Negatív érzéseim kezdenek lenni mindenről. Mi segíthetne?

8 hónapos a kisbabám, akit a világon mindennél jobban szeretek. A férjem sokat dolgozik, rajta kívül csak az Anyukám van nekem, senki más. Anyu sajnos elég beteges lelkileg, előzménye van.

A párom távolléte amit nem tudok tolerálni. 24 órát dolgozik aztán másnap 13, 24, 13, stb...Egy alvós napokkal. A 13 óra csak éjszaka. Úgy érzem tönkretesz a folytonos egyedüllét és a kapcsolatunkban teszek kárt. Úgy érzem semmi nem jó, semminek nem tudok örülni. Folyton kötöszködöm vele és úgy érzem beleőrülök az állandó magányba. Vissza nem megyek még dolgozni, mert a babámnak szüksége van rám csak néha ő is sok, az állandó éjjel - nappali készenléti állapot, mindig velem van. Nem adnám senkinek de néha mégis picit jó lenne "egyedül" csak egy keveset. Éjszakánként is mindig sírok és nem örülök már semminek. Úgy látszik a sok más bajom mellett 24 évesen ez a sorsom, hogy a párommal is alig találkozom és az örökös magány pedig ez régen nem így volt, másfél éve van, mióta terhes lettem.

Hogyan tudnék más belátásra térni? Hogyan lehet elviselni az állandó magányt?