A volt párom agymosáson megy keresztül? Elhagyott egy másik nőért, én bármit megtennék érte, tehetek valamit? Lent leírom a történetet.
12 csodálatos évet töltöttünk együtt. Most jutottunk el oda lelkiekben és anyagilag is, hogy jövőre babát akartunk.
Ő másfél hónapja elhagyott. Akkor még azzal ment el, hogy besokallt, időre van szüksége, de majd visszajön, csak még nem most. Teltek a hetek, és kiderült, hogy tetszik neki valaki, sőt időközben össze is jöttek. Most azt állítja, szerelmes. Örülök, ha boldog, bár belehalok.
Ha ismerős a sztori, a napokban írtam már ki kérdést, de az a fájdalmaimról szólt. Ez most más.
Már 3-4 hete elköltözött, amikor megtudtam, hogy elmentek az ország másik végébe egy előadásra, egy önismereti tréningre.
Furcsa volt, mert ő sosem járt ilyenre, mivel nagyon nem érdekelte a téma, sőt rosszul volt az ilyenektől. De 12 év után egy új élethelyzetbe került, elfogadtam, hogy most ilyesmi felé is nyitottabb.
Közben mindvégig bizonygatta, hogy még nem döntötte el, mit akar, van esély. Volt, hogy sírva hívott fel, hogy nem tudja, jó döntést hozott-e. Többször ő kezdeményezte a találkozást, de én annyira szenvedtem, hogy nem voltam rá képes. Tudta, mennyire fáj, mennyire szeretem, mert minden nap biztosítottam róla, hogy mennyire hiányzik és nélküle nem működik semmi, nincs értelme az életemnek.
Eltelt 7-8 hét, és kimondta, hogy boldog, sőt szerelmes. És hogy velem már rég nem volt boldog, lapos volt a kapcsolatunk. Ezt azelőtt sem, és ebben a néhány hétben sem monda soha. Ezer féle programunk volt, sok helyen jártunk, sok mindent csináltunk. És ami a lényeg: nagyon sok tervünk volt a jövőre nézve. Nem csak nekem, neki is. Új babaszobát akartunk felhúzni, burkolást, festést terveztünk, fűtéskorszerűsítés, stb. Tehát főleg a házzal, hogy minél jobban éljünk. Nézegette neten a lehetőségeket, megoldásokat, árakat, sokszor küldött is ilyesmit, ha épp dolgoztam. Tervezgettük a jövő évi nyaralást, hogy még egyszer a baba előtt elmegyünk a tengerpartra. Hetekkel ezelőtt még a karácsonyfát meg a két ünnep közötti mozizást mondta. meg hogy jövőre veszünk egy újabb autót, és én is megcsinálom a jogsit a baba miatt.
Egy boldogtalan embernek ilyen nagyszabású tervei vannak?
Úgy érzem, az új barátnője áll a háttérben, ugyanis újabb előadásról szóló leírást küldött neki.
Igen, belelátok...a közös gépünkkel megjegyeztettük a jelszavainkat, tudom csúnya dolog, de ő is tudja, hogy látom.
hozzátartozik a történethez, hogy nagyon sok adóssággal hagyott itt, a kis fizetésemből befizettem minden elmaradást, most nem jut ételre, nem tudok 17 foknál melegebbre fűteni, fázom, és ittmaradtam a lakáshitellel egyedül, ami szinte ki sem jön a fizetésemből.
a hitel az én nevemen volt, de mindig közösnek tekintettük. ő 2x annyit keres egyébként.
de visszatérve az előadásra, a következőnek az lenne a címe: Ne légy rabszolga!
Úgy érzem, az új nő elég ügyesen ellenem hangolja. Vagy nagyon okos, és furfangos módon irányítja. Vagy nagyon buta, és ő maga is agymosott.
Az exemnek hányingere volt ezektől a típusú dolgoktól, mint pl Csernus Imre és társai.
A hetekkel ezelőtti önismereti tréningnek az lett az eredménye, hogy azt tanulta, önzőnek kell lenni. Ő sosem volt önző ember, egy segítőkész, rendes, családcentrikus ember volt.
A szakítás után olyan szavakat, kifejezéseket használt, ami nagyon nem Ő. Ő egy egyszerű munkásember, nem voltak magasröptű gondolatai. Nem volt hülye, de felismerem, ha olyan szavakat használt, amit csak hallott valahol. Úgy fogalmazott, "elmentünk egymás mellett". Soha, még ismerősökre sem használta ezt a kifejezést.
Úgy gondolom, hogy a nő irányítja, és kedvesen, irányított kérdésekkel próbálja elhitetni vele, hogy boldogtalan volt.
12 év alatt észrevettem volna rajta, ha boldogtalan.
Utazgattunk, jötünk-mentünk, terveztük a kis életünket, mindig jót akart nekem, figyelt rám, én is mindig megleptem valami aprósággal, figyeltünk egymásra.
Hirtelen változott meg.
A rabszolgás előadás apropójának azt gondolom, hogy úgy érzem, közösen vállaltuk a hitelt, és egyedül nem vagyok képes életben maradni, így abban maradtunk, segítsen benne. Elborult pillanataiban azt mondja, semmi köze hozzá, oldjam meg, az már a múlt, hogy azt közösen vállaltuk. Igen, de hiába a múlt, ha sok-sok évre kellett aláírni, és a jelenre, és még a jövőre is kihatása van.
Aztán bocsánatot kér, és segítséget ígér, ha épp normális. Szóval szerintem az új nő ezt is el akarja érni, hogy nehogy már segítse a volt élettársát.
Kb egy hónapja nagyon maga alatt volt, felhívott, hogy találkozunk-e, meg hogy nem tudja, mi legyen. Valahogy szóba került a csaj, és azt mondta lesajnálóan, hogy hagyjuk már, olyan gyerekes. Azt hittem, összevesztek valamin. Így fogalmazott, gyerekes a gondolkodásmódja. Lehet, hogy akkor is épp vmi agymosással próbálkozott, és az exem épp nem volt rá vevő?
Aztán most meg szerelmes. Kérdeztem, mégsem gyerekes? Akkor mi volt a a múltkor? Azt mondja, akkor még nem ismerte igazán. Most megismerte és jó vele.
Féltem Őt.
Igen, benne van, hogy Ő az életem, bármit megtennék érte.
De azt nem akarom, hogy ilyen módon bárki hasson rá, megváltoztassa, átmossa az agyát.
Mi hathatott így rá? Egész életében röhögött azokon, akik ilyesmiben hittek, ilyen előadásokra jártak.
Épp ilyen labilis lelkiállapotban szokták az embereket beszervezni szektákba, egyházakba, hogy aztán kifosszák őket vagy csak kihasználják.
Tudom, felnőtt ember. 30 éves. Mégis aggódom érte. Ezt megbeszélni már nem tudom vele, mert vagy nagyon csúnyán beszél velem, vagy terel, és nem válaszol a kérdéseimre. Lesajnálóan mondja, hogy sajnálja, ami történt, de ő már mást szeret.
Tudom, hagynom kéne.
De nem vagyok rá képes. Szeretem Őt és meg akarom védeni, mert igenis boldogok voltunk együtt, nem csak én találom ki.
Azt,nyilván,csak a kérdező döntheti el,hogy ő szereti-e még exét,és hogy valaha szerette-e őt az.
Szintén a kérdezőre tartozik,hogy miután kipanaszkodta magát mit tesz.Felelőtlen,aki bármely irányba készteti,mert a választás,csak az övé.
"ha gyógyszert kell szedni,arra is van lehetőség 3 havonta támogatást kérni."
erre a támogatásra kíváncsi lennék, hogy keressek rá, kinek jár, van vmi neve?
sajnos én is úgy vagyok már vele, hogy ha visszajött volna, meddig tartott volna? amíg nem jön a következő, aki újra izgalmat ígér neki.
köszönöm a sok-sok választ, sokat jelentett!
Az "Egy extra ötlet",a 40.Hsz-om. nélkül nem extra,és értelmetlen,különösen egy mondata nélkül:
"Ha valóban,még mindíg,és ezek után is szereted,és feltételezed,hogy valaha szeretett téged,akkor a visszaszeretését kell tervezned."
Nem írtad meg ennek a gyógyszertámogatásnak a nevét.
Nem biztos, hogy minden önkormányzatnál van ilyen.
Sajnos túl sok időm volt gondolkodni, vagyis inkább a semmittevés közben jutottak eszembe régi dolgok.
Kb 2 éve lánybúcsún voltam, és egy olyan helyre mentünk el a kis társasággal, ahol köztudottan ismerkedni szoktak, nem csak táncikálni, és főleg a 30 feletti korosztály jár oda, hogy felszedjen vkit egy éjszakára. Nem én akartam odamenni, én csak sodródtam az árral. Amit utána hallgattam...hogy megígértem, nem megyek oda, milyen szemét vagyok, hogy mégis, mert szerinte inkább el kellett volna jönnöm, hagyni a barátnőmet a fenébe, csak ilyen helyekre ne menjek... Még 1-2 év múlva is a fejemhez vágta néha, ha olyanja volt.
A másik, hogy évekkel ezelőtt mondtam neki, hogy lehet kimegyünk a strandra a barátnőmmel délután. Ő erre nem emlékezett, dolgozott aznap, így munka után nem kellett haza sietnem. Utána nagyon sokáig emlegette, hogy én nélküle járok ilyen helyekre, miért nem szóltam, meg biztos pasizni megyek.
Egy időben minden egyes nap többször felhívott, hogy hol vagyok, mit csinálok munka után, melyik busszal megyek haza, és hasonlók. Egyszer pedig elegem lett, és kifakadtam, hogy állandóan ellenőriz, nem lehet saját életem, sehova nem mehetek, mindenről tudni akar. Nem csináltam semmi rosszat, mégis azt akarta elérni, hogy a tudomása nélkül ne menjek sehova, senkivel ne találkozzak, hanem egyből jöjjek haza munka után és üljek itthon.
Szóval nem véletlenül alakult ez ki, mert nekem is rosszul estek ezek, és később már inkább nem is jártam el, csak ne legyen veszekedés.
Ő úgy adja elő, hogy ha ő elment valahova, én balhéztam, de arra nem emlékszik, hogy évekkel ezelőtt ő ugyanezt tette, és elmarta mellőlem a barátaimat.
A kollégáim évek óta járnak hosszú hétvégékre a hegyekbe, évente 1x-2x. Eleinte mindig hívtak, és ha nemet mondtam, még hetekig próbáltak rábeszélni, de tudtam, mit kapnék, ha 2-3 napig nem lennék otthon, és nélküle szórakoznék, így inkább kihagytam.
Egy másik társaság évek óta jár bowlingozni meg csocsózni, nem éjszaka, csak munka után, délután. Sokszor hívtak, és párszor nagyon szívesen elmentem volna, de ők főleg pasik...és nagyon jól tudtam, hogy utána hónapokig ezt hallgatnám, hogy pasikkal járok bulizni, miközben ő dolgozik...
Azt mondta, valakik telebeszélték a fejem, ezzel a sok hülyeséggel.
De nem, csak kezdem én magam is belátni, hogy mennyire hülyére vett. Ha régebben ő féltékenykedett, akkor az normális volt, mert ő szeret, és nem akarja, hogy másokkal legyek, emiatt már nem is jártam sehova. Ha én féltékenykedtem, hogy érezze, szeretem, akkor én voltam a rossz, túlzásba vittem, ne hívogassam, ha haverokkal van, mert neki az kellemetlen...
Azt már elmondtam neki, milyen rosszul esett, hogy 10 éven át sosem kaptam egy tortát vagy egy igazi ajándékot szülinapomra. A 10. évben nagyon fájt, hogy ennyire semmibe vesz, és napokig fagyos volt a hangulat. Ezért idén volt virágcsokor, torta, ajándékok. Kompenzálásképp a tavalyi miatt. De azt mondja, nem azért. Aha, előtte évekig semmi, most meg hirtelen ennyi minden.
A karácsonyra sem fektetett sosem nagy hangsúlyt, nem ment el igazi ajándékot nézni, hogy meglepjen valamivel.
Ezt már sokszor sejtettem, és ha valahol valami megtetszett, mondtam, ez jó lesz szülinapomra/karácsonyra. Így együtt megvettük, és le volt tudva az ajándék, neki már nem kellett agyalnia, meg szépen becsomagolnia.
A névnapomat többször összekeverte, másik napon köszöntött fel.
És mindez fel sem tűnt az évek alatt. Idillinek láttam mindent, nem éreztem azt, hogy ő nem komolyan tervez velem, mert nekem elég volt, ha szóban azt mondta, hogy én vagyok a mindene. És elhittem, hogy később majd minden megtörténik, csak most nincs rá lehetőségünk. Elhittem még úgy is, hogy soha semmiért nem tett semmit, a jövőnkért egy szalmaszálat nem tett keresztbe.
Annyira rossz ezekre utólag rádöbbenni, hogy ennyire vak voltam, és hittem neki.
Én is próbáltam bebeszélni magamnak, hogy várjuk a tökéletes alkalmat, hogy majd jobb lesz a helyzetünk. De az sosem jön el.
És most is pár hete találkozott egy haverjával, mesélte, hogy megszületett a baba, de a srác munkanélküli lett, most épp munkát keres. És tessék, mégis meg tudják oldani, mégis van mit enni, pedig lehet se saját lakás nincs, se munka, de majd idővel kialakul. És nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévők is összeházasodtak, azért, mert igazán szerették egymást, és nem akartak 10-20 évet várni, hogy minden tökéletes legyen. De a lényeg, a szerelem, az megvolt. Lehet nem volt BoraBorán nászút, meg fehér hintó, de sosem voltunk olyan felszínesek, hogy ez szempont legyen. De sebaj, mert így legalább volt mire ráfogni, hogy miért nem történt meg. (azt már kifejtettem, hogy ha valaha közölte volna, hogy mit akar, simán meg tudtuk volna oldani)
Hát így kezdődik az új év.
Legalább tisztán látok, és már nem egy álomvilágban élek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!