Hogy tudom feldolgozni egy olyan barát halálát (öngyilkosság) akivel nincs közös ismerősünk, nem tudom átbeszélni a dolgokat?

Pár hónapja történt az eset, de még mindig hihetetlen, hogy ő már nincs, lehet hülyeség, de mikor nehéz pillanatban vagyok úgy érzem "velem" van...

Hiába beszéltem ezzel kapcsolatban pl anyámmal, de nem olyan, mert kb ha egyszer találkoztak. Nem voltak közös ismerőseink, mivel elég messze laktunk egymástól, véletlen folytán tudtam meg, hogy mi történt. Annyi kérdés fogalmazódik meg bennem "tényleg nem látott más kiutat", "miért hagyott itt", "gondolt előtte rám", "gondolt arra, hogy itt hagy engem?" stb... tudom ezekre a kérdésekre soha nem fogok választ kapni.

Annyira hiányzik, annyira fáj, hogy nem voltam, voltunk elég neki akik szerették. Történtek után másnap írtam rá, de már nem érkezett válasz... már soha nem fog.Soha nem fogom elfelejteni mikor azt írta "szükségem van rád"....