Akik tipikus nagyon toxikus családba születtek, van itt olyan akinek mégis nagyjából normális az élete? Illetve miért vonzza ennyire a bajt egy ilyen családba megszületett gyerek?

Bocsi, de erre már nem lehet mit mondani. Akkor sajnáld magad, ülj a posványban, legyél biztos az elcseszett életedben, úgyis tökmindegy, mit írunk ide, ugyanazt a kört futjuk újra meg újra.

De tudod mit? Akik szarban vannak, tehát alkoholisták, hajléktalanok, azok nagy része is kb. azért jutottak oda, mert állandóan a kifogásokat keresték arra, hogy miért szar az életük, a felelősséget meg hárították. Szóval ja, ilyen felfogással jó úton haladsz te is efelé.

"Annyi vigasztal hogy volt egy platoi szerelmem, akinek még sokkal durvábban tönkrement az élete mint nekem, ebből merítek valamennyi erőt."

Szóval a lelked is hányadék, mert a bosszúállás éltet. Hát gratulálok.

"Bocsi, de erre már nem lehet mit mondani. Akkor sajnáld magad, ülj a posványban, legyél biztos az elcseszett életedben, úgyis tökmindegy, mit írunk ide, ugyanazt a kört futjuk újra meg újra."

Úgyis ezt fogja csinálni, mert ő a tévedhetetlen szegény mártír, akivel az egész világ kicseszett. Hogy magába keresse a hibát, fel se merül. Kár is a szádat jártatni.

Nem, itt senki nem élt még át traumákat, senkinek nem toxikus a családja, csak neked, különleges vagy!:))) Te igazából magadban beszélsz. Észre sem veszed, hogy van, aki itt segíteni akart, nyilvánvalóan olyan is van, aki maga is megtapasztalta a mérgező családi környezetet, te viszont minden egyes megszólalásodban csak magadat sajnálod és másokat hibáztatsz a szar életedért. Erre írtam, hogy tökmindegy, mit mondunk itt neked, mert nem érdekel téged, csak ide jöttél ventillálni. Nem tudsz magadba nézni, nem hallasz meg semmilyen tanácsot, nem is érdekel az egész.

Ismerek olyat, akinek az apja alkoholista és ő maga is tovább vitte a függőséget, ismerek olyat, akinek több öngyilkos volt a családjában, mint amennyi barátja életében, nem beszélve a mindenféle függőségről (alkohol, gyógyszer). Ő maga is szuicid hajlamú, szorongásos. Tudod mit csinálnak minden nap ezek az emberek? Küzdenek és mennek tovább. Minden egyes nap. Persze ehhez az is kellett, hogy kilépjenek az áldozat- és gyerekszerepből, hogy ne azzal teljen minden egyes napjuk, hogy a szar gyerekkorukkal magyarázzák az esetlegesen balfasz döntéseiket. Felelősségvállalás meg miegymás, mert az ember már bizonyos időn túl ezt vagy abbahagyja, vagy valóban olyan lesz, mint a családja, mert viszi tovább a jól betanult mintát. A különbség csak az, hogy van, aki belátja, hogy nem kötelező tovább vinni.

"Nem, itt senki nem élt még át traumákat, senkinek nem toxikus a családja, csak neked, különleges vagy!:))) Te igazából magadban beszélsz. Észre sem veszed, hogy van, aki itt segíteni akart, nyilvánvalóan olyan is van, aki maga is megtapasztalta a mérgező családi környezetet, te viszont minden egyes megszólalásodban csak magadat sajnálod és másokat hibáztatsz a szar életedért. Erre írtam, hogy tökmindegy, mit mondunk itt neked, mert nem érdekel téged, csak ide jöttél ventillálni. Nem tudsz magadba nézni, nem hallasz meg semmilyen tanácsot, nem is érdekel az egész."

Pontosan erről van szó! Ha tudná a kedves kérdező, én mennyi szaron mentem át, csak nekem nagyobb annál a büszkeségem mint hogy telelocsogjam az internetet a szar életemmel vagy problémáimmal. Ha én nem bírom, inkább hallgatok és legyűröm egyedül, vagy elmegyek terápiába, esetleg elmondom egy bizalmasomnak, de ezek már nagy szavak, ha valakit erre "méltónak" találok, az azt jelenti hogy megbízok benne, amit akár a legnagyobb kitüntetésnek is vehet tőlem!