A depresszió miatti nem túl tiszta környezet amiben jelenleg élek biztosan meg fog betegíteni vagy csak kellemetlen érzés de nem lesz tőle fizikailag bajom?
Biztos furcsa hogy ilyenen aggódom miközben meg sokszor meg akarok halni de közben szorongó is vagyok és most ez rámtört.
Nem tudom volt e már valaki így, de én jelenleg már egy jó ideje nagyon rendetlen környezetben élek a klinikai depresszió miatt
Nagyon tipikus tünet hogy semmihez sincs kedvem, erőm, szó szerint képtelen vagyok rá és ez abban merül ki hogy nem zuhanyzom, nem takarítók, nem mosok ruhát, nem pakolok stb…
A legnagyobb bajom jelenleg hogy a szobámban már régóta ilyen tipikus “állot” szag van ami nem is tudom hogy mitől pontosan…
Az izzadt ruhát megpróbálom kivinni, fél évben egyszer kicserelem az ágyneműt.
Vannak bent tányérok poharak, de nem tudom mitől van ilyen szag
Csak akkor gond ha bejövök a szobába, utána már nem érzem
Viszont okozhat ez fizikai megbetegedést hogy ilyen környezetben élek?
Tenni nem tudok ellene mert nincs erőm kifertőtleni a szobát…..
Hogy lehet az, kérdező, hogy a családod se takarít, nem mos, stb.? Itt feljebb egy egyedül élő ember írta le, hogy a mélyponton milyen piszokban élt. Nos, ha ti többen laktok egy lakásban, akkor elvileg valaki azért takarít, mos, stb... Ha senki se teszi nálatok, akkor mind betegek vagytok pszichésen.
Ezt hívd fel:
Hidd el, van kiút. Most nagyon a mélyponton vagy, de egy életünk van, nem érdemes eldobni. Jobbulást. A családtagjaidnak is kellene valami kezelés, amint látom. Gyógyuljatok meg.
32 csak az anyámmal élek, ő takarít magára. Én meg vagyok a szobámban egyedül.
Ő sosem volt depressziós, sem pánikbeteg, szóval neki fogalma sincs hogy ez milyen
Fizikailag is 100x erősebb nálam nő létére
Bár ő is extrán traumatizált, de ennek ellenére nem volt sosem pszichés betegsége.
Mindenképp el akarnék innen menni a francba, mert ő csak elvezkedik a bajomon és ha el kell mennem egy aljamunkát csinálni, azt foggal körömmel el akarom előle titkolni mert nem akarom hogy ezen is élvezkedhessen…
Ahogy mondtam szó szerint senkim sincs. Fogalmam sincs hogy fokok kivenni egy lakást valamilyen alja munka fizetésből.
Pontosan ezért akarom kinyirni magam.
Bármeddig gondolkodom, olyan sötét a jovokepem, hogy egy napot nem akarok már élni
Most sem érzem azt az időt amíg nem válaszoltam erre
Kiesik minden.
Milyen élet az amikor fiatal nőként nincs SENKID és elmész egy retek gyárba dolgozni amiből még egy szobát sem tudsz kivenni?
Mert titkolni kell az anyad elől.
Mikor a covid miatt elvesztettem az akkori munkám olyan szinten élvezkedett rajta hogy majdnem behánytam. Nem akarom hogy ő, vagy a retardált apám felőli rokonok lássák hogy én is egy nyomorult gyári munkásként végeztem
Ma különösen durva a depresszív szakasz, majd bele halok kb
Azért is menekultem megint ide.
Aki ilyet nem élt még át annak fogalma sincs mekkora pokol ez.
Itt egy hasznos telefonszám:
Másrészt amíg nem tudsz menekülni az anyád elől, tanuld meg letojni. Nem te tehetsz róla, hogy ilyen, a hiba az ő készülékében van. Emiatt én nem is titkolnám előle, ha elvállalnék egy "aljamunkát". Ha kifejlesztesz egy lelki immunitást, nem tud többé megérinteni, ha megaláz meg hasonlók. Lehet, hogy csökkenteni is fogja az ilyesmit, mert észreveszi, hogy nem tud vele idegesíteni. Idővel meg fog adódni olyan helyzet, hogy elhúzz a közeléből.
De először gyógyszert kellene szedned, hogy munkaképes állapotba kerülj.
Anyáddal meg ne törődj. Egyik füleden be, a másikon ki, amikor beszél, gúnyolódik.
Mondtam hogy nincs már biztositasom.
Nem a kifogásokat keresem, de ha egyszer már van ez a fórum akkor használom. Egy éve fogalmam sem volt erről a helyről, akkor nem volt kivel megbeszélni.
Amúgy nem szólunk egymáshoz, én egész nap a szobámban vagyok.
De azt titkolom kell előle ha lenne aljamunkám, mert tudom hogy az egész család féltékeny volt rám amikor meg volt jobb munkám és azt várták hogy legyen nekem is szar
Ezért szerettem volna mindig is Pestre menni vagy végleg külföldre, dehát ennyi pszichés szarral sosem tudtam jól teljesíteni. Aztán jött a covid ami végleg kivégzett.
Nem akarom hogy azt lássák hogy kozmunkas lett belőlem vagy arufeltolto vagy takarító…
Amúgy is ez a legnagyobb tragédia az életben ha ilyen alja szart kell csinálni miközben mások meg milliárdosnak születnek…
Hát pontosan annak neveltek
Akiből 15 évig valami kimagaslot akarnak csinálni és szidják a munkásokat, meg érzelmileg manipulálják hogy nekem meg nem volt lehetőségem de neked már igen, annak nem lesz könnyű elmenni rakodómunkásnak nőként
Minden napomat végig fogom bőgni
Ezért is mondom hogy jobb a halál.
Az anyámat nem így nevelték, ezért bírja ő a szar munkát már vagy 30 éve… de én nem bírnám az ő életét élni…
Belegondolok hogy 30 felett tipikus egyszerű melós leszek, azonnal akarok is megint menni a tizedikre… nem tehetek róla ez van.
Az persze nem volt belekalkulalva hogy lesz vagy 6 fele pszichés betegségem amivel nemhogy dolgozni de élni is alig lehet.
A másik lehetőség a gazdag férj volt amit 20 éves korom óta hallgatom hogy szerezzek egyet, mondjuk szex undorral nehéz lesz.
40.: Próbálj áttérni valami optimista gondolkodásra. Pl. egy pohár inkább félig tele van, nem félig üres. Próbáld mindennek a pozitív oldalát nézni.
De egy jó gyógyszeres kezelés kellene neked. Addig nem vagy munkaképes. A fizikai munkaköröket most nem ajánlom, rossz kondiban lehetsz. Menj el sétálni minden nap, tornázz, hogy erőnlétet szerezz. A mozgás antidepresszáns hatású is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!