Ez normális? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú.)

Akkor is válaszolt volna ez a 10ember, ha azt írod ki, mi legyen a vacsi, mert nincs ötleted

Nagy győzelem.

Mi a különbség?

A sorozatgyilkos is elmélkedik rajta évekig. Aztán rafogja az anyjára, meg a szar gyerekkorára.

Hat nekem is vannak hasonló gondolataim bár sokkal kisebb mértékben

Egy szar családba születtem ahol el volt várva hogy egy diplomás világsztár legyek kb, nyilván a közelében sem vagyok, depressziós vagyok, valószínűleg kicsit nárcisztikus is, rengeteg bantast kaptam és nagyon sok veszekedésem volt

Engem is irritál ha másnak valami összejön és nagyon karorvendo vagyok…

Bizony az emberekkel nem egyszerű. Főleg akkor nem, ha te igyekszel, ők meg csak nem akarnak megérteni! Arról nem is szólva, hogy képtelenek észrevenni a benned lévő különlegességet. Ami ugye megintcsak szomorú. Hiszen ki a fene akar bárki miatt változni, ha nincs miért, nem?

Dehogynem!

Meg idővel ugye az is fárasztó, hogy harcolnod kell az igazadért és bizony úgy tűnik, hogy mindhiába, mert csak nem akarják meglátni az igazat! Csak nem akarnak megérteni téged, de hát ez van!

Az helyett, hogy felismernék, hogy különleges vagy, mégis ugyanolyan érző, érzékeny, de határozott egyéniség mint mindenki más, akinek harcolnia kell az igazáért, inkább támadnak sokan!

Meg ugye az is itt van, hogy borzasztóan zavaró, hogy vannak olyanok is, akik azzal dicsekszenek, hogy nekik milyen jól megy ez vagy az! Hát még jó, hogy kinyílik az ember zsebébe a bicska! Mert a lényeget senki sem érti meg: azt, hogy neked is van egy meglátásod, de mindenki ellenáll. Azaz támad. Neked meg ugye védekezned kell. Ők meg mit mondanak? Hát azt, hogy te tönkre akarod tenni az életüket.

De kérdem én: szabad téged támadni csak azért, mert van egy egészséges meglátásod? Aztán meglepődnek, ha te védekezni próbálsz? Hát ki kezdte a támadásokat? Hát persze, hogy ők! Azzal kezdték együttérzés helyett, hogy támadtak! Mert nem akarják elfogadni az álláspontodat. És bizony az ember álljon ki a maga igazáért bármi áron.

Erre meg mit mondanak?

Azt, hogy te támadsz! Pedig ez nem az, hanem védekezés az ő támadásaikra. Megértelek, hogy senki sem egyforma, de attól még mindenkinek van egy meglátása. És igen, valljuk be: vannak olyan szerencsések, mint te is, hogy jól látod a világot. Mert bizony, az a jó, ahogy te látod, tényleg ez az igazság! Mert ugye az emberek irigyek, ami pediglen tőled távol áll. Mert te nem ítélkezel, nem irigykedsz mint mindenki, de bezzeg akkor sem akarnak megérteni téged.

Hát kérdem én: hol marad a kedvesség? Az már mára kihalt az emberekből? Mert te hiába próbálsz alkalmazkodni és elmagyarázni a sok irigy embernek azt, amit ők megérteni képtelenek.

Aztán csoda, hogy ez felhúz? És akkor erre még azt mondják, hogy beteg vagy? Sok a megkeseredett ember, akikkel sok a baj, de te alkalmazkodsz, ez, sokszor mégis kevés, mert bunkón közelítenek hozzád.

Meg amúgy is: mindig is egyedül voltál mindenre! Ez így volt, így is marad. Akkor meg mi a baj? Az, hogy az ember igyekszik? Az meg már miért baj? Én meg azt mondom, több olyan ember kellene, akik képesek lennének együtt érezni veled, mert ez így maga borzalom!

Hány éves vagy? Mert ha fiatal vagy még, azt mondanám, neked ez egy hobbi h másokat tönkre tegyél. Csupán szórakozás. Szerintem egy idő után meg fogod unni ezt, egyszerűen el fogsz fáradni. Azért nem látod be, hogy ez egy gond, mert te közben k.rva jól szorakozol és miért ne tenned ha neked jól esik. Ez idáig oke. Idővel azért is fog el menni a kedved ettől, mert majd egyszer emberedre találsz, akitől alaposan vissza kapod. És lehet az már nem fog annyira tetszeni, ha vissza nyal a fagyi. Ne felejtsd el, AZT KAPSZ, AMIT ADSZ!

Probléma ott kezdődik, ha te azt is élvezni fogod ha téged bántanak.

Gyógyulás első lépése a felismerés, ha nem ismered be hogy valami nem oke…