Mit szólnál ha 8 év kapcsolat után kapnál egy ilyen levelet? (Elméleti kérdés, nem akarok semmit).

Ne haragudj hogy ezt kell tőlem olvasnod. Sosem tudtam hogy eljön-e ez a nap de mostmár biztosan tudom hogy eljött. Itt a vége. Eldöntöttem hogy befejezek mindent. Légyszives ne ess kétségbe, én próbáltam a végsőkig kitolni az időt, erősnek maradni, mikor tudod jól hogy már gyerekkorom óta ezt akartam tenni de most úgy érzem itt az időm. Nem mondhatod hogy nem próbáltam elég ideig itt maradni, nem mondhatod hogy nem szenvedtem eleget. De már nem megy. Látom hogy amit csinálok az teljesen értelmetlen. Nincs értelme a munkámnak, nincs értelme a családommal való szenvedésemnek és egy helyben toporgásomnak. Nem mindegy hogy most vagy 30 év múlva megyek el? Nem bírok már mások miatt itt maradni, mikor egyre inkább azt érzem hogy el kell mennem innen és még jó pofát is ölteni hozzá. Tudod hogy nem tudom élvezni az életet. Veled volt 1-2 jó pillanatom, például amikor ment le a nap és a Tesco mögött bicikliztünk de azt kell mondjam sosem voltam boldog. Ez nem a te hibád. Az életem csak a szenvedésről, állandó készenléti állapotról és félelemről szólt, na meg a mentális betegségekről és a traumákról. Jobb lesz nekem hogy már nem leszek. Azt remélem ma megszabadulok minden gondomtól, rossz érzésemtól és egy örökké tartó, álom nélküli semmibe merülök, mint mielőtt megszülettem. Bízom benne hogy nincs túlvilág, meg semmilyen maszlag, amiket olvasni, mert az bebaszna rendesen. Remélem keveset fogok a halálért szenvedni. Félek. De az élettől, az értelmetlen mókuskeréktől sokkal jobban, úgyhogy a halált választom. Szeretném hogy tudd hogy nagyon kedves voltál nekem. Az egyik legjobb dolog voltál ami az életben történt velem, sok fényt hoztál a családommal való kínlódásom sötétségébe. Annyira sajnálom hogy el kell mennem most de mégsem tudok mást tenni. Tudom hogy szomorú leszel miattam de arra kérlek nézd az én oldalamat is mert nekem az élet csak szenvedés volt és most végre szabadulok a szenvedéstől. Többet semmi sem fog fájni nekem. Ha maradtam volna, csak ugyanígy szenvedtem volna. Remélem idővel találsz majd egy másik nőt akivel boldog leszel és hidd el, nem rossz indulatból mondom de sokkal több van benned ennél. Egy intelligens, okos ember vagy, neked nem munka nélkül meg a gyártósoron, raktárban van a helyed, hanem benned hatalmas nagy lehetőségek vannak. Valahogy találd ki hogy mivel kéne foglalkoznod, mert ha megtalálod a megfelelő utat akkor biztos baromi sikeres leszel benne. Gondolkoztam mi lehet az de sajnos nem sikerült rájönnöm nekem sem… Kezdj az életeddel valamit, mert nagy ember lehet belőled! Amikor szomorkodsz miattam (mert tudom hogy fogsz) akkor jusson eszedbe az hogy már nem szenvedek és ez vigasztaljon. Nekem ennyi jutott. Nem vagyok kíváncsi a folytatásra, ami ugyanez lenne. Kérlek ne állj bosszút senkin, akiről tudod hogy bántott és kihasznált engem. A lényeg hogy én ma örök szabadságot nyerek, csak ez számít. A levelemet kérlek ne mutasd meg senkinek, a családomnak nem írok semmit. Képtelen vagyok szembenézni velük, még írásban sem megy. Nem tudom mi lesz velem ezután, de ha van túlvilág akkor figyelni és segíteni foglak téged, ha nincs, akkor legalább megszabadultam mindentől. A magam módján szerettelek téged, sajnálom hogy ezt nagyon szegényesen tudtam csak kimutatni. Ne okold magadat és gondolj arra hogy én már jól vagyok. Ölellek.