Depressziós vagyok, akármit megtennék hogy ne éljek de öngyilkos nem akarok lenni vagyis nem merném megtenni?

Én is hasonló helyzetben voltam, aztán jött a nyári szünet és úgy ahogy helyrehoztam magam :) Igyekeztem egyedül maradni és mindent átgondolni. Így aztán rájön az ember arra, hogy mit rontott el, és hogy min kéne változtatnia. Eleinte nehéz volt, de éreztem, hogy most egyedüllétre van szükségem, és most már sokkal jobban érzem magam :)

És a legfontosabb: Soha ne add fel! :)

mióta érzed ezt?

pszichiátert valóban érdemes lenne meglátogatnod tudom hogy a depresszió miatt nehéz rávenni magad hogy elmenj, de jobban jársz mert ez az állapot évekig is eltarthat

kezeléssel viszont újra a régi lehetsz ez lebegjen a szemed előtt.

Ezt most ugye nem mondtad komolyan, mert menten padlót fogok!!!!

Ez az össz bajod és itt rinyálsz??????

Hát akkor tudd meg: nekem meghalt a kisfiam születése után 8 nappal, az utolsó napján egész álló nap virrasztottam mellette a férjemmel, sírva könyörögtünk neki hogy ne adja fel, ne hagyjon itt minket, és az orvosokat hogy mentsék meg... láttam hogy száll el a testéből az élet és a doktorok kiküldtek és azokban a percekben adta fel a harcot amikor már nem hallotta a mi (szülei) hangunkat!!!!!!!!! Már csak akkor ölelhettem magamhoz amikor nem élt!!!!!!! És örökre elvesztettem, pedig épp hogy csak megszültem!!!!!!!!

Sokkal nagyobb csapás ért engem ebben a rohadt életben mint a te piti kis hülye gondjaid (jaj... meleg van... és gatyát kellene cserélnem... jesszusom!!!!!) és mégsem akarom eldobni az életet magamtól!!!! Depressziós? Igen, az voltam, de saját erőmből kimásztam belőle!

Más nem kéne neked mint egy jó nagy fejbekólintás, aztán mindjárt megjönne az eszed!!!!! Meg a kedved is a gatyacserére!!!

Tudod mit, örülj annak hogy csak ennyi a legnagyobb bajod az életedben!!! Kívánom hogy több ne is legyen, mert azt nem tudom hogy tudnád túlélni ha ennyire gyenge jellem vagy!

Kedves Utolsó!

Nem tudhatod, hogy Ő miken ment keresztül, és ha tényleg depressziós, akkor belerúgtál egy földön fekvő emberbe! Egyébként nem azt írta, hogy a legnagyobb baja az, hogy nadrágot kell cserélni, hanem hogy túlzóan reagál egy ilyen jelentéktelen dologra, ami viszont a depresszió egyik tünete (saját tapasztalat).

Kedves Kérdező!

Én is azt javaslom, hogy keress fel egy pszichoterapeutát. Tudom, hogy depressziósként nehéz lépéseket tenni, esetleg kérj meg valakit, akiben megbízol (szülőt, barátot, bárkit), hogy segítsen, akár arra is, hogy időpontot kérjen.

Én 26 éves vagyok, 2 éve járok pszichoterapeutához. A beszélgetés nekem nem sokat segít, de az antidepresszáns igen. Persze meg kell találni a megfelelőt, nekem csak a 3. vált be.

Hidd el, hogy ezek az érzések és gondolatok nem reálisak.

Napi 1 tabletta nem a világ vége, viszont mindent megváltoztat!