A depresszió miatti nem túl tiszta környezet amiben jelenleg élek biztosan meg fog betegíteni vagy csak kellemetlen érzés de nem lesz tőle fizikailag bajom?

Ja, nekem is valami hasonló negatív tüneteim vannak, de nem vagyok depressziós. Pár éve körben leeresztettem az ablakokon a redőnyöket és azóta mindegy, hogy éjjel, vagy nappal van. A pókok szeretik a sötétet, úgyhogy vannak bizonyos sarkok, ahol barokkos, többrétegű pókhálók jöttek létre, ahogy a por által összeroskadt hálóra újat szőnek. De nem bántom őket, mert nélkülük sokkal több molylepke repkedne benn, és ha a konyhai dzsuvában kikelnek időnként a légylárvák, azokat is bekajálják. A konyhában a pult előtt bokáig ér a letaposott guánó. Mosogatni nem szoktam, mert ha csak egy lábost, tányért, kanalat és kést használok a főzéshez/evéshez, akkor állandóan cserélődnek az ételek, ezért elvileg nem tudnak megromolni. A konyhában és az egyik szobában derékmagasságú szeméthalom nő, de nem izgat. A COVID járvány óta élek így, a megtakarított pénzemet lassan felélve. Ha kimegyek az utcára vásárolni, akkor ügyelek rá, hogy ne legyek büdös, úgyhogy a szomszédoknak csak a lehúzott rolók tűntek fel. Dolgozni nem tudok, pszichiáterre már nem költök, diligógyszert már nem szedek, csak elvagyok az ürességben. Senkivel nem keresem a személyes kapcsolatot és abszolút nem is hiányzik. Valami elállítódott az agyamban, az okozza ezeket a dolgokat. De egyáltalán nem izgat.

Ha valamelyik szobában bűzleni kezd a szemét, akkor egy ózongenerátorral szagtalanítom. Az nekem is megvolt, hogy rendszeresen az ivásra használt befőttesüvegbe pisáltam. A WC elromlott, azóta egy vödör lett befogva erre a célra. Volt egy hangyainvázió, de cukros bóraxos mézgával kinyírtam őket. Higiéniai problémák sajnos valóban előfordulnak, úgymint: gombás bőrfertőzés, bélfertőzés, húgyúti fertőzés, gennyes hólyagok a bőrőn a koszos ágyneműtől. De az ágynemű is fertőtleníthető ózonnal.

21-es, kérj szaksegítséget. Nehogy azt hidd, hogy semmi se tűnik fel a szomszédoknak. Előbb-utóbb rád eresztik a hatóságokat. Bűzlik a lakás messzire, csótányaid, rágcsálóid is lesznek, amik át fognak menni a szomszédba.

Ha szerelőt kell hívni, hogy engeded be? Vagy ha mentőt kell hívnod valami miatt?

Kezeltesd magad, ez nem állapot. Jobbulást.

Ez lehet belőle, ha nem lépsz:

[link]

A kérdésedre, kérdező az a régi mondás adja meg a választ, amely nekem is gyakran jut eszembe mostanában: tisztaság fél egészség.

A te helyzetedről és a részletesen válaszolóéról is az jutott eszembe, hogy elrettentésnek is jók ezek a történetek azzal együtt, hogy én sem szeretek mosogatni és volt már, hogy fél évig sem mosogattam, de ott a másik fele is, hogy milyen q büszke vagyok magamra, ha bármit is magamtól elmosogatok és arra gondolok, hogy így csinálják a normális emberek, hogy esznek, aztán mosogatnak, akár én is csinálhatnék úgy, mintha tényleg normális lennék.

Az is eszembe jutott titeket olvasva, hogy nagy fájdalomnak kell az erőtlenséget működtetnie, pedig ha megértenétek, hogy honnan jön, mi fáj ennyire a lelketeknek, hogy lemondtok, lemondunk (én is) az öngondoskodásról, és akár az életet is eldobnánk, akkor akár az a fájdalom megértéssel, empátiával, szeretettel akár még gyógyítható is lenne!

Talán így kell megmutatni a világnak, hogy bent mennyire fáj valami.

Én elköltöztem külföldre, de a depresszióm persze jött velem, ám még csak nem is minden nap hat rám és szerintem kijátszható valamennyire, ha tudatosak vagyunk.

Mondjuk én voltam több éves pszichoterápián már külföldön, és szerintem sikerült megértenem, hogy milyen fájdalmak bénítanak meg néha teljesen, ami szerintem légzésfigyelő meditációval akár egyedül is sikerülhet, de sokkal nehezebb. Én a végtelenségig hiszek abban, hogy megvan minden eszközöm, hogy boldog életet éljek, vagy hogy legalább éljek, valahogy, mert én elköltöződtem az élet mellett, és teszek is érte, nagy figyelemmel, hogy mi ad energiát és mi vesz el. Kell tudni segítséget kérni és nem csak itt, arctalan és névtelen emberektől, és napsütés, friss levegő, alvás, kellő mennyiségű és minőségű alvás, sok folyadék bevitele, víz, napi két-három liter, hogy kimossa a sötétséget belülről és tényleg rendszerek, tisztaság, mert az tényleg fél egészség!

Tudom, hogy Magyarország a depressziós mutatókban is vezető világ szinten, talán ezért is érdemes megpróbálni máshol is az életet, ahol működik a közegészségügy, vagy legalább is egy kicsit jobban, mint Magyarországon.

Tanuljatok a saját helyzetetekről is, hiszen ismerd meg önmagad!

Kérj segítséget!!!

Aki nem iszik, mehet akár hajléktalanszállóra, vannak ingyenkonyhák, igényelhető aktív korúak ellátása, az egészségügyi szolgáltatási járulékot is segíthet az önkormányzat fizetni, közgyógyellátást is lehet igényelni, családsegítőbe is be lehet menni. Elméletileg az utcán koldulással is lehet valamennyit összeszedni, de ha vannak még barátok vagy család, talán ők is tudnak segíteni ezzel-azzal (étellel, használt, de jó állapotú ruhákkal, akár egy fűtött szobával).

Érdemes megerőltetni magatokat, hogy kialakítsatok egy jó napi rutint, mert sokkal könnyebbé teszi a mindennapokat és marad energia még egy lépést tenni előre. A testi stressz (éhezés, fázás, krónikus, kezeletlen nyavalyák) éppúgy visszahúznak, mint a lelkiek, ezért muszáj teljes értékű normális és változatos kaját enni (akciókat lehet figyelni), orvoshoz elmenni, gyógyszereket kiváltani és beszedni, télen fűteni, alapvető higiéniára ügyelni.

Ha van motiváció és lendület, akkor minden mélységből fel lehet állni, sokan külföldön mosogatva szedik össze az induló tőkét, lehet tanulni valami érdekes szakmát, stb. Mit veszíthettek?

Upsz, véletlenül hasznosnak jelöltem az előző hozzaszólást, pedig csak félig hasznosnak akartam, ugyanis azzal a részével nem értek egyet, hogy csak gyógyszeresen lehet a depresszióból kilépni, gyógyszer nélkül pszichológus segítségével, pszichoterápián sokkal hatékonyabb, ugyanis akkor érted meg saját magadat és tanulod meg talán újra megismerni önmagadat tisztán, tudatmódosítók nélkül, kaphatsz olyan új nézőpontot egy jó terapeutától, amelyek egy életen át eszközökké válnak a mindennapi életben, szemben a gyógyszerek hatásával, amelyek tán valamiben jót tesznek, másban viszont tán kárt okoznak, ha mást nem, függőséget okoznak, és a pénztárcát terhelik.

Emiatt én mindig is gyógyszerellenes voltam, legalább is a mentális egészséget szolgáló gyógyszerek terén, és ráadásul magam is bizonyíték vagyok arra valamennyire, hogy gyógyszer nélkül is sikerülhet (de persze nem lehet tudni, hogy kinek mennyi "csomagja" van, feldolgoznivalója, és mennyi ereje hozzá, mennyi hite a saját képességeiben, hogy sikerülhet, ezért csak valamennyire) és persze nincs kontroll csoport senkiből, hogy igazán bizonyítani lehessen, hogy mi a jobb módszer, meg valahol bizonyára az is igaz, hogy kinek a pap, kinek a papné, azaz akinek a gyógyszeres gyors megoldások kényelmesebbek, mint saját magát jobban megismerni, vagy csak jobban hisz a gyógyszerek hatásaiban, mint saját maga képességeiben, az tényleg forduljon pszichiáterhez receptért, ne pedig pszichológushoz terápiáért, bár én e utóbbira szavazok, tisztán, bátran, és immáron több éves (tán négy évig voltam terápián vagy öt is...) pszichoterápiás után többnyire kiegyensúlyozott életben

"De ne hallgass azokra a rossz tanácsadókra, akik szerint ez majd megy magadtól, csak akarni kell."

Szerintem egyáltalán nem mondtam olyat, hogy "csak akarni kell" nem, ezt valahogy nagyon félreértitek... az is aki privátban írogatott...

De mindennek az alapja hogy akarnod kell. Különben semmi nem fog történni, aki nem akarja, az segítséget sem fog kérni.