Mit tegyek? Öngyilkos akarok lenni!

Drága Kérdező! Nemrég láttam egy dokumentumfilmet, ami arról szólt, hogy amerikai szülők (akiknek a gyerekei öngyilkosok lettek) beperelték a gyógyszergyárat, mert bebizonyosodott, hogy az általuk gyártott és forgalmazott nyugtatók és hangulatjavítók hajlamosítanak az öngyilkosságra, és ez a mellékhatások meglehetősen hosszú listáján nem is volt feltüntetve. A pert megnyerték, de a kamaszkorú gyerekeiket ez már nem hozta vissza. Természetes lelkiállapot a te korodban az ok nélküli szomorúság, és az ok nélküli vidámság is előfordul. A magány érzése is normális. Kamaszkorban minden érzelmi szélsőséggel számolni kell. Néha átölelnéd az egész világot, néha meg utálod az egészet és magadat is benne. Érzelmi le-föl hullámzások jellemzik, kétségek minden eddig nem tapasztalt idegen érzések jönnek, és csak kapkodja a szegény ember szegény lány a fejét és nem tudja, hogy mi lelte. Olyan ez, mint a fogzás, átesik ezen mindenki, kit anya szült. Mindig mondom, hogy nem lehet a fájdalmakat megspórolni, mert ezek a kis fájdalmak segítenek majd elviselni a későbbieket. Tudod mi a véleményem a nyugtatók adta nyugalomról? Az ami az ital adta örömről. Nem őszinte ezért félrevezető. Ne hagyd magad félrevezetni! Szedd össze magad. Holnap egy új nap. Na és még meg kell találnod a fiút, aki nem utasít el. Ölellek, nagylány, küldök egy puszit az arcodra.

Nem antidepi kellene neked, meg pszichiáter, hanem két pofon, ami helyrebillentené az egyensúlyodat.

A gyógyszerhabzsolás helyett inkább arra kellett volna rájönni miért érnek kudarcok (mondjuk megnézném azt a pszichiáter szakorvost, aki 14-16 éves lánynak szorongására, boldogtalanságára már kanyarítja is a receptet.. ennyi erővel minden tinit gyógyszerfüggővé tehetnének). Ha azt mondod egyik fő probléma, hogy "minden fiú visszautasított", te kezdeményezel sorra a fiúknál? Ki tudja mit teszel, hogyan lépsz fel, hogy csak visszautasításba botlasz. Egy pszichológus segítségével előbb megtalálnád erre a választ.

Hát igen.. ez elég kegyetlen dolog, mikor az ember nem boldogul a társas kapcsolataiban, de épp ezért kéne inkább pszichológust felkeresned, hogy a végére járjatok mit csinálsz rosszul. Addig is, szerintem bátran próbálkozz más helyeken. Ha eljárnál edzeni, vagy bármi hobbi tevékenységet űzni, jobban éreznéd magad a tevékenységtől is, és lehet, hogy könnyebben találnál barátokat.

Szerinted a magányosságra a megoldás az antidepresszáns? Az majd biztosan ad neked barátokat... Vedd már észre, az nem segít, ha begyógyszerezed magad, avval csak rontasz a helyzeteden! Ha meg úgy érzed, hogy ennél rosszabb meg úgy sem lesz, akkor meg lejjebb úgy sem eshetsz, innen már csak felfelé vezet az út. De ne add fel! Nem menekülhetsz el, az a legrosszabb és leggyávább megoldás! El kell felejtened a pszichiátereket meg a gyógyszereket! Kellene egy felnőtt, aki melletted áll és helyreráz! Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen gyógyszereket szedj és olyan hatalmas problémáid legyenek. Mi lesz veled harminc évesen? Kamasz vagy, természetes, hogy a hangulatod instabil, én is ilyen voltam, nem mentem pszichiáterhez és nem mérgeztem magam dili bogyóval. És mégis itt vagyok.