Öngyilkosság esetén hagynátok magatok után "búcsúlevelet", vagy sem?

Ha meghal az ember, pont olyan mintha sosem lett volna, így nem érdekes az sem számára, hogy halála után mi történik, egyszerűen "reset life" semmi. Tehát a kérdés felesleges, a többiek meg túllépnek rajta, ilyen az élet, akinek hiányzik az elhunyt, gondol rá, akinek nem, csak egy átlagos hétköznap...

Hogy akik mit éreznek ha szerettük öngyilkos lesz? Rohadtul feldúltak, semmi nem oldja fel ezt az érzést, nincs rá magyarázat. Hány meg hány ember nem akar meghalni, de mennie kell, igy az öngyilkos számukra egy értelmetlen cselekedő.

Ja és sem a lelkiismeret furdalást, sem a borzasztó fájdalmat nincs joga senkinek se rátennie a másikra, az a döntés hogy valaki eldobja az életét, nem magyarázható meg egy 8-200 soros levéllel.

Szóval gáz - eleve öngyilkosnak lenni és nagyon gáz levelet írni, meg búcsúzni.

Élni kell és törődni, nem drámázni.

Szerintem.

Én hagynék. 2 éve vagyok súlyos depressziós. Gyógyszert szedek,nem segít.

Nekem a levél már meg van írva. Hogy megteszem-e? Nem tudom. Talán. Talán nem. Majd kiderül.

Nem kérek privátot!

Tavaly majdnem a vinat rlé ugrottam. Kiírtam magamból mindent. Apámnak, öcsémnek, mamáéknak. Vettem borítékot is, fel akartam adni postán. De mamán láttam, hogy nem élné túl, ha megtenném. Szóval,akíg ő él, nem teszem meg. Apámat tudom, hogy nem viselné meg. Tavaly beszéltünk erről. Mondta, hogy aki öngyilkos akar lenni, nem beszél róla, hanem leugrik a 10-röl, ha akarom, tegyem meg. Tavaly voltam pszichiáternél: kevert szorongásos depressziót állapított meg. Gyógyszereket is írt frl. Szedtem , de nem hatottak. Több oka is van, hogy nem látom az életem hosszú távú értelmét. Szégyenérzetwm is van, hogy volt, hogy olyan embereknek is beszéltem erről tavaly, kikben nem szabadott volna bíznom. Nagyon sok problémám van. Ezekből nincs kiút. Ezt én tudom, én mentem át eueken a dolgokon. És nem gyávaság, mert lelkileg nagyon rá kell erre készülni. Mamám volt az egyetlen, aki elfogadott olyannak, mklyen vagyok.

Ha mamám nem él, már nem írok , mert apám élettársának írtam már ezzel kapcsolatban, hogy nem szeretnék temetést, megemlékezést. A hamvaimat szeretném, ha elszórnák általam kiválasztott helyeken. Apámról írtam fentebb már,őt nem hatná meg. De ettől függetlenül beszéltem vele is, hogy ne érezzen bűntudatot semmiért. Öcsém is tudja, mondta, hogy sajnálja. Anyám nem él.

32 éves vagyok.