A volt párom agymosáson megy keresztül? Elhagyott egy másik nőért, én bármit megtennék érte, tehetek valamit? Lent leírom a történetet.
12 csodálatos évet töltöttünk együtt. Most jutottunk el oda lelkiekben és anyagilag is, hogy jövőre babát akartunk.
Ő másfél hónapja elhagyott. Akkor még azzal ment el, hogy besokallt, időre van szüksége, de majd visszajön, csak még nem most. Teltek a hetek, és kiderült, hogy tetszik neki valaki, sőt időközben össze is jöttek. Most azt állítja, szerelmes. Örülök, ha boldog, bár belehalok.
Ha ismerős a sztori, a napokban írtam már ki kérdést, de az a fájdalmaimról szólt. Ez most más.
Már 3-4 hete elköltözött, amikor megtudtam, hogy elmentek az ország másik végébe egy előadásra, egy önismereti tréningre.
Furcsa volt, mert ő sosem járt ilyenre, mivel nagyon nem érdekelte a téma, sőt rosszul volt az ilyenektől. De 12 év után egy új élethelyzetbe került, elfogadtam, hogy most ilyesmi felé is nyitottabb.
Közben mindvégig bizonygatta, hogy még nem döntötte el, mit akar, van esély. Volt, hogy sírva hívott fel, hogy nem tudja, jó döntést hozott-e. Többször ő kezdeményezte a találkozást, de én annyira szenvedtem, hogy nem voltam rá képes. Tudta, mennyire fáj, mennyire szeretem, mert minden nap biztosítottam róla, hogy mennyire hiányzik és nélküle nem működik semmi, nincs értelme az életemnek.
Eltelt 7-8 hét, és kimondta, hogy boldog, sőt szerelmes. És hogy velem már rég nem volt boldog, lapos volt a kapcsolatunk. Ezt azelőtt sem, és ebben a néhány hétben sem monda soha. Ezer féle programunk volt, sok helyen jártunk, sok mindent csináltunk. És ami a lényeg: nagyon sok tervünk volt a jövőre nézve. Nem csak nekem, neki is. Új babaszobát akartunk felhúzni, burkolást, festést terveztünk, fűtéskorszerűsítés, stb. Tehát főleg a házzal, hogy minél jobban éljünk. Nézegette neten a lehetőségeket, megoldásokat, árakat, sokszor küldött is ilyesmit, ha épp dolgoztam. Tervezgettük a jövő évi nyaralást, hogy még egyszer a baba előtt elmegyünk a tengerpartra. Hetekkel ezelőtt még a karácsonyfát meg a két ünnep közötti mozizást mondta. meg hogy jövőre veszünk egy újabb autót, és én is megcsinálom a jogsit a baba miatt.
Egy boldogtalan embernek ilyen nagyszabású tervei vannak?
Úgy érzem, az új barátnője áll a háttérben, ugyanis újabb előadásról szóló leírást küldött neki.
Igen, belelátok...a közös gépünkkel megjegyeztettük a jelszavainkat, tudom csúnya dolog, de ő is tudja, hogy látom.
hozzátartozik a történethez, hogy nagyon sok adóssággal hagyott itt, a kis fizetésemből befizettem minden elmaradást, most nem jut ételre, nem tudok 17 foknál melegebbre fűteni, fázom, és ittmaradtam a lakáshitellel egyedül, ami szinte ki sem jön a fizetésemből.
a hitel az én nevemen volt, de mindig közösnek tekintettük. ő 2x annyit keres egyébként.
de visszatérve az előadásra, a következőnek az lenne a címe: Ne légy rabszolga!
Úgy érzem, az új nő elég ügyesen ellenem hangolja. Vagy nagyon okos, és furfangos módon irányítja. Vagy nagyon buta, és ő maga is agymosott.
Az exemnek hányingere volt ezektől a típusú dolgoktól, mint pl Csernus Imre és társai.
A hetekkel ezelőtti önismereti tréningnek az lett az eredménye, hogy azt tanulta, önzőnek kell lenni. Ő sosem volt önző ember, egy segítőkész, rendes, családcentrikus ember volt.
A szakítás után olyan szavakat, kifejezéseket használt, ami nagyon nem Ő. Ő egy egyszerű munkásember, nem voltak magasröptű gondolatai. Nem volt hülye, de felismerem, ha olyan szavakat használt, amit csak hallott valahol. Úgy fogalmazott, "elmentünk egymás mellett". Soha, még ismerősökre sem használta ezt a kifejezést.
Úgy gondolom, hogy a nő irányítja, és kedvesen, irányított kérdésekkel próbálja elhitetni vele, hogy boldogtalan volt.
12 év alatt észrevettem volna rajta, ha boldogtalan.
Utazgattunk, jötünk-mentünk, terveztük a kis életünket, mindig jót akart nekem, figyelt rám, én is mindig megleptem valami aprósággal, figyeltünk egymásra.
Hirtelen változott meg.
A rabszolgás előadás apropójának azt gondolom, hogy úgy érzem, közösen vállaltuk a hitelt, és egyedül nem vagyok képes életben maradni, így abban maradtunk, segítsen benne. Elborult pillanataiban azt mondja, semmi köze hozzá, oldjam meg, az már a múlt, hogy azt közösen vállaltuk. Igen, de hiába a múlt, ha sok-sok évre kellett aláírni, és a jelenre, és még a jövőre is kihatása van.
Aztán bocsánatot kér, és segítséget ígér, ha épp normális. Szóval szerintem az új nő ezt is el akarja érni, hogy nehogy már segítse a volt élettársát.
Kb egy hónapja nagyon maga alatt volt, felhívott, hogy találkozunk-e, meg hogy nem tudja, mi legyen. Valahogy szóba került a csaj, és azt mondta lesajnálóan, hogy hagyjuk már, olyan gyerekes. Azt hittem, összevesztek valamin. Így fogalmazott, gyerekes a gondolkodásmódja. Lehet, hogy akkor is épp vmi agymosással próbálkozott, és az exem épp nem volt rá vevő?
Aztán most meg szerelmes. Kérdeztem, mégsem gyerekes? Akkor mi volt a a múltkor? Azt mondja, akkor még nem ismerte igazán. Most megismerte és jó vele.
Féltem Őt.
Igen, benne van, hogy Ő az életem, bármit megtennék érte.
De azt nem akarom, hogy ilyen módon bárki hasson rá, megváltoztassa, átmossa az agyát.
Mi hathatott így rá? Egész életében röhögött azokon, akik ilyesmiben hittek, ilyen előadásokra jártak.
Épp ilyen labilis lelkiállapotban szokták az embereket beszervezni szektákba, egyházakba, hogy aztán kifosszák őket vagy csak kihasználják.
Tudom, felnőtt ember. 30 éves. Mégis aggódom érte. Ezt megbeszélni már nem tudom vele, mert vagy nagyon csúnyán beszél velem, vagy terel, és nem válaszol a kérdéseimre. Lesajnálóan mondja, hogy sajnálja, ami történt, de ő már mást szeret.
Tudom, hagynom kéne.
De nem vagyok rá képes. Szeretem Őt és meg akarom védeni, mert igenis boldogok voltunk együtt, nem csak én találom ki.
válasza:Szerintem meg érdemes interneten próbálkozni. Amiket leírsz érvként, azt pedig korrektül tudatod a potenciális partnerjelölttel. Mármint ezeket "nekem jönni kell haza az öreghez, egész nap egyedül van, vacsorát és másnapi reggelit kell hoznom neki.
3ig dolgozok, így is fél 5re érek haza.
ebbe a rossz állapotú házba nem hozhatok senkit. ismerősöket se mertünk soha meghívni, pedig jó lett volna. meg őszintén, egy 30-as, érdeklődő pasi, aki nyilván az első időkben a szexre helyezné a hangsúlyt...idejönne, mikor itt egy beteg öregember, aki mindent hallhat? "
Nem biztos, hogy egy érdeklődő pasi egyből dugni akar és nem megismerni. Honnan tudod ezt? Az viszont taszító lesz, ha egy exen pörögsz. Ezt kéne elengedni első körben, márpedig ez csak akkor oldható meg, ha mégiscsak megpróbálsz mások felé nyitni.
válasza:Vannak neki is sérelmei, mert nagyon nem vagyok tökéletes én sem. Azt mondja, sokat kötekedtem. Lehet, de ha valami nem tetszett, szóltam érte, pl. ha ő mosogatott, és zsíros maradt az edény. Ilyenekre kell gondolni, de nem tetszett neki.
Vagy amikor sokáig nem csinált meg valamit és én sokadjára rászóltam, azt nagyon nem szerette. Pl tavaly tavasszal kezdtünk el egy hatalmas kutyaházat csinálni. Másfél éve. Elég sok időt, energiát, és pénzt beleöltünk. Akkor félbemaradt, vagyis már a 80%-a kész, csak be kéne fejezni. Szabadidőnk volt bőven, de sosem fejeztük be, és én ezt sokszor szóvátettem. Másfél év telt el, azóta is ugyanúgy van. Most a szakítás után ez is szóba került, már erre is úgy reagál, hogy "ki nem szrja le?"
Lehet ez is intő jel volt, de mindketten lusták vagyunk, meg én se mentem és kezdtem el csinálni, nem csak ő a hibás.
Valamint neki nagy sérelme volt, hogy ha néha elment haverokkal, akkor én azt mindig felhánytorgattam, hogy én itthon ülök egyedül, ő meg bulizik. Tudat alatt biztos rosszul esett, hogy mással érzi jól magát, nem tudom. Inkább abból volt a gond, hogy mindig mondta, nem marad sokáig, nincs is kedve, 10 körül jön. Aztán éjfélkor vagy hajnal kettőkor jött. Meg ami még rosszabb, hogy mindig mondta, csak pasik, aztán valaki mindig feltöltött egy-egy képet facebook-ra, amin csajok is voltak. Na ez tényleg rosszul esett. Próbálta kidumálni, hogy vmelyik srác hozta a barátnőjét...
Mondjuk olyan is volt, hogy engem is hívott, de nem volt kedvem.
Viszont nagyon sokszor meg én küldtem, hogy üljön be velük munka után egy sörre. Az nem lett volna gond. Vagy menjenek korcsolyázni, mert imádja. Évek óta küldöm, de nem volt kivel, a többiek nem tudnak korizni. Most meg hirtelen minden héten megy és többen is vannak.
Szóval nem lett volna mindig baj, ha szórakozik, csak amikor hülyére vett. Lehet nem is volt szándékos, de ő később se mondta, hogy voltak csajok, csak pár nap múlva bukott ki a dolog.
Valamint szerintem apróság, ő utólag nem így látja: hogy féltékenykedtem. De nem volt komoly. Nem durván, csak poénból. Tényleg csak hülyéskedtem, mármint az volt a célom, hogy érezze, hogy én még mindig pasiként tekintek rá, és nem örülök, ha más nők vannak körülötte. Amikor ilyen volt, nem volt drasztikus, most utólag mégis úgy adja elő, hogy én milyen nagyon féltékeny voltam.
Korábban egyikőtök azt írta, talán összekeveri a nyugalmat a szerelemmel. Még ha befolyásolható is...én nem hiszem, hogy ezt a két állapotot össze lehet keverni. Nagyon nincs közük egymáshoz. Velem is volt nyugalom, hiszen utólag épp azt mondja, lapos volt már. De amikor az ember szerelmes, akkor fel van dobva, állandóan a másikkal akar lenni, pillangók repkednek a gyomrában...szerintem ez épp nem nyugalom, hanem annál sokkal több. Vagy miért gondoljátok, hogy ezt a két dolgot felnőtt ember össze tudná téveszteni?
válasza:Nem, nem vágná földhöz a poharat egy normális ember, mert belátná, hogy akkor az dupla munka, és az ő munkája felesleges volt. De ezek olyan apróságok...
Az viszont igaz, hogy a kapcsolatért dolgozni kell.
És dolgoztam is érte, sőt Ő is.
Amiket írtam, hogy közös programokat szerveztem, újítgattuk a házat, terveztük a jövőnket, ez mind-mind a kapcsolatunkért történt, hogy haladjunk valahová, ne csak állóvíz legyen az egész.
Újra az utazásokat tudom felhozni, mert azt szerette, szerettük, erre volt igénye. Vagy egy egyszerű hétvégi délutáni alvás...összebújva. Még az utolsó időkben is. Sőt leginkább csak az utóbbi időkben, mert én korábban nem szerettem, ha nem tudok mozgolódni, de aztán kialakult. És átöleltük egymást, ez olyan meghitt volt.
Akárhol jártam, megláttam egy kis apróságot, amiről ő jutott eszembe, mindig megleptem.
Ha csak egy újfajta csokit láttam, biztos megvettem, és ő is volt, hogy pár hónapja alkalom nélkül hozott virágot.
Nem volt ez megfáradt kapcsolat, csak ahogy írod, a szerelem átalakul. Ez mindenkivel így van, és szerintem ami később volt, az sokkal erősebb volt, mint az elején az a lángolás. Amiket írtam, hogy tettünk egymásért, az apró gesztusok, a jövőbeni nagy tervek nem egy megfáradt kapcsolat jellemzői.
Még csak 1-2 hete ment el, még javában tartott a "nem tudja, mit akar" időszak, amikor egy olyan sms-t küldtem neki, hogy egy kapcsolatért mindkét félnek küzdeni kell, ha csak egyikünk akarja, úgy nem megy. Ekkor épp dolgozott. Munkahelyről hívott fel, hogy igazam van, küzdeni kell, és azt kell tennünk, hogy nem hánytorgatjuk fel egymásnak a múltat. Visszajön, ezt fogjuk tenni.
Másnaptól meg úgy volt, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna. Később újra mondtam ezt, hogy küzdeni kell, és hogy ehhez mindkettőnknek változni kell. Ekkor már magából kikelve kiabált, hogy ő nem akar küzdeni, és ő nem fog változni, mert nem és kész.
Állandó kettősség volt benne, egyszer ezt mondta, egyszer azt. Mármint azóta, hogy elment.
válasza:Tényleg örülj neki, hogy nem egy egy éves gyerekkel és további hitelekkel hagyott ott téged, mert simán meglépte volna, hidd el. Egy gyerek, pláne egy újszülött, minden cukisága ellenére valójában tömény szívás is egyben, ezt biztosan nem bírta volna. Persze akkor anyagilag talán egy fokkal (de csak egy fokkal) könnyebb lenne a gyerektartás miatt, de amúgy hihetetlenül nehéz lenne.
Biztos rossz így is, én tökéletesen megértelek, de azért azt kétlem, hogy kezelhetetlen lenne a helyzet. Gondolom az ingatlan is a tied, ha a hitel az, meg erről nem írtál semmit, pedig az lenne csak igazán gáz, ha még a fele az övé lenne. Ne haragudj, de azért azt nehezen hiszem el, hogy kevesebbet érne, mint a hitel, azt mondtad, öt éve vetted fel, pont azóta azért nemigen csökkentek az ingatlanárak, a devizahitel-probléma is korábbra datálódik. Szóval szerintem ebből ki tudsz lépni az ingatlan eladásával, bár biztos nehéz meghozni ezt a döntést, ezt elhiszem.
Egy biztos, én egy ilyen embertől, aki ezt így meglépte, már nem akarnék semmit, mert egyszerűen _semmi_ bizalmam nem lenne iránta, hiába jönne akár vissza. Tökmindegy, hogy házasság vagy csak együtt éltetek, egy 12 éves kapcsolat lakáshitellel és hasonlókkal az már igenis felelősséget jelent, amiből nem lehet csak úgy pikk-pakk kilépni, jogilag igen, de emberileg nem. Nincs olyan, hogy egy párkapcsolati problémát ne lehetne megoldani, ha normális emberekről van szó, akik akarják is. Szerelem, röhej, ez a nagy szerelem fél évig se fog tartani és akkor ott áll majd ő is azzal, hogy a semmiért eldobott téged, azért, hogy pár hónapig jól érezze magát. A valódi emberi élet nem erről szól, csak az idióta brazil sorozatok. Ezexerint nincs annyi esze, hogy ezt lássa, egy ilyen emberrel nem lehet közös jövőt tervezni, lásd ezt be és hagyd a fenébe, azon járjon az eszed, hogy hogyan tudnál magadon segíteni. Add el az ingatlant, keress jobb állást akár az ország másik végében, elvégre most már nem vagy összekötve vele. Ha jól értem, 33 éves vagy, én nem érzem, hogy nincs semmi esélyed egy új kapcsolatra, persze az világos, hogy mostani körülményeid ebben eléggé korlátoznak.
Sok mindenben igazad van.
A bizalom oda, ez tény. De nem fog ő semmire rájönni fél év múlva.
Miért vagy olyan biztos benne, hogy az a szerelem röhej, és hamar vége lesz? Nem ő lenne az első, aki kilép egy hosszú kapcsolatból, és utána találja meg azt, akivel élete végéig együttmarad.
Vagy ha ilyen rossz volt minden, ahogy most látja, és tényleg olyan lapos volt, akkor ha vége is lesz az új kapcsolatnak, akkor sem akar majd visszatérni abba, amiről rossz emlékei vannak.
Érzelmei már nincsenek. Az összes közös emlékünket, nyaralási szuveníreket, karácsonyi, szülinapi ajándékokat összeszedtem és átadtam neki. Mindenünk nála van, ami közös emlék volt. Most üresek a polcaim, pedig sok kis apróság volt. Ő ezeket az albérletben kitette polcra és nap mint nap látja. Én azért szedtem össez még az elején, mert fájt rájuk nézni és elsírtam magam. Ő kitette őket és nem szomorú, ha ezeket látja. Sőt azt mondja, szép emlékek kötődnek ezekhez. Tehát fájdalmat nem érez, mikor látja azt, amit tőlem kapott születésnapjára vagy karácsonyra. vagy amiket ő vett nekem. Nem akartam, nem tudtam ezeket megőrizni. Konyhai robotgépet, kis szobrokat, ékszereket, az eljegyzési gyűrűt, mindent visszaadtam, és neki ezek nem jelentenek problémát.
A hitelt rosszul látod. Tényleg lepukkant állapotban van a ház, és nem tudnám eladni. Lehet csak annyi a gond, hogy rossz dátumra teszed a devizás problémát. Már javában válság volt, amikor felvettem a hitelt, de a nagy gondok utána jöttek. A forintosítás egy vicc volt, még 1000 ft-tal sem csökkent a törlesztő. Itt, egy kis kelet-magyarországi faluban már 3 millióért vannak lakható házak. De kicsit odébb, Debrecen külterületén adott el nemrég ismerősünk egy házat, ő maga benne lakott addig, tehát lakható, és 1,5 millióért adta el. Ez a ház nincs is jó helyen, 50-60 éves Kádár-kocka, ezer éves lyukas palatetővel, beázással, penésszel, szigetelés nélkül, fűtés nélkül, mert elektromos fali panelekkel senkinek sem fog kelleni. 6-7 millió között van a hitel. A kutya nem venné meg ennyiért, és akkor még nem maradna egy fillérem sem.
Albérletbe sem tudnánk elmenni, mert 2-3 havi kauciót kérnek. Nem a döntést nehéz meghozni, mert felmerült az eladás, de tisztában vagyok az árakkal. Pesten vagy nyugaton tuti többet érne, de itt és ebben az állapotban nem.
A munkahely váltás is felmerült, egyszerűen annyi tartalékom sincs, hogy abba bele merjek vágni. Ugyanis túl sok végzettségem nincs, és bárhol 3-6 hónap próbaidővel kezdenék. Bevallom, ettől viszont nagyon tartok, mert elég, ha valakinek nem vagyok szimpatikus, máris elküldhetnek indoklás nélkül, és akkor aztán tényleg mindennek vége. A biztosat nem merem feladni, nem egy milliomos állás, de nem is minimálbér.
Jól sejted, tulajdonképpen az én nevemen van a ház, bár én közösnek tekintem, és ezt is felvetettem, hogy írjunk róla nyugodtan egy papírt, hogy közös, még ha a bank nem is engedi átruházni a tulajdonjogot.
Ez úgy történt anno, hogy egy délelőttre volt időpontunk az ügyvédhez. Ő előző éjjel éjszakás volt, és másnap reggel nagyon fáradt volt, nem bírt volna még órákat várni, hazament aludni, én mentem egyedül az ügyvédhez.
A hitel még ezek után is lehetett volna közös, de praktikus okokból úgy találtuk, hogy ha elég hozzá egy fizetés, akkor miért adósodnánk el mindketten 25-30 évre? Tudtuk, hogy lesz még hitelünk, és ha az ő nevén is lett volna egy lakáshitel, akkor pl autóhitelt később nem kapott volna. Szóval én megkaptam egyedül az akkor 120 ezres jövedelmemre, és ennek örültünk is, mert nem sokkal később fel kellett vennie több százezret, azt is vagy 7 évre, már nem emlékszem pontosan, abból vettük az elektromos fűtőtesteket. Majd 1,5 éve ezt kiváltotta, felvett egy nagyobbat, visszafizette a maradékot az előzőből, a különbözetből pedig lett a kocsi.
Ez éveken át nem okozott problémát, csak most. Eddig ő is úgy volt vele, hogy közös minden. Sosem mondtam neki, hogy ez az én házam.
válasza:Kedves Kérdező!
Az előttem szólók,sok okosságot írtak neked,de én most valami másfajtát szeretnék felvetni.
Előtte:
A csajszinak,egy rossz kapcsolata után jött be a te pasid.
Gondolod,hogy vele jó kapcsolata lesz?Mitől?Talán kicserélődött csiribú-csiribá?
Ha valóban,még mindíg,és ezek után is szereted,és feltételezed,hogy valaha szeretett téged,akkor a visszaszeretését kell tervezned.Harcot kell tervezni becsületes eszközökkel,hogy a győzelembe ne keveredjen becstelenség,s így tartós maradhasson.
Néhány napig álld meg,hogy nem zavarod,s utána valamilyen ürüggyel csald haza.Akkorra változz meg!Főzd meg kedvenc eledelét,teríts meg rendesen,édesapádat kérd meg,hogy legyen nagyon visszafogott,s különösképpen te legyél kedves,mosolygós,nyugodt,amennyire bírod.Ülj le vele egy ebédre,vacsorára,és csak,és kizárólag jó dolgokról-közös szép élményeitekről,emlékekről,hogy milyen emberi értékeket kaptatok egymástól-beszélgessetek.Semmi fájót,becstelenséget,megbántást,stb.ne említs,és erről tereld el a szót,ha ő felhozná azzal a jelszóval,hogy "most nincs ennek ideje,de majd egyszer még visszatérhetünk rá".
Erre fel kell készülnöd lelkileg!
Igyekezz gondolataidat,csak a jó dolgokon tartani,s elűzni,a természetesen rádtörő fájdalmat,megbántódást!
Tessék elővenni egy papírt,és jelmondatokban felírni minden kedvest,jót,amit együtt éltetek meg.Jártadban keltedben legyen veled,és egészítsd ki,hisz ezeket az emlékeket keresgéled múltadban.
Nem árt,ha ezeknek kézzelfogható emlékei-képek,tárgyak-az ünnepi ebéd látókörében lesznek.
Emlékezz vissza,miként szerettél belé,és ő miként szeretett beléd.Első randijaitokra,szeretkezéseitekre.
Próbáld újra megélni mindezt vele!Próbálj meg csábos lenni!
Nem tudom hogy nézhetsz ki,csak azt,hogy egy szerelmes,rajongó tekintet különb minden külsőségnél,de azért csípd ki magad,ahogy lehetséges,de még otthonra az normális!
Harcolnod kell érte,és nem síránkozni!
Szeretettel:Z
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!