Hogyan lehetne ezt eredményesen feldolgozni? (18/L)
A helyzet az, hogy nagyon megviselt a legjobb barátom árulása. Illetve nem elárult, hanem talált egy nálam sokkal menőbb és érdekesebb illetőt és miatta teljesen megfeledkezett rólam. Már régóta szóba se hajlandó állni velem.
Annyira megviselt hogy elvesztettem, mert az előtt évekig legjobb barátok voltunk és szinte mindenben számíthattam rá, olyan lett már ő nekem, mint egy ikertestvér.
Vannak rajta kívül más barátaim is, de velük nem ugyanolyan, mint vele. Szereztem pár új ismerőst is ráadásul (költözés miatt) és bár kedvelem őket, de ők sem tudják elfelejtetni velem.
Egyszerre gyűlölöm és hiányzik és tudom, hogy nem normális dolog, hogy ekkora űrt hagyott bennem egy barát elvesztése, de a baj megtörtént és iszonyatosan fáj.
Egyértelművé tette, hogy "le lettem váltva" és hogy nem kíváncsi már rám a továbbiakban.
Mit lehetne ez ellen tenni? Mit tehetnék, ha úgy érzem semmi nem tudja betölteni azt az űrt?
Valamit muszáj lenne, mert ha egy barát elvesztése ekkora traumát okoz, akkor semmi jóra nem számíthatok a jövőtől.
"Egyértelművé tette, hogy "le lettem váltva" és hogy nem kíváncsi már rám a továbbiakban."
Én ugyanígy jártam 17 évesen. Nekem 5 év kellett ahhoz, hogy ne ő jusson mindenről az eszembe. De vele 11 évig legjobb barátnők voltunk. Próbáltam az íráson keresztül feldolgozni (ez a fájdalom ihletett meg leginkább), bulikon, párkapcsolatokon keresztül sem ment. 2 pszichológushoz is elmentem (ott meg az egyik leszbinek nézett emiatt -.- ) Ezt akárhonnan is közelíted meg, leírtad a kulcsszót: le lettünk váltva. Ez tényleg egy olyan trauma, ami az önbizalmat is lecsökkenti, mert a világon számunkra legfontosabb személy fordított nekünk hátat. Ez a fájdalom maximum megerősít. A múlt elengedése komoly nehézséget jelent sokaknál. De az előttem szólónak is igaza van - legalábbis az én esetemnél - igenis voltak jelei, csak nem vettem komolyan. Úgy sem jobb, ha magadat hibáztatod, úgy sem, ha őt gyűlölöd emiatt. Én átrágtam számtalanszor és ha tudnám visszacsinálnék dolgokat. De a túllépni, másra koncentrálni, olyan hobbit találni, ami tényleg elfeledteti. Olyan elfoglaltságot, ami okozhat nagyobb örömöt, mint egykor az ő társasága... kész lehetetlenség. Az is. Fájni fog még sokáig. Én még mostanában is vele álmodok. Nem tudom, ti hány évig voltatok jóban. Nekem ez a 11 év elég nagy idő volt. És tudom: soha többé nem tudok ennyi bizalmat ölni senkibe sem. Csak magadban tudod ezeket a dolgokat letisztázni. Kértem én más külső segítségeket is, de ezt csak te értheted igazán, mert neked fájnak, benned élnek azok a szép közös emlékek. KITARTÁST KÍVÁNOK ÉS SOK SOK ERŐT, MERT SZÜKSÉGED LESZ RÁ!!!
Azok tudnak igazán nagy csalódást okozni, akik fontosak nekünk. És az teljesen normális dolog, ha ez fájdalommal jár. Most valami csúnyát fogok mondani: örülj neki, ha fáj. Azt jelenti, hogy élsz. Nem csak itt vagy, nem csak itt laksz, hanem ÉLSZ. Megéled az érzéseket. Ez a legcsodálatosabb dolog, ami az emberrel történhet. Rengeteg könnyel, rengeteg fájdalommal jár, de akkor is azt mondom, nincs ennél semmi csodálatosabb. Tudod, mindenkinek van egy érzelmi nívója. Hogy erről a pontról mennyire leng ki, az jelzi, hogy sekélyes kis senki, vagy komoly mélyérzésű ember-e az illető. Te az utóbbi vagy.
Egy barát (főleg férfiak körében) gyakran többet jelent a legszebb szerelemnél is, érthető tehát, ha megszenvedjük az elvesztését. Sajna, itt nincs mit tenni, a NAGY GYÓGYÍTÓRA, az időre kell bízni a dolgot. Menj a napra, menj sétálni, sportolj valamit, vagy sírj, ha attól jobb. Most a túlélésre kell koncentrálni. A percekre, amik így is úgy is múlnak, és a mólásukkal lassan könnyebb lesz a lelked.
Köszönöm szépen a bíztató válaszokat :)
Mindent megteszek, hogy kitiltsam őt a fejemből...társaságba járok, tanulok, takarítok, amit el lehet képzelni, mindenhogy próbálom elkerülni, hogy rá gondoljak, de akaratlanul is eszembe jutnak a régi szép emlékek és hogy mi mindenen mentünk keresztül együtt és még ezek az egyébként boldog emlékek is iszonyatosan fájnak és érzem, hogy lassan az iránta érzett feltétlen szeretetem gyűlöletbe csap át...mert gyűlölöm, amiért se szó se beszéd elfelejtett és ekkora fájdalmat okozott ezzel.
Ezt a leszbis dolgot nekem is megemlítette már egyik ismerősöm, de kétlem, hogy az lettem volna mert testileg/szexuálisan nem vonzódtam hozzá, szóval ezt nem tartanám valószínűnek. Ráadásul míg barátok voltunk nekem volt egy szerelmem is.
Szóval mégegyszer köszönöm az együtt érző szavakat, majdcsak túljutok rajta :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!