Mi van akkor ha elméletben nagyon jól vágom az egészségüggyel (gyógyítással) kapcsolatos dolgokat de félek hozzányúlni a beteghez?

Mentőtisztnek tanulok.

Az elméleti rész nagyon jól megy, szeretem is tanulni és érdekel is. Nagyon sok mindent megtanultam már egy év alatt (pl tisztában vagyok egy OKJ ápoló teendőivel, tudok ágyazni, fürdetni, katéterezni, infúziót és transzfúziót bekötni, vérvétel is nagyon jól megy, az elsősegélyben is ismerem az összes módszert, tudom mit kell tenni különböző sérüléseknél, stb)

Viszont ezzel az a problémám, hogy csak elméletben tudom nagyon profin. A gyakorlatban nem nagyon tudom kivitelezni mert félek hozzányúlni a beteghez, nagyon bátortalan vagyok. Félek, hogy véletlenül rosszul nyúlok a beteghez és valami baja lesz, töketlen vagyok, mondjuk ki :D

Abban lennék nagyon jó, hogy ha nekem csak dirigálni kellene, hogy mikor mit kell tenni, de csinálnom semmit nem kellene. Az nagyon jól menne ha lenne mellettem valaki aki mindent megcsinál helyettem, én csak mondom, hogy mit tegyen.

Szerintetek ez mennyire normális? Elsőéves vagyok még.

Esetleg valaki aki hasonló területen tanult tapasztalt hasonlót? Elmúlt vagy így maradt és el kellett hagynia a pályát?