Muszáj dolgoznom de nem megy, mi a kiút?

Évek óta küszködök szorongásos zavarral, de idén tavasszal összeomlott a szervezetem. Lefogytam, remegtem, nem tudtam aludni, hánytam, és derealizáció lépett fel.

Sajnos voltam hülye, augusztusig húztam a dolgot, felkerestem egy pszichiátert, és gyógyszert szedek. Növeltünk az adagon, antidepresszáns és nyugtatók.

Viszont a probléma a következő: terápiára lenne szükségem, de nincs anyagi keretem rá, semennyi. Befeküdni pedig nem tudok sehova, mert sajnos rögtön takarodnom kellene dolgozni.

Mesterdiplomás vagyok, illetve rengeteg tudományos érdemem, díjam van.

Viszont: minden munkától szorongok, a gyógyszer sem segít. A jelentkezést sem tudtam leadni. És muszáj, mert nincs pénz.

Még egy hónapig támogatnak, addig kell találnom valamit. Ha dolgozok, akkor majd tudok terápiára menni.

A probléma az, hogy amint rámegyek az állásokra, remegek, nem alszom, bever a szívem, hányingerem van. És úgy érzem kiszakadok a valóságból. Beszélni erről nem tudok senkivel, a szeretteim elpártoltak tőlem ebben az idpszakban, így teljesen egyedül vagyok. Minden nehézséget jelent, fürödni, enni, inni. 3 hete nem mostam hajat, ennyire szarul vagyok. Nem látom a kiutat.

Amit szívesen dolgoznék, ahhoz nincs képesítésem. Jelenleg angol mesterszakos diplomám van.

Amit szívesen csinálnék, és TUTI nem szoronganék, az vagy pszichológia, vagy 1-1 tanítás, vagy valami kutató munka. Ilyeneket nem találok.

Egyre reménytelenebb a helyzetem, minden reggel úgy kelek fel, hogy meg akarok halni, nem bírom ezt a szorongást. A gyógyszer segített, mert az élet más területein változtam (pl. már ki tudok menni a házból, merek boltba menni, stb). Viszont, hiába hosszú idő a gyógyulás, itt most nincs időm sajnos.

Mit tudnék tenni? Annyira jól esne, ha valaki el tudna látni tanáccsal.

Nekem az a bajom, hogy rögtön ilyen derealizáció meg szétesés meg szorongás meg pánik lép fel. Volt, hogy le kellett ülnöm az utcán, mert úgy éreztem szétesnek az épületek és nem bírom.

Olyan is volt, hogy 3 órán át zokogtam a telefonba egy rokonomnak, hogy nem bírom ezt az érzést.