Az iskolai bullying-ot mennyi idő alatt lehet feldolgozni? Honnan tudhatom hogy milyen károm lett belőle?

19. A te döntésed, hogy egy szar helyzetből építeni vagy rombolni fogod magadat.

Akinek mindig volt mindene azt nem érdekli a pénz. Aki éhezett és fázott és bántották érte annak teljesen más a viszonya a pénzhez.

Nem azért változik valaki hosszútávon hogy az osztálytársaknak megmutassa hanem a saját igenye is lesz.

Na vicelj nem azert fogytam le hogy nekik megfeleljek. Hanem mert nekem is rossz volt kövéren. Az már más kérdés, hogy nagy poén volt az iskola legjobb pasijának a barátnője lenni 4.ben úgy hogy mindenki engem irigyelt. :D De ez sem miattuk volt, szerelem is volt.

13 igen! Meg az utána folytatott kitartáson.

Nem kell mindig magadból kiindulni. Azért mert neked nem megy másnak igen. ;)

12 tök hülyeségeket beszélsz. És azt akarod elérni, hogy a kérdező is egy szerencsétlen legyen.

Nincs benne bosszúvágy. Leírta! Mit nem értesz ezen?

22.: 13-as vagyok. Honnan veszed azt a hülyeséget, hogy magamból indulok ki és nekem biztosan nem megy? Miért kell személyeskedést belemagyarázni?

A személyeskedések amúgy többnyire félre is mennek, mert egy anonim fórumon nem ismerősök beszélgetnek. Én pl. nem tartozom a szegények közé.

De pl. nem érdekel, mi van azokkal az emberekkel, akikkel anno az iskolában nem voltam jóban. Olyan, mintha nem is léteznének.

23.: 12-es vagyok. Nem akarok rosszat a kérdezőnek. Olyat magyarázol bele a kommentembe, ami nincs ott.

Ő nem tért vissza a kérdése kiírása után. Viszont te szerintem rosszul értelmezed azt, amit leírt. Amikor felteszi azt a kérdést, hogy:"Miért nem érezhetek bosszúvágyat?", az nem úgy értendő, hogy nem érez, hanem méltatlankodik. A környezetében valószínűleg beszélt többekkel arról, hogy a sok bántalmazás bosszúvágyat generált benne. Erre mások (család, barátok) azt mondhatták neki, hogy ne akarjon bosszút állni, viszont emberünk revansot akar. Érzi, hogy igazságtalanság érte és meg akarja torolni.

A saját véleményem az, hogy érezhet bosszúvágyat, nem szabad érvényteleníteni az érzéseit. Viszont ezt valahogy át kellene abba fordítania, hogy ne akarjon bosszút. Ha már eltávolodott abból a közegből, ahol ez történt, akkor jobb örülni, hogy megszabadult és élni az életét optimistán, előre nézve. A bosszúvágy egy negatív érzelem, ami mérgez, akár fizikai betegségeket is kialakíthat. Ráadásul ez gyerekek közt történt. Gyerekkorban a fejletlen személyiség miatt nem olyan szinten felelős valaki a cselekedeteiért, mint felnőtt korban. Emiatt nem érdemes rájuk haragudni. Mindenesetre, ha egyedül ezt nem tudja feldolgozni, menjen pszichoterápiára. Nem szégyen.

25. Érzehet bosszúvágyat. Ez egy egészséges érzés. Nincs vele semmi baj.

Sokféleképpen lehet levezetni. Pl úgy is ha építi magát abból ami történt vele. Ez is egy revans, hogy nem hagyta legyőzni magát.

Nem szégyen pszichoterápiára járni csak nem mindenkinek van rá pénze. Így ezt ajanlgatni nálam mindíg kiveri a biztosítékot. Kevés az ingyenes lehetőség. Pláne ami használ is és nem csak idődet viszi.

A bosszú egy állatias ösztönreakció, amely a maffia kedvelt eszköze és a legtöbbször nem problémamegoldó, hanem épp ellenkezőleg: még akkor is további problémákat okoz, ha netán sikeres volt a bosszú, pl. a szegény vert gyerek másnap lecsapja a bántalmazóit, ugyanis fejlett erkölcsi és etikai értékrenddel és érzelmi intelligenciával még a sikeres bosszút végrehajtó sem fogja jól érezni magát utána az egészséges emberi empátia és együttérzés miatt.

Az meg, hogy ebben a kategóriában a legtöbb kérdésre az a helyes válasz, hogy pszichológus vagy pszichiáter hiába bicskanyitogató egyeseknek tán, attól még szükséges. A szégyen érzését kell lehámozni róla és úgy tekinteni a mentális szakemberek munkájára, mint a fizikai orvosokéra vagy mintha más szolgáltató szakmára gondolnál, mint fodrász, bébiszitter, takarító, de akár fogorvos is: egyik sem szégyellni való munka, sőt!

A kérdező pedig tán olvassa a válaszokat, csak nem ír, én is szoktam várni néha, hogy leülepedjenek a gondolataim, de tán tényleg nem járt itt a kérdése kiírása óta, nem lehet tudni, jelentkezhetnél, kérdező, tényleg!

Az eredeti kérdésedre válaszolva pedig nem lehet tudni, csak későn, több évtizeddel később, amikor feltűnik, hogy nahát, ez még mindig nincs feldolgozva? Mint pl. nekem a szüleim válása az egyikük megcsalása miatt egy harmadikkal úgy kb. 12 éves koromban, amit harmincas-negyven éves koromban meséltem egy barátomnak, és úgy belelovaltam magam a részletekbe, hogy a harag és a düh miatt még sírtam is, mire pont ezt jegyezte meg a barátom, hogy ja, hogy ez még nincs feldolgozva? Meg is lepett a kérdésével, de valószínűleg igaza volt!

Ezért egyrészt biztosra akkor mehetsz, ha tényleg terápiát kezdesz mihamarabb, legyen akár pszichológussal csak beszélgetős, akár pszichiáter doktorral gyógyszeresen is amellett, hogy ne hanyagold el, kérdező az önsegítő tanulást, mert segíts magadon, Isten is megsegít, komolyan!

És nem csak pénz kérdése a megfelelő terápia, a háziorvosnak is tudnia kell segítenie, mert szerencsére egyre több kutatás van az iskolai bántalmazás negatív hatására.

Azzal meg vitatkoznék, hogy mindig az ember saját választása a reakciója, ugyanis ha pl. depresszióról beszélünk pl., vagy bármely más mentális betegségről, akkor pont ugyanúgy, mint a fizikai betegségeket, a mentálisokat sem választjuk, viszont annál nehezebb diagnózist adni és kezelni, mégsem lehetetlen.

Én voltam több éves több terápián is, állami ingyenesen és fizetős magánon is már akkor is, amikor a szüleim válása téma felmerült egy barátommal, ami nem jelenti azt, hogy nincs már szükségem pszichológusra, viszont egyelőre nem engedhetem meg magamnak anyagilag és időben a terápiát, azzal együtt, hogy teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy minél hamarabb, annál jobb és minden feldolgozandó trauma kihat életünk minden egyes pillanatára, érzéseire, gondolataira és így hangulatára, azaz életmonőségére.