Mi van akkor ha elméletben nagyon jól vágom az egészségüggyel (gyógyítással) kapcsolatos dolgokat de félek hozzányúlni a beteghez?

Köszönöm szépen a válaszokat!

Akkor kicsit kifejtem bővebben történetem, hogy hogyan kerültem egyáltalán erre a szakra.

Kezdem is ott, hogy miért ezt választottam? Lehet kicsit hihetetlen lesz, de az első fellángolás ott kezdődött amikor 9.osztályos gimnazistaként a youtuben megtetszettek a mentő vonulós videók. Én ott teljesen beleképzeltem magamat és onnantól kezdve döntöttem el, hogy ebben akarok dolgozni. Más érvem nem nagyon volt mellette, talán annyi még, hogy én nem bírom a monotonitást, kell a változatosság és izgalom az életembe, ebben a szakmában ezt fixen megtalálom. Illetve biológiából tehetséges voltam és érdekelt is, legfőképpen az embertan.

Egyébként nincs a családban eüs, elképzelés sem volt senkinél és valódi impulzusok sem értek. Nem láttam még egy komolyabb sérülést sem. Nyilván mikor azt írtam, hogy tudok infúziót bekötni, mindenféle sebet ellátni akkor én az elméleti részére gondoltam és ezeket még csak babán gyakoroltuk, élesben nem. Majd nyáron lesz az első kórházi gyakorlat ami élesben megy.

Amúgy én sosem voltam gyakorlatias az életben. Valahogy engem ez a tulajdonság elkerült, pedig falun nőttem fel, csak valamiért faterom sosem adott a kezembe csavarhúzót, nem szereltünk meg együtt semmit, nem volt közös kocsi mosás... Valószínűleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire nehezen megy a gyakorlat/félek hirtelen ekkora felelősséget a markomban tartani.

Én abban voltam nagyon jó, hogy profin átláttam a dolgokat, észrevettem olyan apró hibákat amiket más nem és remekül fel tudtam erre hívni a figyelmet, innen ered, hogy inkább dirigálósabb típus vagyok, dehát mint említettétek erre a szintre el is kell jutni.

A családtagjaim azt mondták, hogy engemet nem tudnak elképzelni mentősnek, mert szerintük nagyon nem az a személyiség vagyok. Persze nem beszéltek le róla, mondták, hogy próbáljam ki mert nem lehetetlen, csak egyszerűen valahogy nem illek bele az elképzeléseik alapján.

#7 Bocs, nekünk ezt hazudták, hogy egy év alatt megtanítanak mindent amit egy OKJ-s ápoló is tud. Nyilván persze ez nem csak abból áll, hogy felveszi az ember a munkát reggel, majd elvégzi és este leadja, hanem beletartoznak olyan dolgok is amelyet szinte el sem lehet sajátítani hanem alapból rendelkezned kell egy bizonyos értékrenddel. Itt emberekkel foglalkozik az ember nem tárgyakkal így számít a személyiség is, illetve a bánásmód amelyet nagyon meg kell fontolni szóval értem mire gondolsz, na meg hát persze annyira sokrétű az egész és embert próbáló, hogy az hihetetlen. Biztos vagyok benne, hogy a világ legnehezebb munkáik közé tartozik a kórházi ápoló. Szóval nem leszólni akartam, csak a mi oktatóink adták így elő.