Versek arról, amikor kellemetlenül érzed magad emberek között?

Sziasztok! 18 éves fiú vagyok.

Szeretnék pár dolgot elmondani. Tavaly megnyertem egy országos szavalóversenyt és 1 hét múlva ismét szavalok. Nagyon szeretem a verseket, a színészetet, ezért színi egyetemre indulnék. Jelenleg 11.-es vagyok és pár hete elkezdtem járni egy színikörre. Azért vagyunk ott, hogy jól érezzük magunkat, de van 3 -szintén 11.es- másik iskolában tanuló diák, akiknek az a fontos, hogy bebizonyítsák a színészeknek, akik tartják a foglalkozásokat, hogy ők a ,,legjobbak”. Nem hagynak senkit szóhoz jutni és emiatt -nekem különösen- nagyon kellemetlen érzéseim vannak. Az a szégyenletes érzés, amikor próbálom csinálni a dolgom és ők a túlságos önbizalmukkal megfékezik és elhallgattatják, az szörnyű érzés. Hogy ne értsétek félre, ezek olyan feladatok, hogy mindenki pont azt kell ,,elszínészkedje” és nem pedig a saját szerepembe pofáznak bele.

Úgy gondolom, ezt le kellett írjam ahhoz, hogy mégértsétek milyen verset akarok szavalni.

Előre is köszönöm!