A volt párom agymosáson megy keresztül? Elhagyott egy másik nőért, én bármit megtennék érte, tehetek valamit? Lent leírom a történetet.

ebben is tudom, h igazad van, de nem tudom lezárni.

nagyon könnyű mondani, de amikor 12 éven át minden kettőnkről szólt, azon nem lehet hipp-hopp túllépni.

főleg h a célegyenesben lépett le.

úgy érzem, elrabolta a fiatalságomat, és a komoly felelősségvállalást mindig kihagyta.

sokszor volt mellettem a bajban, de pont a legeslegnagyobb dolgokban nem vett részt. házvásárlás, hitel, baba, házasság.

egy csupaszív ember volt. 12 éven át nem színészkedhetett.

hiszen gyerek volt még. igazán szeretett. mi az oka mégis, h ezekből kimaradt?

azt mondja, sokat tűrt, mert úgy érezte, én voltam az igazi. akkor miért nem lépett?

AMI nem öl meg...

de lehet megöl!

Már látom, hogy a fontos dolgokban nem vett részt, de mindenre volt reális magyarázat, legalábbis akkor úgy láttam.

Ő pedig nem erősködött, hogy márpedig részt akar venni bennük.

Ami előadásról most levelet küldött neki a csaj, azt egy "Lezárási specialista" tartja.

Nagyon el akarja érni, hogy az exem totálisan kiiktasson engem az életéből. Emiatt érzem agymosásnak. És mintha totálisan birtokolni akarná.

Nagyon úgy tűnik, hogy jól csinálja, hisz az előző előadáson is részt vett és önző lett, azóta sem hajlandó segíteni, pedig ígérte. Tudom, hogy le kéne mondanom róla, jól tudom. Mármint azt tudom, hogy nem jön vissza.

De azt nem fogadtam el, hogy heteken keresztül szándékosan nem reagált, amikor mondtam, hogy azt a beteg öregembert, aki évekig gondoskodott rólunk, orvoshoz kéne vinni...vagy hogy 5 hónapja könyörgünk, hogy cserélje ki a gázpalackot, mert azt kocsi nélkül nem tudom megoldani. Ebből ugye 3 hónapot még javában itt élt, és az apukám többször mondta neki, ő pedig elég csúnyán reagálta le a dolgot, hogy hagyja már békén, majd kicseréli. Vagy hogy együtt vállaltunk 3 kutyát, és kocsival hoztuk nekik a 10-20 kiló tápot, sajnos leszakad a vállam, hátam, derekam, nem bírom. Mibe került volna ez a segítség? Persze büszkeségből többször mondtam, hogy nem kell. De emellett 100x mondtam, hogy segítségre van szükségünk. De csak az elutasítást jegyzi meg, azzal vág vissza, hiába van mondjuk 50x nagyobb arányban a segítségkérés.

Az új nő azt akarja elérni, hogy az ilyen jellegű dolgokban is megszakítsa velem a kapcsolatot, holott tudja, hol lakott évekig, úgy is segíthetett volna, hogy nem is találkozunk. De szerintem ezeket elmeséli neki, és az a nő meg ellenem hangolja, hogy ne tegyen semmit.

Hiszen egy kedves, családcentrikus ember magától így nem változna meg ennyire hirtelen, hogy egy beteg emberen nem segít.

Azt mondja, a kutyák meg a hitel ... 5 éve volt, hogy bevállaltuk, akkor még minden más volt. De hiába volt más akkor, ha ezeknek még most is itt az eredménye, és ketten vállaltuk, de már csak nekem teher. Ilyet hogy tehet meg valaki?

Az első években valóban én voltam a dominánsabb. 3 évvel idősebb vagyok, ő még érettségi előtt állt, nem volt kiforrott személyisége. Éveken át tényleg én hordtam a nadrágot. De az utóbbi években eléggé kikupálódott, és egy határozott ember lett.

Ő azt mondja, mindig az volt, amit én akartam. Ez furcsa, mert az utóbbi években én már inkább engedtem, ugyanis ha ellentmondtam, akkor nagyon hamar agresszív és ingerült lett, és nem lehetett vele beszélni.

Már tudom, hogy nem fog visszajönni. De ha ezt ő is tudja, akkor miért kell egy lezárási specialista? Csak azt tudom elképzelni, hogy a nő kőkeményen arra megy rá, hogy minden szálat elvágjon kettőnk között, egy korrekt viszony se maradjon, vagy ami szerintem segítségnyújtásként korrekt lenne.

Hogy amit közösen akartunk, abban vegyen részt és néha ha baj van akkor felhívhassam.

Imádott, rajongott értem, majd hirtelen amikor elment, és engem kórházba kellett vinni, nem hogy be sem jött, de utána napokig fel sem hívott, és amikor szabadnapos volt, hívtam, hogy nem vagyok jól, annyit sem tett meg, hogy meglátogasson. Utólag kérdeztem, miért? Nem tudja.

Ő nem ilyen. Vagyis nem volt ilyen.

Ez külső ráhatás, komoly manipuláció.

Még ha nincs is többé közöm hozzá ilyen téren, féltem, és meg akarom óvni. Ahogy féltem az egészségét is, és nem parancsolgatni akartam neki, de amikor összefutottunk, rászóltam, h vegyen sálat ebben a hidegben. És állandóan köhög a sok cigitől, már elfogadtam, hogy dohányzik, de akkor is féltem, nehogy nagyobb baja legyen.

Legyen boldog, de ne olyan áron, hogy manipulálják, és nem Önmaga.

Lehet azt mondaná hogy ő most lett önmaga.

De 12 év alatt ennyire nem ismerhettem félre és nem játszhatta meg magát. Főleg hogy sokszor volt ideges és agresszív, tehát gyorsan felkapta a vizet. Ha ez lenne az ő valódi énje, akkor az már rég kibukott volna.

Nem egészen.

A hitelben valóban azt várom, hogy segítsen, mert ő hajszolt bele, hogy egyedül írjam alá, de kettőnkért.

A házat eladni nem tudom, több a hitel, mint amennyit ér.

A gázpalackot sem úgy gondoltam, hogy innentől örökké jöjjön pár havonta, de most egyszer még kibírta volna szerintem, főleg hogy vagy 5x megígérte, hogy másnap kijön. aztán persze nem jött, de maga sem tudta megmondani, miért.

a kutyákat nagyon sajnálom, de basszus, közös volt, mint másnak a gyerek. együtt vállaltuk be őket, és nagyon sokba kerülnek és fizikálisan sem bírom a cipekedést.

nem beszélve az öregről, aki gondoskodott rólunk, amíg bírt. most pedig ezt érdemli.

biztos én látom rosszul, hogy ezek reális elvárások.

és amit írsz, hogy lássam a szemében a szomorúságot. nem. ő sokáig nem tudta kimondani, de már kimondta. nagyon fájt, de már elfogadtam.

és akarom az ő boldogságát.

szeretem, de én azt az embert szeretem, aki volt, nem ezt, akit nem is ismerek.

amiket írtam, azokat meg tudta volna úgy oldani, hogy itt sem vagyok. erre írtam neki, hogy tudja jól, hol lakott.

nyilván ne éveken át hordja a volt apósát orvoshoz, de amíg kialakulnak a dolgok, meg amíg ilyen nagy bajban vagyunk, ez nem lett volna korrekt?

meg besegíteni abba, amit ketten vállaltunk?

arról nem beszélve, hogy én 140 ezret keresek, ő közel 300-at, és 3 hónapja én fizetem a telefonszámláinkat, mert az én nevemen van, de abból kb 100 ezernyi az ő telefonálgatása. én oldjam meg 140ből, 80 ezres hitel mellett, a kutyák mellett, mert neki új élete van. a saját költségét sem rendezi, azt mondta majd ideadja... azóta 3 telefonszámla jött ki.

elromlott a kocsija, 70 ezer. 2 havi tankolás, mert megmondta, ő már nem buszozik, elkényelmesedett. vett egy új korcsolyát. utazgatnak az új nővel. én pedig minden közös terhet cipelek a vállamon és konkrétan nincs mit ennünk és 16 fok van idebent.

tavaly leolvasáskor 75 ezres villanyszámla jött ki, ami ugye egy évnyi fogyasztás. most 44 ezer a ráfizetés, ezt is mondtam neki, egyből ordított, hogy ki ne találjam már.

nem a 44 ezret vártam, de meg sem hallgat, nem hagy szóhoz jutni. azt egy év alatt hárman használtuk el.

hó végén, 29.-én ment el. kérte, írjam össze, miket fizettem. összeírtam, gusztustalan ordenáré módon ordított velem, hogy ki ne találjam már.

mert neki albérletet kell fizetnie... köszönöm, nekem meg a hitelt, ami kicsit több.

neki az albi + rezsi összesen 50 ezer, a 300 ezres béréből. nekem a hitel + rezsi kb 120-130 ezer, a 140 ezres béremből.

sajnos erről is szól, a lelki dolgok mellett. közösen vállaltuk be, és most kihátrál, mert a neve nem szerepel a banki papírokon. de azért éveken át itt lakott és a hitelt mindig az én fizetésemből rendeztük, igaz az övéből kaját vettünk. de azt ugyanúgy elköltötte volna kajára, bárhol él, és mellette lakbért is kellett volna fizetnie. itt meg kényelmes volt, hogy kajára sokat költött (ezen is megsértődik, mert azoknak legnagyobb részét ő ette meg!), a lakhatást meg én biztosítottam.

nem azt akarom, hogy mindenét ideadja, de hogy semmit nem segít az a valaha volt rendes, kedves, tüneményes ember, és egyik napról a másikra szakítja meg a kapcsolatot, itt hagyva a szrban azokat, akik mindent érte áldoztak fel és mindent bevállaltak, az sok volt a lelkemnek.

az apukám évekkel ezelőtt segélyt kapott egy ideig, akkor még külön élt. összesen nem volt havi 30 ezres bevétele. és akkor is azt kérdezte, hogy nekünk mire van szükségünk. aztán agyvérzést kapott, és ezt érdemli attól, akit saját fiaként szeretett. jobban szerette az exemet, mint engem, a saját lányát. mindig mellé állt mindenben, akkor is rám szólt, ha azt se tudta, miről van szó. imádta őt.

és mind a ketten nagy állatbarátok, állatvédők vagyunk. voltunk. a kutyákat utcáról mentettük, oltattuk. a macskát műttettük, soha az életben nem vinne rá a lélek, hogy elaltassam vagy menhelyre adjam őket. egyébként ő akart az idén még egy 4. kutyát, én mondtam, hogy már ne, mert nem bírjuk.

ezek tényleg irreális elvárások?

az a normális, hogy ha elmúlnak az érzelmek, akkor úgy lépjünk le a másik mellől, hogy vissza se nézünk, és minden közösen vállalt terhet otthagyunk neki, nem baj, ha enni sem tud emiatt? komolyan így kell hozzáállni és én várok el túl sokat? fáj ezt olvasni.

mert én nem tudtam volna ezt megtenni fordított esetben.

volt évekkel ezelőtt egy hullámvölgy, elég rossz időszakunk volt, ő állandóan féltékenykedett, rossz szemmel nézte, hogy egy új munkahelyen jól érzem magam. valahogy akkor nem éreztem annyira azt, amit kellett volna. lett volna lehetőségem kilépni a kapcsolatból, de nem voltam rá képes. nagyon sokat vívódtam, sokat veszekedtünk, de nem tudtam megtenni, hogy elhagyom, mert mindig is rendes, önzetlen ember volt, és nem érdemelte volna meg. mellesleg akkoriban még 80 ezer körül keresett, és nem volt hova mennie, nálunk lakott a szülői házban. hónapokon át tartott ez az állapot, hogy szinte csak éltünk egymás mellett, mint a lakótársak. de nem tudtam kidobni, hogy a híd alá kerüljön. aztán normalizálódtak a dolgok, valahogy mindketten megnyugodtunk, és a kapcsolatunk nem hogy visszaállt, de sokkal jobb lett, mint előtte. sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, és tudtam, mennyire szeret. ki is mutatta. akkor kezdtünk el házat nézni, vettük ezt a rossz állapotút, hogy szép lassan majd újítgatjuk, és ide érkezhet majd pár év múlva a kisbaba. amihez lassan minden adott volt, és nem erőltettem, ő mondogatta néha, hogy már jöhetne. egy lépés lett volna hátra, jövőre a központi fűtés, és épp most dobbantott. hát ezek vannak.

nem érzem korrektnek, amit tesz, és továbbra is állítom, hogy ezt ő nem egyedül alakítja.