Szerintetek ha vagdosni kezdeném a karomat, az segíthetne rajtam? Érdemes megpróbálnom?

NEM!!!!

a helyett, hogy igyekeznél megoldani a problémádat, vagdosol????

Szeresd magad, legyél szerethető, lásd meg apró dolgokban is a csodát.

A lelki fájdalmakra fizikai fájdalmat????,

Gyerekem lennél elbeszélgetnék Veled.

keress valami hobbyt, sétálj, biciklizz, kirándulj, hallgass zenét..... bármit, ami épitőleg hat Rád.

De vagdosni(((( Beteg elmére vall szerintem. Ne haragudj.

az ilyesmit tevő ember fel akarja hivni a környezetének a figyelmét arra, hogy valami gáz van, és szeretethiánya van.

Ha mákod van észreveszik, körülvesznek....

ha nincs, akkor meg egyre mélyebbre jutsz majd, egyre több vágás, egyre több mélabuság, gyomorfájás, nem evés, kiszáradás, gyógyszerek, kórház....

NE AKARD!!!

Ha akarod ugy is ki fogod próbálni. függetlenül attól, hogy itt ki mit irkál majd Neked.

Hát csinálj magadnak fájdalmat!!!! oszt élvezd, ha Neked ez a jó!!!

:((((( Fiatalság!!!!

Miért nem találjátok már meg magatokat a világban?????

NE TEDD...

én anno megtettem, mert nem volt senki, aki mondta volna, hogy ne tegyem...

Azóta is magamon viselem a nyomokat, és életem végéig látszódni fog. Képzelheted, mit gondolnak az emberek, amikor véletlen észreveszik. Tiszta szégyen

18F

Persze, én is csak karcolgattam, de nem, meglátszódik még így is.

Ki tudja, lehet, hogy neked nem látszódna meg, de én a helyedben inkább nem kockáztatnék.

Mondták nekem régebben, hogy ez csak figyelemfelkeltés meg ilyenek, így utólag már látom, hogy tényleg az volt, csak arra vágytam, hogy végre valaki észrevegye, hogy szenvedek. Nem érte meg, mert nem olyat kaptam, mint amit vártam, meg csak halálra ijesztettem mindenkit magam körül.

Nekem sem nagyon voltak barátaim, nagyon magányos voltam, de aztán – valamelyest a szerencsének és a véletleneknek köszönhetően – olyan barátokat szereztem, akik mellett minden nap könnyesre röhögtem magam, és mindig jól érezzük magunkat. Ez ugyan nem oldotta meg a problémáimat (csak egy kis részüket), de elviselhetővé, sőt élvezhetővé tette az életem. Most, hogy egyetemista lettem, és mindenki a szélrózsa minden irányába ment, ismét magányos vagyok, és gyakorikérdések.hu-n válaszolgatok ilyen kérdésekre ahelyett, hogy fognám magam, és tenném, ami tennem kell! :D

Csak járj nyitott szemmel, kérdező, és lásd meg a lehetőségeket, és CSAPJ LE RÁJUK gondolkodás nélkül!

Még valami:

Te magad így fogalmaztad meg a problémáidat: "lehangolt vagyok, nincs kedvem semmihez, nem szeretek emberek közé menni, mert tudom, hogy utálnak, és rosszul érzem magam közöttük. "

Ezek közül konkrétan melyiket oldaná meg a vagdosás?

Jobban szeretnének az emberek?

Szívesebben mennél közéjük sebekkel tele?

Ha egyiket se oldja meg, akkor miért is akarod csinálni?

Lehet, hogy láttad vagy hallottad másoktól, de a végét már nem láttad, hogy nekik se segített.

Olvass utána kicsit a kamaszkori depresszió fogalmának, és sok mindent meg fogsz érteni magadról!