A volt párom agymosáson megy keresztül? Elhagyott egy másik nőért, én bármit megtennék érte, tehetek valamit? Lent leírom a történetet.

Jogilag így van valóban.

De azt akarom, hogy érezze, mennyire nem korrekt.

Tényleg nem kellett volna hívogatnom, ezt is belátom.

Eddig se tagadtam, le is írtam, hogy tudtam, csak nem voltam képes mást tenni.

De a jövőbeni terveinkről amit kérdeztél. Nem, nem csak én akartam, sőt. Inkább ő mondta néha. A gyereket is, a házasságot is. Néha felvetette, majd egy ideig nem beszéltünk róla.

2-3 éve mondogatta már, hogy szaladgálhatna itt egy kicsi. Én mindig tudatosan akartam. Ezeket amúgy elfogadta, mert reálisak voltak: 2 feltételem volt: kocsi, mivel ez egy falu, és se orvos, se patika, semmi nincs. A kocsi másfél éve meglett, nagyban megkönnyítette az életünket.

A másik a központi fűtés. 16 fok van, egy kisbabának ez kevés. Nem ellenkezett, de azért már utalgatott rá, hogy nem lenne ellenére. Na és jövő nyárra terveztük a fűtést megcsináltatni.

A házasság nekem évekig nem számított. 1-2 éve kezdtem el úgy érezni, hogy akarom. 11 éve valóban én erőszakoltam ki a lánykérést, ő akkor 19 volt, én 21-22 körül. aztán hiába lett gyűrűm, évekig szóba sem került, egyikünket sem foglalkoztatta a dolog. majd a közös ismerőseink, kollégák is szép sorjában elkeltek, és néha beszéltünk róla. én felhoztam most, hogy miért nem történt meg, de engem hibáztat. mert volt, hogy bementünk ékszerboltba, és 120 ezer alatt sehol sem jött volna ki a gyűrű, én meg erre azt mondtam, hogy ennyiből inkább menjünk el a tengerpartra.

aztán volt hogy nem volt ilyesmire pénzünk. de az utolsó időkben már lett volna, mert amikor vmi baja lett a kocsinak, érdekes módon mindig került pénz a javításra, gyűjtögetés nélkül, szóval én meg azt érzem, nem volt elég határozott.

én pedig nem akartam elkövetni azt a hibát, amit a legtöbb nő, hogy kierőszakolja a házasságot. inkább vártam, de biztos legyen benne. aztán tavaly megkérte egy barátját, hogy legyen a tanúja, mert hónapokon belül el akar venni engem. én is megnéztem, mit mikor hogy kell intézni. aztán elsikkadt. direkt nem hoztam szóba. most meg azt mondja, mondanom kellett volna, de basszus, nem érti, hogy épp ezt akartam elkerülni? hogy én erőltessem.

meg egyikünk sem akart felhajtást, nem szeretjük, eléggé magunknak valók voltunk mindig is. nem terveztünk nagy esküvőt. most meg ennek is az ellenkezőjét mondta, hogy lehet ő nem 2 tanús esküvőt akart. pedig nem egyedül találtam ki, mondtam, h nekem elég, ő egyetértett, ő sem akar felhajtást.

nem hiszem, hogy én terveztem, ő meg jött utánam, mert egy csomó mindent ő talált ki, hol legyen az új szoba, hova vágjunk ajtót, meg aktívan részt vett az egyebekben, pl. ha talált szép csempét, vagy egy érdekes megoldást, elküldte e-mailben.

azt nem tudom, írtam-e már, hogy még egyszer gyerekvállalás előtt el akartunk menni a tengerhez, és ő már nézegette a jövő évi utakat. én nem hiszem, hogy egy boldogtalan ember ezeket teszi. meg mondja, hol legyen a karácsonyfa.

nem tudok már semmit.

persze, hogy nem látunk a jövőbe.

a jelen viszont nagyon kilátástalan jövőképet fest.

tudom, hogy új életet kell kezdenem és ezen túllépni.

nem vitás.

de ismerkedni nem tudok, és ez nem kifogás, egyrészt 10 fillérem sem lenne sehová beülni senkivel, másrészt nekem jönni kell haza az öreghez, egész nap egyedül van, vacsorát és másnapi reggelit kell hoznom neki.

3ig dolgozok, így is fél 5re érek haza.

ebbe a rossz állapotú házba nem hozhatok senkit. ismerősöket se mertünk soha meghívni, pedig jó lett volna. meg őszintén, egy 30-as, érdeklődő pasi, aki nyilván az első időkben a szexre helyezné a hangsúlyt...idejönne, mikor itt egy beteg öregember, aki mindent hallhat?

biztos az exnek is nehéz volt, hogy nem ketten voltunk, de nem lenne szívem lemondani az apukámról. nincs is rá lehetőség, de ha lenne sem tudnám megtenni. és az öreg azt érzi, hogy miatta (is) ment el. mert róla gondoskodni kell. állítja, hogy az öregnek ehhez semmi köze nem volt, úgy szereti, mint a saját apját. (a saját apját évente 2x hívta fel, amikor én rágtam a fülét).

idegőrlő, és sok türelem kell hozzá, mert egy beteg embernek 100x kell elmondani mindent, Ő pedig már nem volt türelmes, és az öregre is sokszor ingerülten szólt rá, csúnyán beszélt vele az utóbbi időben.

igen, már mocoroghatott benne valami.

nyilván bennem is egyből felmerült.

és nyilván rá is kérdeztem.

de a mai napig állítja, hogy nem így volt.

én azt hittem, a munkahelyi stresszt hozza haza, mert vannak bent gondok. próbáltam támogatni, meghallgattam és megdicsértem. az általam vélt problémára ennyi megoldást tehettem.

aztán elment, és ugye jött a másik...egyből mondtam, hogy miatta ment el, már régóta tetszhetett neki, még ha nem is történt semmi. ezt az idegességet érzékeltem rajta hónapok óta, ezt a vívódást. de ilyenkor leállít, hogy ne kombináljak, nincs igazam.

nem tudta, mit akar, sírva hívott fel, mondom ebben a lelkiállapotban az ember nem szeret bele vki másba. azt mondta, dehogynem, még annál inkább. mert az új csaj meghallgatta és kedves volt vele. hát...én is meghallgattam és kedves voltam vele.

azt is mondta, még a telefonszáma sem volt meg a csajnak, amikor tőlem elment. de aztán rövid idő alatt megszerezte.

szóval egyértelmű, hogy ezek a gondolatok nekem is eszembe jutottak, amiket most írsz.

de állítja, hogy nem így volt, és tényleg csak elege lett, ezért ment el. kicsit kiereszteni a gőzt, átgondolni mindent...és hirtelen épp ekkor épp ott van vki, akivel épp össze is jönnek?

Látod, erre még nem is gondoltam.

Pedig mondta, hogy a csaj is egy rossz kapcsolaton van túl, már 2x visszafogadta a pasiját, de mégsem működött.

Szóval lehet ő is nagyon magányos volt, és most nagyon meg akar fogni valakit.

Na, gondoltam, szép, két magányos ember, akik épp egy rossz kapcsolatból lépnek ki, egyből van közös téma.

Megint azt mondaná, kombinálok...de ha a csajnak már egy icipicit is tetszett az én párom korábban, és tényleg olyan okos, akkor azon sem lepődnék meg (persze ez sosem fog kiderülni), ha tudatosan, hónapok óta bomlasztotta volna a mi kapcsolatunkat. Kollégák, haverok, barátok voltak, néha egy-egy jól célzott odaszúrás hosszú idő után okozhatta ezeket. Pl. "Nem jössz este a többiekkel sörözni? Mi van, nem enged a csajod?" vagy amiket te is írsz, hogy "12 év után még nincs se gyerek, se házasság? ne áltasd magad, ha ő lenne az igazi, ezek már mind meglennének!"

basszus, tudom hülye vagyok, de ha ez tudatos volt, akkor micsoda véletlen, hogy az exem elkezdett agyalni, hogy valami talán nem működik, és csodák csodájára épp kéznél van egy jóbarát, akinek elmondhatja a gondjait?

nagyon védi egyébként a csajt. mondtam, hogy ő szedett szét minket, egyből védi, hogy nem ő volt, mármint nem a csaj, hanem a volt párom szedte szét magunkat, a csaj csak később jött a képbe.

Ha ezeket elmondanám neki, úgyis azt kapnám, hogy kombinálok, meg ugye erre semmi bizonyíték, és ő biztosan nem mellém állna. ha azt mondanám, irányítja őt, akkor engem tartana hülyének.

és igaz, hogy akkor lenne inkább bűntudata...ahogy írod. de én nem akarom őt bántani. nem akarom, hogy bűntudata legyen. így is amikor elsírtam neki a bajaimat, hogy beteg vagyok, hideg van, stb. néha éreztem, hogy bűntudata van. de ezt egész biztosan nem akartam már az elején sem, hogy bűntudat miatt jöjjön vissza hozzám.

volt, hogy mondtam vmi ilyesmit, hogy nem tudom kifizetni a számlát, ő meg idegből rávágta, hogy "jól van akkor holnap visszaköltözök!"

de erre nem csaphattam le. így nem kellett már akkor sem, amikor beleőrültem a hiányába. megmondtam, hogy ne forgassa a kést a szívemben, emiatt ne jöjjön vissza

többször kértem, hogy jöjjön ki, hogy nyugodtan, négyszemközt, és főként személyesen meg tudjuk beszélni a dolgainkat. mindig elutasított, mert telefonon mindig veszekedés lett a vége, és azt mondta, emiatt nem fog kijönni, felesleges, úgysem tudunk beszélgetni. tudnánk, csak nekem 1000 kérdésem van, ő meg ezektől rosszul van, és nem hajlandó válaszolni, vagy egyszerűen az a válasza, hogy nem tudja. kérdeztem, miért nem jött, amikor rosszul voltam? nem tudja. de jó, akkor 26.-án hazajön az apjáéktól, és kijön.

a nyakamat rá, hogy semmilyen módon nem fog keresni.

ezt eljátszottuk már párszor.

pl. múlt héten 2x mondta, másnap hoz ki kutyakaját. én persze büszkeségből mondtam, h nem kell, de tudta, h máshogy nem tudom megoldani. nem is jött.

pedig én dolgoztam. gázpalack szintén. bocsi, h ugyanazokat írom, csak szemléltetni akarom, hogy ő maga ígérte, majd másnapra "elfelejtette".

nem is múlt hét, csak időzavarban vagyok. ezen a héten volt. miután se csütörtökön, se pénteken nem jött, majd elment az apjáékhoz, írtam neki egy sms-t, hogy köszönjük a karácsonyi ajándékot. ki volt kapcsolva akkor, de azóta nem hiszem, hogy 2 napja ne kapcsolta volna be a telefonját. és semmit nem reagál, de nem hívhatom fel. tényleg nem akarom még karácsonykor is zavarni, de abban biztos vagyok, hogy nem fog megjelenni, holott ő maga ajánlotta fel.

sokat segít, hogy írtok, meg hogy kiírhatom magamból.

olyan dolgokra világítottatok rá, amiket magamtól nem biztos, hogy megláttam volna.

az sem baj, ha máshogy látjátok, sőt köszönöm.

sok mindenben igazatok van, elfogadom.

amiben nem így gondolom, azt próbálom megmagyarázni, hogy én hogyan látom. az sem biztos, hogy én jól látok dolgokat, de az érzéseim és a múltbeli történések kellenek ahhoz, hogy átlátható legyen az egész.

Előzetesen nem, de a mellékelt példa szerint most meg már igen.

És kimondta végre, hogy szerelmes.

Tényleg össze-vissza beszéltem, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltam őszinte. Abban a pillanatban mindig őszinte voltam.

Sajnos kell a segítség. De büszkeségből utasítottam vissza. Meg amikor idegből ajánlotta fel, hogy "jól van akkor utalok!".

Na így ne.

Ne idegből tegye, vagy bűntudatból.

Azt akarom, hogy belássa, és ő maga is úgy érezze, hogy ez a minimum, és saját magáért tegye meg.

Hogy belássa, ezzel a saját lelkiismeretének tartozik, de úgy tűnik, azt kiölte belőle ez a nő.

Korábban ő nem lett volna képes arra, hogy egy kórházban fekvőt ne látogasson meg, vagy hogy egy öreg-beteg embert 3 napra kaja nélkül hagyjon. Vagy hogy tudja, 14-16 fok van idebent. Eddig aggódó, segítő ember volt, mindenben lehetett rá számítani, most meg totál az ellentéte.

Nem érdekelte, hogy 8 héten át nem tudtunk fürdeni. Le se tojta. Azelőtt nem tudta volna ezt megtenni.

Sok mindenkinek igaza lehet, hogy nem szabadott volna ennyit várnunk a gyerekvállalással, de még egyikünk sem volt készen rá. És ugye a körülmények.

5 év együttlét után még nem volt hova mennünk, a szülői házban voltunk, amire már akkor folyamatban volt a végrehajtás. Max albérletbe mehettünk volna, de akkor még elég rosszul kerestünk, nem is éltünk túl jól. És sosem akartuk a gyerekünket segélyből felnevelni. Aztán jött a hitel meg a ház, és lassan minden megoldódott, az utolsó lépcsőfok pedig jövőre oldódott volna meg.

Nem tudom már úgy kezelni, hogy mi lenne, ha visszajönne.

Nagyon sokszor mondta, hogy nem tudja, mit akar. Nagyon sokszor könyörögtem neki, hogy mondja ki, ne áltasson, ne hagyjon reménykedni. Egyszer kimondta idegből, utána sokszor elmondta, hogy azt én erőszakoltam ki belőle.

Mondta pár hete, hogy most egy nő nélküli időszakra van szüksége. Aztán megtudtam, hogy a másikkal minden nap találkozott, én hiába kértem erre.

Egészen a múlt hétig tartott ez a "nem tudom". Még múlt héten is azt mondta, hogy 12 évet nem tudott lezárni, még nem tudja kimondani, hogy soha többé nem jön vissza. Én pedig határozottan megkértem, hogy eltelt lassan 2 hónap, döntsön, ne hagyjon így nekimenni a karácsonynak. Fél óra sem telt el, felhívott, és kimondta, hogy soha többé nem jön vissza. Látod, fél óra alatt mondta a két, egymással ellentétes dolgot.

És amikor az első hetekben mondogatta, hogy nem tudja...

akkor már írogatott a csajnak mindenféle emaileket, hogy milyen csinos vagy ma, meg tegnap olyan boldog voltam végre, mint már évek óta nem...

Ezt "számonkértem", vagyis rákérdeztem...kidumálta, hogy pl ekkor meg akkor boldog volt. És néhány hónappal azelőtti helyzeteket mondott. Akkor ez hogy jön össze, évek óta nem volt boldog, aztán meg azt mondja, még pár hónapja is az volt?

És közben nem tudja, mit akar?

Akiknek ezt elmondtam, azok egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy most elmegy, kipróbálja az újat, mert vonzza az új, az ismeretlen, de ha mégsem jönne össze az, akkor még mindig itt vagyok én. Hát köszönöm, ha erre ment ki mindvégig a "nem tudom".

Ha ló nincs, jó a szamár is?

Erre volt is egy példa, 90%-ban én hívtam, de kb 3-4 hete táppénzre került, 2 hétig feküdt az albérletben, még a lakótársa is hazament vidékre, totálk egyedül volt. Nagyon maga alatt volt, akkor ő hívott fel, és elmesélte, hogy a kutya nem nyitja rá az ajtót, senki nem hívja, senki nem keresi. Na ilyenkor jó voltam. Akkor meg is kérdezte, nem találkozunk-e. nekem egyrészt dolgom volt és aznap nem tudtam volna, pár órával később meg bevillant ez, hogy csak azért keres most, mert épp nincs más? épp ekkor mondta, hogy a csaj gyerekes, hagyjam már vele. azt nem hiszem, hogy azért mondta, mert nem akart velem erről beszélni, hisz a többi dolgot is ő maga mesélte el. konkrétan rá is kérdeztem pár óra múlva, hogy ilyenkor jó vagyok, mikor nincs más? ha ló nincs, jó a szamár is? azt mondta, rosszul látom, nem így van, mert... és nem fejezte be. kértem, hogy fejezze be, de nem tette.

szóval így inkább ne is jöjjön vissza később sem, hogy elsősorban mást akar, és csak akkor használna újra engem, ha az a másik nem jönne össze.

de ugye ez az egész már tárgytalan, hisz azóta kijelentette, hogy soha többé, és hogy szerelmes.

mindezektől még szeretem, féltem, aggódom érte.

ezek nem zárják ki egymást.

örökké szeretni fogom, az életem része volt, lesz, hisz nem tudom és nem is akarom elfelejteni a gyönyörű éveket.

jót akarok neki, a boldogságát akarom.

akár nélkülem is.

csak az, hogy ennyire más ember lett hirtelen, ez tölt el aggodalommal.

még a távolból is szeretnék rá vigyázni, hogy senki ne bánthassa őt. :(

Volt tartása, volt benne felelősségérzet. Most ezek eltűntek, legalábbis az én irányomba már nincs meg.

A majmos mondást nem ismertem, de elgondolkodtató. Minden momentum azt erősíti bennem, hogy ez nem hirtelen jött, mint ahogy állítja, hanem hosszabb folyamat volt.

a 12 év 12 év, de ennek is véget lehet vetni. nagyon sok szakítás, válás van ennél hosszabb kapcsolatok után is. elfogadom, hogy van olyan, hogy elmúlnak az érzelmek.

de nem így, ilyen hirtelen, ilyen szélsőségesen, a mindenből hirtelen lett semmi, átmenet nélkül.

a bizalmam már a múlté.

kedves vagy, de nem hallottad, hogy beszélt velem párszor. gusztustalan ordenáré módon. idegbetegen. mint egy utolsó senkivel.

elhiszem, hogy most jobb és nyugodtabb minden. rendben, egészségére.

de sok kis és sok óriási hazugsága derült ki.

nagyon racionális unokatestvérem, aki mindig csak jót akar nekem, elég ütősen fogalmazott, amikor feltettem a költői kérdést, hogy miért is emlegette néha az exem a házasságot és a gyereket? A válasz: mert így illik.

Mellbevágott, de valószínüleg igaza van, és férfiként ő jobban tudhatja, mint én, akit az érzelmeim vezérelnek és kombinálok.

felégetett maga mögött minden hidat, és amibe én még próbáltam kapaszkodni, azt is próbálja megsemmisíteni. igaz, külső ráhatásra, mert ez egyértelmű. de sikeres stratégia a nő részéről.

és ha most jó ez a nyugodtság, rózsaszín köd, akkor el fog menni erre az új előadásra is, hogy végképp lezárjon mindent.

tudod, mi még, ami fontos egy pasinak, és nem esett róla szó? nem volt rossz a szexuális életünk, de azért 12 év után már nem olyan, mintha most ismerkednénk meg. én mondjuk ezügyben a földön járok, úgy vagyok vele, hogy bárkivel eltelik 12 év, ez ilyen lesz. jó vele, meghitt, megvolt a bizalom, de a varázsa már elmúlt. neki kevés volt, gyakrabban akarta volna. én meg néha valami kis újdonságot akartam belevinni, valamiért az sem valósult meg. évekkel ezelőtt kértem vmire, hogy vegyen meg vmit drogériában, nem tette, pedig az a dolog őt is izgatta. vagy többször kértem, töltsünk le filmet, mert fiatalabb korunkban ez bevált. de ezek is csak szavak maradtak, nem követték tettek.

majd egy újabb e-mail, amihez semmi közöm nem lenne, de kellett, hogy tisztán lássak. a csaj megírta neki, hogy e-mailben könnyebb ezt leírnia, ezért kifejti így, hogy ő egy elég szex-centrikus személyiség, fontos neki a szex, mindent és mindenhogy ki akar próbálni, pl a hármast is, mindkét felállásban.

na ha ez nem legyezgeti egy férfi hiúságát, akkor semmi.

ezzel tud hatni rá, az fix. ha ilyesmit megkap tőle, akkor ez a rózsaszín köd évekig nem is fog elmúlni, és az agymosást sem fogja soha annak vélni, mert ebből egy sok éves, akár örökké tartó kapcsolat is lehet. a nő okos, megfogta. hogy ezzel, vagy mással, ki tudja, és lényegtelen is. mind bevetünk praktikákat a kiszemelt férfiért, ő ezt vetette be, és attól sem riadt vissza, hogy raboljon.

azt hiszem, ha valaha fogunk még beszélni, szívesen elmondanám neki ezt, amiről ez a kérdés és a kommentek szóltak, de ha a szex is tökéletesen működik közöttük, akkor ezeket sosem fogja belátni.

tudom, hogy hagynom kell és nem vagyok az anyja. nem is akarok anyjaként viselkedni, de attól még aggódhatok valakiért, aki fontos számomra.

ha most ezeket nem tudnám, hogy a csaj direkt szervez neki ilyen dolgokat, hogy elszakadjon tőlem...meg hogy ő is rossz kapcsolaton van túl és így akar megfogni valakit, hogy ne legyen egyedül...szóval ha ezeket nem tudnám, lehet könnyebben elengedtem volna. így viszont azt érzem, hogy akit én nagyon szerettem és az életem volt, azt az embert most kihasználják és irányítják, és ő ezt nem veszi észre. ez nagyon rossz érzés.