Hogy lehet felfolgozni, ha a szerelmem "miattam" lett öngyilkos?

A férjemről van szó, imádtuk egymást, teljesen stimmeltünk mindenben, imádtuk egymás társaságát. Viszont sajnos rossz hatással voltunk egymásra, magunk se tudtuk megmagyarázni, a közös alkoholizás nem függőséggé, de egy káros szokássá vált nálunk. Ez sokszor verbális agresszíóba csapott nála, másnap nem emlékezett rá, bocsánatot kért, ugyanugy imádott, ahogy eddig. Egy idő után sok lett, volt más problémánk is, amit képtelenség volt megbeszélnem vele, hiába szwrettem volna. Mondtam, legalább egy időre költözzön el, nekem ez igy nem megy. Erre mindig az volt a reakciója, hogy ő inkább akkor meghal. Maradtunk együtt, velünk ezek a problémák is, közben elvesztette a munkáját, amitől depressziós lett. Én is az vagyok.

Besokalltam, spontán egy alkalommal megcsaltam. Előtte, utána is jeleztem, ez igy végképp nem lesz jo, menjünk külön. Képtelen volt elfogadni. Ezután a kínlódás hetei voltak, egyre durvább kitörésekkel felém, ami már fizikai erőszakba csapott, mindeközben folyamatosan fenyegetett ezzel (a barátait is) hogy véget vet az életének. 4-5 alkalommal elmenekültem előle, ilyenkor sajnos egy másik férfinál találtam menedéket. Ha józan volt, normális volt, probáltam segiteni rajta, orvoshoz mentünk, antidepresszánst írtak neki.

Ismét elmentem otthonrol, ismét irta, hogy öngyilkos lesz, de már senki nem hitt neki, én sem...

Ahogy hazaértem, én találtam meg a saját otthonunkban.

Hogy lehet ezt feldolgozni?