Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogyan lehetne ezt eredményese...

Hogyan lehetne ezt eredményesen feldolgozni? (18/L)

Figyelt kérdés

A helyzet az, hogy nagyon megviselt a legjobb barátom árulása. Illetve nem elárult, hanem talált egy nálam sokkal menőbb és érdekesebb illetőt és miatta teljesen megfeledkezett rólam. Már régóta szóba se hajlandó állni velem.

Annyira megviselt hogy elvesztettem, mert az előtt évekig legjobb barátok voltunk és szinte mindenben számíthattam rá, olyan lett már ő nekem, mint egy ikertestvér.

Vannak rajta kívül más barátaim is, de velük nem ugyanolyan, mint vele. Szereztem pár új ismerőst is ráadásul (költözés miatt) és bár kedvelem őket, de ők sem tudják elfelejtetni velem.

Egyszerre gyűlölöm és hiányzik és tudom, hogy nem normális dolog, hogy ekkora űrt hagyott bennem egy barát elvesztése, de a baj megtörtént és iszonyatosan fáj.

Egyértelművé tette, hogy "le lettem váltva" és hogy nem kíváncsi már rám a továbbiakban.

Mit lehetne ez ellen tenni? Mit tehetnék, ha úgy érzem semmi nem tudja betölteni azt az űrt?

Valamit muszáj lenne, mert ha egy barát elvesztése ekkora traumát okoz, akkor semmi jóra nem számíthatok a jövőtől.



2013. jún. 12. 23:28
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
73%
Nem akarlak kiábrándítani, de vszeg ő sohasem volt az igazi barátod, ha minden különösebb előzmény nélkül leváltott téged. Talán voltak is jelei/előjelei, csak te nem figyeltél fel rájuk.
2013. jún. 12. 23:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 Évikekakuke válasza:
57%

"Egyértelművé tette, hogy "le lettem váltva" és hogy nem kíváncsi már rám a továbbiakban."

Én ugyanígy jártam 17 évesen. Nekem 5 év kellett ahhoz, hogy ne ő jusson mindenről az eszembe. De vele 11 évig legjobb barátnők voltunk. Próbáltam az íráson keresztül feldolgozni (ez a fájdalom ihletett meg leginkább), bulikon, párkapcsolatokon keresztül sem ment. 2 pszichológushoz is elmentem (ott meg az egyik leszbinek nézett emiatt -.- ) Ezt akárhonnan is közelíted meg, leírtad a kulcsszót: le lettünk váltva. Ez tényleg egy olyan trauma, ami az önbizalmat is lecsökkenti, mert a világon számunkra legfontosabb személy fordított nekünk hátat. Ez a fájdalom maximum megerősít. A múlt elengedése komoly nehézséget jelent sokaknál. De az előttem szólónak is igaza van - legalábbis az én esetemnél - igenis voltak jelei, csak nem vettem komolyan. Úgy sem jobb, ha magadat hibáztatod, úgy sem, ha őt gyűlölöd emiatt. Én átrágtam számtalanszor és ha tudnám visszacsinálnék dolgokat. De a túllépni, másra koncentrálni, olyan hobbit találni, ami tényleg elfeledteti. Olyan elfoglaltságot, ami okozhat nagyobb örömöt, mint egykor az ő társasága... kész lehetetlenség. Az is. Fájni fog még sokáig. Én még mostanában is vele álmodok. Nem tudom, ti hány évig voltatok jóban. Nekem ez a 11 év elég nagy idő volt. És tudom: soha többé nem tudok ennyi bizalmat ölni senkibe sem. Csak magadban tudod ezeket a dolgokat letisztázni. Kértem én más külső segítségeket is, de ezt csak te értheted igazán, mert neked fájnak, benned élnek azok a szép közös emlékek. KITARTÁST KÍVÁNOK ÉS SOK SOK ERŐT, MERT SZÜKSÉGED LESZ RÁ!!!

2013. jún. 13. 03:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
57%
Megesik ez ebben az életkorban másokkal is. Van, akinek szerencséje van és életre szóló barátságot köt a középiskolában, ez a kisebbség. A nagy barátságok többsége ebben a korban szétmegy vagy így, vagy úgy, hogy az érettségi után nem képesek befektetni az energiát az aktív kapcsolattartásba, és nem éli túl a barátság a napi kapcsolat hiányát. Ahogy a szerelemben, úgy a barátságban is ez a kísérletezés, nagy álmok és nagy csalódások és a nagy érzelmi szélsőségek életszakasza, ezen egyszerűen át kell menni, és pár milliárd ember már megtette előtted, akik kibírták. Most nehéz, de az idő segít, és meg fogod tudni tanulni kezelni az ilyesmit, tapasztalatból mondom. Úgy van, ahogy az első mondja, aki csak így levált, az nem is volt soha igazi barátod. Fordítsd meg: hiányzik neked egy ilyen érdemtelen ember barátsága, aki nem önzetlenül segíteni akar a másiknak, csak a menőt meg az érdekeset keresi?
2013. jún. 13. 06:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
69%

Azok tudnak igazán nagy csalódást okozni, akik fontosak nekünk. És az teljesen normális dolog, ha ez fájdalommal jár. Most valami csúnyát fogok mondani: örülj neki, ha fáj. Azt jelenti, hogy élsz. Nem csak itt vagy, nem csak itt laksz, hanem ÉLSZ. Megéled az érzéseket. Ez a legcsodálatosabb dolog, ami az emberrel történhet. Rengeteg könnyel, rengeteg fájdalommal jár, de akkor is azt mondom, nincs ennél semmi csodálatosabb. Tudod, mindenkinek van egy érzelmi nívója. Hogy erről a pontról mennyire leng ki, az jelzi, hogy sekélyes kis senki, vagy komoly mélyérzésű ember-e az illető. Te az utóbbi vagy.

Egy barát (főleg férfiak körében) gyakran többet jelent a legszebb szerelemnél is, érthető tehát, ha megszenvedjük az elvesztését. Sajna, itt nincs mit tenni, a NAGY GYÓGYÍTÓRA, az időre kell bízni a dolgot. Menj a napra, menj sétálni, sportolj valamit, vagy sírj, ha attól jobb. Most a túlélésre kell koncentrálni. A percekre, amik így is úgy is múlnak, és a mólásukkal lassan könnyebb lesz a lelked.

2013. jún. 13. 17:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a bíztató válaszokat :)


Mindent megteszek, hogy kitiltsam őt a fejemből...társaságba járok, tanulok, takarítok, amit el lehet képzelni, mindenhogy próbálom elkerülni, hogy rá gondoljak, de akaratlanul is eszembe jutnak a régi szép emlékek és hogy mi mindenen mentünk keresztül együtt és még ezek az egyébként boldog emlékek is iszonyatosan fájnak és érzem, hogy lassan az iránta érzett feltétlen szeretetem gyűlöletbe csap át...mert gyűlölöm, amiért se szó se beszéd elfelejtett és ekkora fájdalmat okozott ezzel.


Ezt a leszbis dolgot nekem is megemlítette már egyik ismerősöm, de kétlem, hogy az lettem volna mert testileg/szexuálisan nem vonzódtam hozzá, szóval ezt nem tartanám valószínűnek. Ráadásul míg barátok voltunk nekem volt egy szerelmem is.


Szóval mégegyszer köszönöm az együtt érző szavakat, majdcsak túljutok rajta :)

2013. jún. 13. 18:46
 6/17 anonim ***** válasza:
0%
Feldolgozni? Magadnál vagy? Hagyd inkább, hogy egyre nőjön a fájdalom, erősödjön a kín! Szokj hozzá, a végén majd nem érzed. Ne legyél már ilyen szeretetéhes. Egyébként is mit adhatott neked az illető, amire szükséged van? Semmilyen szempontból sem értelmes szeretni valakit, vagy elfogadni a szeretet. Vegyétek már észre, hogy juthattatok idáig, hogy itt siránkoztok egymásnak napról napra? Szokjatok hozzá a fájdalomhoz.
2013. jún. 14. 02:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
Imran, az ilyen érzéketlen fatuskóktól kiütést kapok.
2013. jún. 14. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
Érzéketlen? Nos, ez inkább tapasztalt személyiség.
2013. jún. 14. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
Nem vonom kétségbe, kedves Imran, a tapasztaltságodat. De ugye nem gondolod, hogy te vagy egyedül széles e világon, aki megjárta a hadak útját. Vagyunk egy páran, akiket megrágott és kiköpött az élet, mégsem adjuk fel. 40 múltam, amikor rokkantan, erősen mínuszba verve, egy válás után új életet kezdtem. Sokszor és solat csalódtam, de ennek ellenére is hiszem, hogy élni csak teljes mellbedobással érdemes.
2013. jún. 15. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:
38%
Feladni? Mellbedobás. Én sokkal többet teszek ezek helyett. Ellenállok, ellenszegülök. Bennem nincs már olyan szeretet, sajnálat, megértés. Többé nem olyan vagyok mint egy ember. Az emberek, és az körülmények minden kedveset kiöltek belőlem. Régen mindent eltudtam árasztani a szeretetemmel. Nem egy bukott angyal vagyok, hanem egy halott angyal. Lehet, nálad is hasonló a helyzet. Amiben viszont mindenkitől különbözök az az, hogy nekem ez már nem hiányzik. Az emberek, azok, akiktől a legtöbb segítséget vártam volna elpusztítottak. Annyira közel engedtem őket, hogy elértek. Aztàn kitépték a szívem, felzabálták a benne rejlő jóságot, végig nézték ahogy az emberfeletti erőmet elveszítve összesek, és végül eltiportak. Nem vesztettem el a remény. Nekem nincs olyan, hogy remény. Ma már kiábrándult és sérthetetlen vagyok, de ehez el kellett pusztulnom. Hogy mi lettem? Valamivel kevesebb mint egy ember, de valamivel több is
2013. jún. 16. 07:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!