Mit tehetnek azok az emberek akik nem kellenek senkinek? Melyiket választanátok?

Valójában van abban igazság, amit mondasz. Tényleg vannak rossz szülők és ha úgy érzed, hogy nem kaptál tőlük szeretetet, akkor tényleg nehezebb dolgod van az élet más területein.

De a fő baj, az, hogy magadat nem szereted, meg az, hogy azt hiszed magadról, hogy következetes is vagy.

Azzal, hogy már olyanokkal sem vagy hajlansó ismerkedni, akiknek régebben a külső számított, nem vagy túl következetes. Hiszen minden ember változik, tiniként lehet, hogy valakinek csak a külső fontos, de aztán rájön, hogy mik az igazi értékek.

Egyébként még tényleg nagyon fiatal vagy, várhatnál még 5 évet ezzel az öngyilkosság dologgal, ha akkoris úgy gondolod, akkor még mindig megteheted.

Én amúgy a dunát nem javaslom, eléggé koszos, de ennyire nem, simán túléled...

Ha gondolod tudok ennél és az akasztásnál biztosabb módszereket, de mondom, szerintem még korai.

És nem csak a kapcsolatokról szól az élet, bár nem tagadom, hogy fontos részei az életnek, de vannak más örömforrások is, a kapcsolatok meg majd alakulnak maguktól, de ehhez fontos lenne, hogy nyitottabban állj hozzá a világhoz. Vesztenivalód úgysincs.

És ha már úgyis öngyilkos akarsz lenni, utánaolvashatnál az öngyilkosságnak, hogy ne ilyen őskőkorzsaki, ráadásul nem is túl megbízható módszerekkel próbáld megölni magad, mert az nem célravezető.

Amúgy meg pszichológushoz menni érdekes, elég excentrikus figurák vannak közöttük, ez is egy olyan dolog, hogy ki kéne próbálnod, hogy ne mondják már rád, hogy szánalmas vagy, mert meg se próbáltál javítani a helyzeteden... Így legalább ezt is kipipálnád. Azt én sem hiszem, hogy segítene egyébként, hiszen barátokat nem adhat a pszichológus sem, az a te dolgod lenne, hogy barátokat szerezz.

Addig is, amíg elhatározod magad, olvasd el ezt az írást a szeretetről, szerethetőségről és az egyedüllétről. Ne rémisszen meg a ronda giccses kép, az írás nem valami ömlengős nyálas szöveg (és semmi köze az ezoterikához, mint ahogy az oldal szerkesztője állítja):

[link]

"(azt mondod nem volt még barátnőd pl, akkor evvel is próbálkozhatnál hisz ez nem olyan nagy probléma mert csak 21 vagy még, nem akarok ebbe belemenni mert gondolom nem szeretnél erről beszélni.)"

Nem olyan nagy probléma? Mi a f*szról beszélsz? Nekem is hasonló lenne a hangulatom, ha odáig eljutnék és nem lenne.

Persze, ha ezt így átgondolatlanul hallja az ember, akkor nem probléma. Csak legyint: á még csak 21 éves! Statisztikailag nézve nem probléma, ha csak azt nézed, hogy mi az átlagéletkor, és ahhoz képest ő hol tart. De gondolkozz már el egy kicsit: akinek 21 évesen még nem volt, az nem véletlen. Valami hiányzik belőle, és logikusan látja úgy, h lehet, hogy már nem bírja bepótolni. Ha 40 évesen nem volt még valakinek, az hiába van még csak az élete felénél, valszeg azután sem lesz neki! Mert nem tanulta meg.

emberfüggő.. van aki 21 évesen nem is akar párt mert még nem érett, van aki viszont már 14-16 évesen randizik.

nekem is szar a hangulatom pl amiatt h nincsenek normális pasik vagy legalábbis én nem találkozom egyel sem csak bunkókkal de nem akarok emiatt öngyilkos lenni.. csupán már nem érdekelnek.

küzdeni kell és próbálkozni mert aki feladja az gyenge és biztos h nem lesz jobb ha nem is akarja, de ő nem hogy nem küzd, helyette inkább önsajnálatba fektet energiát. sokkal nagyobb tragédiákat is át kell tudni vészelni.

néha a 'ha beledöglök is megcsinálom' hozzáállás a jó.

Am nem rég volt a hírekben egy 40 körüli pasi aki azért rendezett tömegmészárlást egy aerobic központban mert még nem volt bnője. A végén öngyilkos lett én meg nem értem miért sztem kimondottan jól nézett ki (nekem legalábbis nagyon az esetem volt) és biztos h aranyos is lett volna kapcsolatban..