Valóban szégyen vagyok amiért bentfekvős pszichiátriára kerültem, mert nem tudtam több mint egy év alatt feldolgozni, hogy megcsalt és elhagyott a párom?

Szomorú, hogy a környezeted ennyire érzéketlen és primitív.

Együttérzés, támogatás helyett lesöpör.

Nyilván adottság a túlérzékenységed, a depresszióra való hajlamod.

Ezért történt, hogy ez a trauma, megrázkódtatás megviseli a lelkedet, nem tudod feldolgozni. Idegösszeroppanást kaptál.

A kórházban megkapod a megfelelő kivizsgálást, terápiát, beállítanak, s ebből ki lehet jönni.

De akarni kell! Ne hagyd el magad!

Elment, ezen változtatni már nem tudsz, de ne is akarj.

Viszont az orvosok akkor tudnak segíteni, ha te is akarod.

Ahhoz az kell, hogy mint Münchausen báró, te is a “saját hajadnál fogva” próbáld kihúzni magad az állapotodból. 😁

Tudatosítsd magadban, hogy

-több olyan kapcsolat volt/van, amely hasonlóan zárul, nem te vagy az első a világtörténelemben;

- te nagyon értékes ember vagy, csinos, helyes, nincs okod magad alul értékelni;

-az a jó, hogy ha az ő szempontjából nem működött, el is ment; mert így nem lopta az idődet, energiádat;

-az élet tele van lehetőségekkel; akkor jönnek szembe, ha az életünket hagyjuk tovább folyni, nem zárkózunk el;

Ez persze idő kérdése, de mindenből van kiút.

Tartogat valakit az élet számodra, s később örülni fogsz, hogy ez a kapcsolat nem maradt fenn.

Most az a feladat, hogy vegyél aktívan részt a gyógyulásodban.

Ne gondolj vissza se a szép, se a csúnya történésekre.

Nyilván szedálni fognak ( nyugtatni). Pihenj, ne hallgass meg rémtörténeteket, olvass derűs könyveket, hallgass pozitív, téged érdeklő zenéket, mindent, ami megnyugtat.

Ha segít, írj ki magadból mindent, ami nyomaszt, aztán gondolatban azzal zárd is le.

Meg kell tisztulni, hogy legyen mire építened.

Tarts ki! Sikerülni fog!

👍🌻🌷

Én egy ilyet nem tudnék feldolgozni azt hiszem, így ebben nem tudok tanácsot adni. Esetleg azt, hogy találj valami elfoglaltságot, ami eltereli a figyelmedet.

De annyit elmondhatok, örülök, hogy van még benned annyi érzés, hogy a másik ember számodra nem egy pótolható tárgy.