Lehet, hogy pár hónap múlva tényleg öngyilkos akarok majd lenni? Ha igen, hogy kerüljem el?
Lehet, hogy a kérdés hülyén lett megfogalmazva, de mind1. A lényeg, hogy a 16. születésnapom óta egyfolytában az öngyilkosságon jár az eszem. Áprilisban már el is terveztem az egészet, de rájöttem, hogy legbelül élni akarok, és az egészet csak figyelemfelkeltés miatt csinálnám. Viszont mostanában megint előjön, a nap minden percében elképzelem, ahogy végetvetek az életemnek, és ez vmiért megnyugtat. Ha valaki beszól, vagy leolt a suliban, akkor viszont komolyan is gondolom, de valahogy mindig találok vmit, ami segít. Csak az idő múlásával ezekből egyre kevesebb van. 13 éves korom óta vagyok "zuhanórepülésben", és általában a depresszióm a születésnapjaimon fajul el nagyon. És minden évben egyre rosszabb. Igazából attól félek, hogy ha vki egyszer nagyon leolt a suliban, vagy elérkezik a 17. születésnapom, a végén tényleg megteszem, és addig szeretnék segíteni magamon, amíg "tiszta" a fejem. Ugyanis, ha már késő, akkor csak 2 kiút van: drog/öngyilkosság. És mivel nincs elég lelki erőm a droghoz, úgyis a szuicid kisérletet választanám. Most egy egy másik dolog miatt sikerült rávennem anyámat, hogy elvigyen egy pszichológushoz, de nem tudom. Ebben a stádiumban tud segíteni egyáltalán a pszichológus, vagy antidepresszánsokat kell szednem ?
16/F
válasza: válasza:Pszcihológus.
Ő tud segiteni.
Lehet, majd gyógyszerek sem kellenek, mert ki tudod beszélni magad.
válasza:konkrétan semmilyen problémát nem fogalmaztál meg, de nincsen olyan hogy lehetetlen, főleg nem ebben a korban, mikor még a lehetőségek tárháza majd most nyílik meg elötted.
A pszichológus tud segíteni, az antidepresszensások jobb kedélyállapotot tudnak, nyújtani, kinyújtják a türésküszöbödet, de a problémát magadban tudod csak megoldani életmód változtatással.
Mert ha egy 16 éves fiú mondjuk sportol, normális társaságba jár ( nem feltétlenül bulizni, lehet mást is csinálni), tanul a suliban, ki tud egyensúlyozódni. De mivel semmi konkrétumot nem fogalmaztál meg, ez így olyan mintha nagyon unatkoznál, semmi motivációd és ambiciód nincs, semmi, ami örömet okozna neked az életben, semmi olyasmit nem csinálsz s ezért vagy túlérzékeny, mert az az egyetlen inger ami ér, ha bántanak.
Csak te tudsz tenni ennek érdekében, a pszichológus és a gyógyszerek csak segédeszközök.
válasza: válasza:Hát hallod ha hiszed ha nem én is ugyanebben a helyzetben vagyok 16 éves vagyok és egyre hevesebben gondolok az öngyilkosságra minden nap közelebb jutok hozzá, én már megvettem hozzá a segédeszközöket is de még nem jutottam el odáig hogy megtegyem én is találok mindig valami okot hogy ne, de úgy érzem hamarosan meg fog történni.. én nekem is van egy betegségem amiről nem beszélnék inkább, nem is nézek ki jól tiszta pattanásos vagyok nincs barátnőm nem is lesz szerintem, barátaim sincsenek nagyon.
Minden rosszul megy. De azért sok szerencsét kívánok neked és remélem minden rendbe jön nálad!
válasza:Nagyon rossz dolgok amiket leírtál. De tudod ismerek valakit aki kétszer majdnem meghalt és úgy érzem vele bármi megtörténhet semmi sem tudná kizökkenteni a belső egyensúlyából. A lényeg az, hogy feltételek nélkül kell boldognak lenned. Vannak szegény gyerekek a világ legelhanyagoltabb sz@rfészkeiből és mégis MOSOLYOGNAK.
Tartozol annyival magadnak, hogy megpróbálsz boldog lenni. Önmagadért. Sportolj valamit keress valamit ami boldoggá tesz a drogon kívül. Eddig azért nem vitt rá a lélek, mert te ehhez túl jó vagy. Ne cseszd el a fiatalságod. Olyan hamar mennek az évek, és ha később visszaemlékezel (remélem leszel öreg) azt gondolhatod lehettem volna boldog. Élvezd ki, hogy fiatal vagy. Tanuld meg irányítani az érzéseidet. Ha egyedül nem megy ott a pszichológus. Remélem tudtam segíteni.
Köszönöm mindenkitől a jókívánságokat :)
Hát, könnyű mondani, hogy sportoljak, csak az a gond, hogy az ADHD egyik tünete a labdaérzék teljes hiánya, ami meg is látszik- gyakran van, hogy lassan gurul a labda, én pedig egyszerűen mellérúgok, gyakran kapusként még kézzel sem tudom elkapni. Szóval az ügyetlenségem is gyakran a gúnyolódások tárgya :( anno jártam vívni, de abban is nagyon ügyetlen voltam, én voltam a legrosszabb az egész csoportban, ráadásul az edző is folyton leoltott, szóval abbahagytam. De az igazság, hogy nem is lenne időm sportolni, mivel emiatt a hülye adhd miatt különtanárokhoz kell járnom. De arra van gyógyszer, szal attól nem fosok, de attól az életem még nem jön helyre :( Csak az boldogít, hogy már csak 2 évem van hátra, és utána elköltözöm... vagyis remélem
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!