A volt párom agymosáson megy keresztül? Elhagyott egy másik nőért, én bármit megtennék érte, tehetek valamit? Lent leírom a történetet.
12 csodálatos évet töltöttünk együtt. Most jutottunk el oda lelkiekben és anyagilag is, hogy jövőre babát akartunk.
Ő másfél hónapja elhagyott. Akkor még azzal ment el, hogy besokallt, időre van szüksége, de majd visszajön, csak még nem most. Teltek a hetek, és kiderült, hogy tetszik neki valaki, sőt időközben össze is jöttek. Most azt állítja, szerelmes. Örülök, ha boldog, bár belehalok.
Ha ismerős a sztori, a napokban írtam már ki kérdést, de az a fájdalmaimról szólt. Ez most más.
Már 3-4 hete elköltözött, amikor megtudtam, hogy elmentek az ország másik végébe egy előadásra, egy önismereti tréningre.
Furcsa volt, mert ő sosem járt ilyenre, mivel nagyon nem érdekelte a téma, sőt rosszul volt az ilyenektől. De 12 év után egy új élethelyzetbe került, elfogadtam, hogy most ilyesmi felé is nyitottabb.
Közben mindvégig bizonygatta, hogy még nem döntötte el, mit akar, van esély. Volt, hogy sírva hívott fel, hogy nem tudja, jó döntést hozott-e. Többször ő kezdeményezte a találkozást, de én annyira szenvedtem, hogy nem voltam rá képes. Tudta, mennyire fáj, mennyire szeretem, mert minden nap biztosítottam róla, hogy mennyire hiányzik és nélküle nem működik semmi, nincs értelme az életemnek.
Eltelt 7-8 hét, és kimondta, hogy boldog, sőt szerelmes. És hogy velem már rég nem volt boldog, lapos volt a kapcsolatunk. Ezt azelőtt sem, és ebben a néhány hétben sem monda soha. Ezer féle programunk volt, sok helyen jártunk, sok mindent csináltunk. És ami a lényeg: nagyon sok tervünk volt a jövőre nézve. Nem csak nekem, neki is. Új babaszobát akartunk felhúzni, burkolást, festést terveztünk, fűtéskorszerűsítés, stb. Tehát főleg a házzal, hogy minél jobban éljünk. Nézegette neten a lehetőségeket, megoldásokat, árakat, sokszor küldött is ilyesmit, ha épp dolgoztam. Tervezgettük a jövő évi nyaralást, hogy még egyszer a baba előtt elmegyünk a tengerpartra. Hetekkel ezelőtt még a karácsonyfát meg a két ünnep közötti mozizást mondta. meg hogy jövőre veszünk egy újabb autót, és én is megcsinálom a jogsit a baba miatt.
Egy boldogtalan embernek ilyen nagyszabású tervei vannak?
Úgy érzem, az új barátnője áll a háttérben, ugyanis újabb előadásról szóló leírást küldött neki.
Igen, belelátok...a közös gépünkkel megjegyeztettük a jelszavainkat, tudom csúnya dolog, de ő is tudja, hogy látom.
hozzátartozik a történethez, hogy nagyon sok adóssággal hagyott itt, a kis fizetésemből befizettem minden elmaradást, most nem jut ételre, nem tudok 17 foknál melegebbre fűteni, fázom, és ittmaradtam a lakáshitellel egyedül, ami szinte ki sem jön a fizetésemből.
a hitel az én nevemen volt, de mindig közösnek tekintettük. ő 2x annyit keres egyébként.
de visszatérve az előadásra, a következőnek az lenne a címe: Ne légy rabszolga!
Úgy érzem, az új nő elég ügyesen ellenem hangolja. Vagy nagyon okos, és furfangos módon irányítja. Vagy nagyon buta, és ő maga is agymosott.
Az exemnek hányingere volt ezektől a típusú dolgoktól, mint pl Csernus Imre és társai.
A hetekkel ezelőtti önismereti tréningnek az lett az eredménye, hogy azt tanulta, önzőnek kell lenni. Ő sosem volt önző ember, egy segítőkész, rendes, családcentrikus ember volt.
A szakítás után olyan szavakat, kifejezéseket használt, ami nagyon nem Ő. Ő egy egyszerű munkásember, nem voltak magasröptű gondolatai. Nem volt hülye, de felismerem, ha olyan szavakat használt, amit csak hallott valahol. Úgy fogalmazott, "elmentünk egymás mellett". Soha, még ismerősökre sem használta ezt a kifejezést.
Úgy gondolom, hogy a nő irányítja, és kedvesen, irányított kérdésekkel próbálja elhitetni vele, hogy boldogtalan volt.
12 év alatt észrevettem volna rajta, ha boldogtalan.
Utazgattunk, jötünk-mentünk, terveztük a kis életünket, mindig jót akart nekem, figyelt rám, én is mindig megleptem valami aprósággal, figyeltünk egymásra.
Hirtelen változott meg.
A rabszolgás előadás apropójának azt gondolom, hogy úgy érzem, közösen vállaltuk a hitelt, és egyedül nem vagyok képes életben maradni, így abban maradtunk, segítsen benne. Elborult pillanataiban azt mondja, semmi köze hozzá, oldjam meg, az már a múlt, hogy azt közösen vállaltuk. Igen, de hiába a múlt, ha sok-sok évre kellett aláírni, és a jelenre, és még a jövőre is kihatása van.
Aztán bocsánatot kér, és segítséget ígér, ha épp normális. Szóval szerintem az új nő ezt is el akarja érni, hogy nehogy már segítse a volt élettársát.
Kb egy hónapja nagyon maga alatt volt, felhívott, hogy találkozunk-e, meg hogy nem tudja, mi legyen. Valahogy szóba került a csaj, és azt mondta lesajnálóan, hogy hagyjuk már, olyan gyerekes. Azt hittem, összevesztek valamin. Így fogalmazott, gyerekes a gondolkodásmódja. Lehet, hogy akkor is épp vmi agymosással próbálkozott, és az exem épp nem volt rá vevő?
Aztán most meg szerelmes. Kérdeztem, mégsem gyerekes? Akkor mi volt a a múltkor? Azt mondja, akkor még nem ismerte igazán. Most megismerte és jó vele.
Féltem Őt.
Igen, benne van, hogy Ő az életem, bármit megtennék érte.
De azt nem akarom, hogy ilyen módon bárki hasson rá, megváltoztassa, átmossa az agyát.
Mi hathatott így rá? Egész életében röhögött azokon, akik ilyesmiben hittek, ilyen előadásokra jártak.
Épp ilyen labilis lelkiállapotban szokták az embereket beszervezni szektákba, egyházakba, hogy aztán kifosszák őket vagy csak kihasználják.
Tudom, felnőtt ember. 30 éves. Mégis aggódom érte. Ezt megbeszélni már nem tudom vele, mert vagy nagyon csúnyán beszél velem, vagy terel, és nem válaszol a kérdéseimre. Lesajnálóan mondja, hogy sajnálja, ami történt, de ő már mást szeret.
Tudom, hagynom kéne.
De nem vagyok rá képes. Szeretem Őt és meg akarom védeni, mert igenis boldogok voltunk együtt, nem csak én találom ki.
Ez be is jött az első 1-2 hét után.
Addig én könyörögtem, hogy jöjjön vissza.
Aztán egyszer egy jobb pillanatomban hívott fel, én nagyon laza tudtam maradni, ő maga alatt volt. Vigasztaltam, hogy majd minden helyrejön, vannak nehéz időszakok, de majd túl leszünk rajta.
Ezt később sérelmezte is, hogy én milyen nyugodt voltam, akkor nekem már nem is fáj, és ennyi volt?
De ez az egy ilyen volt, mert az összes többi alkalomnál én bőgtem és könyörögtem és megaláztam magam. Jó eséllyel ezzel ijesztettem el örökre.
Ma pedig már, HA tényleg szerelmes, akkor késő.
Kérte az elején sokszor, hogy egy hétig ne beszéljünk, hogy összeszedje a gondolatait. Egyetlennapot sem bírtam ki. Mindig elhatároztam, de nem tehetek róla, nem bírtam ki.
Tudom, hogy hiba volt.
De azt mondta, nő nélkül akar lenni kicsit, utána pedig kiderült, hogy a csajjal minden nap találkoztak. Én könyörögtem, hogy jöjjön ki hozzám, sosem jött.
Úgy érzem, egy ember nem tud ilyen hirtelen ennyire drasztikusan megváltozni. Aki eddig elutasította ezt a fajta életmódot, szemléletet, az hirtelen nem tudja magáévá tenni.
Igen, ebben teljesen igazad van.
Az a legnagyobb baj, hogy az eszemmel én is tudtam, hogy hagyni kellett volna békén, hadd főjön a saját levében.
Addig, amíg nem tudott dönteni, amíg valamennyire hiányoztam neki.
De már elkésem ezzel a taktikával, próbáltam ráerőszakolni magam, zaklattam, és ezzel én üldöztem őt a másik nő karjaiba.
Ő hiányzik, és a közös életünk.
A terveink, a múltunk, a jövőnk.
Együtt akartunk megöregedni.
Családot akartunk.
Tudtam, hogyan fogják hívni a gyerekeinket.
A közös ismerőseink álompárnak hívtak minket, olyan régóta mintaként szolgáltunk.
És annyira szeretem Őt, annyira fontos, hogy még ha belehalok is, az ő boldogsága az első.
Azt kívánom, hogy a másik nő mellett találja meg az örök boldogságot, és kapja meg mindazt, amit én esetleg nem tudtam neki megadni.
persze, hogy eközben megöl a féltékenység.
Mert mintha egy teljesen más ember lenne.
Ennyire nem tud kivetkőzni önmagából senki. Még egy drogos is emlékeztet itt-ott önmagára.
De Ő... mintha sosem ismertem volna. 12 év alatt minden rezdülését, minden levegővételét megismertem, és ez most nem Ő.
Biztos igazad van neked is.
De 12 évet egyik napról/hétről a másikra nem tudtam lezárni.
Olyan komoly terveink voltak...közösen.
Igen, lehet, hogy jó neki.
És igen, magabiztos voltam, mert soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.
Hiszen mindig biztosított róla, hogy mennyire szeret.
Ahogy hívott...ha dolgoztunk, kedves kis e-maileket küldött...10 év után is hozott virágot...figyelmes volt és kedves.
nem tudom, mit szólnék hozzá a másik helyében. Biztos nem lenne jó, de nem én vagyok a rabló, hanem tőlem raboltak. Hadd ne kelljen nekem az új nő lelkivilágával foglalkoznom, mikor a sajátom romokban hever.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!