A depresszió miatti nem túl tiszta környezet amiben jelenleg élek biztosan meg fog betegíteni vagy csak kellemetlen érzés de nem lesz tőle fizikailag bajom?

Nem mondom, hogy nem lepett meg, hogy nőként kérdezted ezt, kérdező! Annyira, hogy most újra is olvastam az összes írásodat itt.

A sznobizmust én is ismerem, én is hasonló családban nőttem föl, ahol le volt nézve mindenki, akinek nincs diplomája, és az én továbbtanulási kérdésemet is különös egyetértéssel zárták le a folyton egymást ölő szüleim, hogy előbb elvégzel egy egyetemet, utána azt csinálsz, amit akarsz.

Akkor, 14-16-18 évesen még föl sem fogtam, hogy mekkora sznobizmus ez, bár apám azt is mindig mondta, hogy a diplomának csak akkor van értéke, ha nincs.

Aztán elköltöztem külföldre, keletre, olyan helyre, ahol nincs a nyelvben tegezés-magázás, ergo az egyetemi professzort is tegezzük, aki szemmagasságban beszél a buszvezetővel kedélyesen az időjárásról, politikáról, én meg csak ámulok, hogy ilyen még a szocializmusban sem volt... Arról nem is beszélve, hogy az aljamunkát végző emberek sem szégyellik a munkájukat, és tényleg tudnak egy szinten beszélni politikusokkal és egyéb sztárokkal is. Tényleg bámulatos.

Nekem csak ebben az új környezetben tűnt fel, hogy milyen defektes családban, országban, kultúrábsn nőttem föl Magyarországon, pláne a fővárosban, és hogy milyen szinten utálom és gyűlölöm azt a sznobizmust, amelynek én is része voltam, amikor még új bevándorlóként külföldön lenéztem pl. a biztonsági őröket, mert többre tartottam magam náluk, aztán másfél év munkanélküliség alatt hány helyi embertől hallottam, hogy hány bevándorló orvos, műtős, professzor takarított, hogy eltartsa magát, én mégis visszautasítottam minden számomra aljamunkát, és soha nem felejtem, hogy mi késztetett változásra: amikor az egyik rendszeresen látott biztonsági őr segített egy idős néninek a csomagjaival, hirtelen megláttam benne az embert és mérhetetlenül elszégyelltem magam, hogy milyen egy undorító alak vagyok, hogy lenézem őt azért, mert biztonsági őr.

Azóta én is aljamunkát végzek végül is, vagy legalább is olyan munkát, amelyet előtte nem vállaltam volna el, és megértettem azt is, hogy a szüleim még olyan világban nőttek föl, amikor tényleg úgy működött az ország, hogy akinek diplomája van, az kap jó munkát. Ma már Magyarországon sincs ilyen világ sajnos, ugyanakkor ez még mindig nem magyarázza a számomra iszonyatosan meggyűlölt sznobizmusukat... Viszont lám: én felismertem a rossz gyökeremet, és sikeresen megundorodtam eme részemtől annyira, hogy változni is képes legyek, és pl. ne hátráltasson a sznobizmusom a munkatalálásban.

Muszáj dolgoznod, hogy el tudj költözni, és hadd oszlassam el egy félreértésedet, kérdező: ha találsz egy neked megfelelő munkát, az nem jelenti azt, hogy örökre ott is fogsz dolgozni, sőt, nagyobb az esélye, hogy nem, mint hogy igen. A világ folyamatosan változik, és te is változol, ami munkát az elején nem szeretsz, tán megszereted, vagy épp fordítva. Viszont jó alap lenne ahhoz, hogy összegyűjts egy saját albira valót, talán csak egy szobát is kivehetsz vhol, ahol munkát találsz, aztán meg pszichológusra is lesz pénzed, mert a depressziód kihat mindenre, nem csak az életkedvedre, hanem arra is, hogy milyen munkát vagy képes elvégezni.

Én hiszek benned, és abban, hogy a jelenlegi helyzeted sem állandó, az aljamunka is lehet átmeneti, hogy ismerkedj emberekkel, hogy jobb lehetőséget találj, és tényleg muszáj sürgősen megtanulnod megvédeni magadat lelkileg édesanyád ártó szavaitól, tetteitől, mert pontosan úgy, ahogy te magad is részletezted, van neked elég bajod nélküle is, meg miatta is, nem kell tovább tetézni, le kell lépned tőle minél hamarabb, hogy elvágd a láthatatlan köldökzsinórt, pláne, ha te nárcisztikusnak látod, akkor ráadásul nem is tudsz elég messzire költözni tőle, mégis muszáj megpróbálnod! Ráadásul lakhatnál a Föld másik oldalán is, az általa végzett károkat tényleg csak szakember segítségével lehet esélyed feldolgozni. Van kiút, ne add fel!!! Moccanj ki minden nap és mozogj rendszeresen, komolyan, naponta egyre többet, akár csak sétával is, hidd el, hogy jobban fogod érezni magadat, pláne, ha napsütésben teszed. Nem minden pénz kérdése! Vegyél mély levegőt mindig, hogy jobb kedved legyen.

Koszos tányérok vannak a szobádban és nem érted, hogy miért van büdös nálad? Ezt remélem, csak viccből írtad! Ahogy más is írta már előttem: a belső rendrakásodat kezdd a szobád rendrakásával! Pl. étel ne legyen bent pl. egyáltalán, mert naná, hogy az büdös. Sokszor egyél keveset, ne ritkán sokat, és arra is figyelj, hogy mit eszel és mit ne: a cukros termékek pl. mind növelik a depressziót, csak hogy tudd. Ha nem hiszed, próbáld ki! Három hétig kerülj minden cukrot, és meglátod, hogy utána nem is kívánod. Ráadásul mennyit spórolhatsz, ha nem veszel meg akármit. Arról nem is beszélve, hogy ha kizárod a cukrot az étrendedből, éhes sem leszel, viszketés attól még muszáj enned. Viszont egyél teljes kiőrlésű gabonákat, zabpehely pl. minden napra táplál és egészséges, zöldségek, gyümölcsök, és igyál sok vizet! A vízhiány is depressziót okoz! Napi két liter minimum, nyáron még több a melegben. Vigyázz magadra, mert belőled csak egy van és értékes vagy!

Az, hogy eleged van mindenből, érthető mindabból, amit leírtál. Viszont az öngyilkosság valahol a kényelmes megoldás, hogy feladod. Helyette inkább próbáld megtalálni, hogy mi célból születtél, mi a te küldetésed. Ne aggódj, ha még nem tudod, még én sem. Viszont keresd! Próbáld ki magad minél több dologban, hogy kiderüljön, hogy mi az, ami igazán neked való! Jelentkezz!

50.: Köszönöm, hogy valaki ezt őszintén leírja. Pontosan ez az egyik probléma ezzel. Szerintem nem aljamunkák a fizikai munkák, mert nélkülözhetetlenek a gazdaság, társadalom működéséhez. Viszont valóban gond lehet belőle később. Olyan, mintha lenne egy láthatatlan kasztrendszer. Ráadásul írod, hogy az egyszerű fizikai dolgozók is kötözködtek. Más teljesen az életstílus is a munkások és az értelmiségiek körében.

Másrészt a fizikai munkát erőltetni egy olyan ember esetében, aki egyrészt mentálisan, másrészt fizikailag le van gyengülve, szintén nem okos dolog. Fel se vennék, mert az interjúztató is válogat. Terhelhető emberre van szüksége. Eleve nem egy erős alkat a kérdező, de pluszban, ha súlyos depresszió miatt évekig nem jár ki a lakásából, rendkívül rossz kondiban lehet. Egy fizikai munkakörben erre nem lesznek tekintettel. Ők is a legerősebb embert keresik. A kérdezőnek először egy alapos kezelés kell, hogy kijöjjön a mélypontról. Utána lehet tervezni a munkába való visszatérést. Én azt látom, sokan hajlamosak a súlyos depressziósok hibáztatására, valamint arra is, hogy utáljanak mindenkit, aki valamiért nem dolgozik, vagy kevesebbet dolgozik, mint az átlag. Pedig sokszor ők se így tervezték az életüket.