Ténylegesen depressziós embereket! Mi a véleményetek erről a dologról?

nekem semmi bajom az érzelmek kifejezésével, az frankón megy, viszont beleőrülök a folytonos hangulatingadozásaimba. Nem csak én hanem a környezetem is. Néha ok nélkül kirobbanok és elkezdek másokat támadni, kiabálok, hisztizek, megbántom azt, akit épp kedvem tartja. Utálom ezt, most is mellettem van néhány barátnőm, az egyik nagy boldogan meséli most hogy hu ő milyen gazdag és neki mennyi jó cucca van.. Én meg legszívesebben ráüvöltenék, megfognám a haját, és kitépném az egészet! Ilyenkor az derít jókedvre, ha arra gondolok, hogy milyen jo lesz majd ma este, rágyújthatok, ihatok... Nemtudom,elegem van mindenből, erről még nem beszéltem senkivel,mert nem akarom hogy engem "hibaként" kezeljenek... Egyébként a cikk tetszik, és mint látod, megihletett hogy beszéljek. Ne haragudj, hogy eltértem kicsit a tárgytól, vagy hogy az én problémámmal válaszoltam. 16/L

most én is depressziós vagyok már egy hónapja (idén legalább is) az elmúlt 3 évben minden év ugyan azon szakaszában 6 hónapnyi sötétség borul rám. fiú létemre sokszor apróságokon elsírom magam és minden nap órákon át gondolkodom az öngyilkosságon MINDEN ÉVEBEN!!! voltam már csoportterápián, látott pszichiáter is... és még is minden évben 6 hónapig semmi bajom aztán jön a tavasz és fél évig a wc-re alig van kedvem kimenni,reggelente felkelni,minden ébren töltött percben arra gondolok h mekkora f..sz fej vagyok és h milyen nagy bánatot okoz a szüleimnek h egy ilyen szerencsétlen balf..sz a fiuk és h a testvéreim akik valamikor még számítottak rám a bátyukra de az elmúlt 3 évben olyan vagyok mint egy árnyék és nem tudok szabadulni a negatív gondolatoktól...NA ILYEN A DEPRESSZIÓ!!!!