Muszáj dolgoznom de nem megy, mi a kiút?
Évek óta küszködök szorongásos zavarral, de idén tavasszal összeomlott a szervezetem. Lefogytam, remegtem, nem tudtam aludni, hánytam, és derealizáció lépett fel.
Sajnos voltam hülye, augusztusig húztam a dolgot, felkerestem egy pszichiátert, és gyógyszert szedek. Növeltünk az adagon, antidepresszáns és nyugtatók.
Viszont a probléma a következő: terápiára lenne szükségem, de nincs anyagi keretem rá, semennyi. Befeküdni pedig nem tudok sehova, mert sajnos rögtön takarodnom kellene dolgozni.
Mesterdiplomás vagyok, illetve rengeteg tudományos érdemem, díjam van.
Viszont: minden munkától szorongok, a gyógyszer sem segít. A jelentkezést sem tudtam leadni. És muszáj, mert nincs pénz.
Még egy hónapig támogatnak, addig kell találnom valamit. Ha dolgozok, akkor majd tudok terápiára menni.
A probléma az, hogy amint rámegyek az állásokra, remegek, nem alszom, bever a szívem, hányingerem van. És úgy érzem kiszakadok a valóságból. Beszélni erről nem tudok senkivel, a szeretteim elpártoltak tőlem ebben az idpszakban, így teljesen egyedül vagyok. Minden nehézséget jelent, fürödni, enni, inni. 3 hete nem mostam hajat, ennyire szarul vagyok. Nem látom a kiutat.
Amit szívesen dolgoznék, ahhoz nincs képesítésem. Jelenleg angol mesterszakos diplomám van.
Amit szívesen csinálnék, és TUTI nem szoronganék, az vagy pszichológia, vagy 1-1 tanítás, vagy valami kutató munka. Ilyeneket nem találok.
Egyre reménytelenebb a helyzetem, minden reggel úgy kelek fel, hogy meg akarok halni, nem bírom ezt a szorongást. A gyógyszer segített, mert az élet más területein változtam (pl. már ki tudok menni a házból, merek boltba menni, stb). Viszont, hiába hosszú idő a gyógyulás, itt most nincs időm sajnos.
Mit tudnék tenni? Annyira jól esne, ha valaki el tudna látni tanáccsal.
Nekem az a bajom, hogy rögtön ilyen derealizáció meg szétesés meg szorongás meg pánik lép fel. Volt, hogy le kellett ülnöm az utcán, mert úgy éreztem szétesnek az épületek és nem bírom.
Olyan is volt, hogy 3 órán át zokogtam a telefonba egy rokonomnak, hogy nem bírom ezt az érzést.
válasza: válasza: válasza:#10-11-12: Örülök, hogy így távolról, látatlanban pontosan tudjátok, pontosabban tudni vélitek, hogy milyen problémákkal küzdök. Simán elmehetnétek az Ezo TV-be ilyen látnoki képességekkel. Nekem megvannak a saját módszereim, amikkel többé-kevésbé sikeresen tudom kezelni a saját depresszióm és szorongásom. Az általatok leírt módszerek valóvan segítenek egy enyhébb depressziós embernek, de egy súlyosabb esetben nem fog segíteni. És teljesen világos, hogy a kérdező elég súlyos depresszióval küzd.
#10: Még 1 hónapig támogatják, utána magára hagyják, ez aztán a támogató család... én mindenesetre nem nevezném annak. Támogató akkor lenne, ha segítenék a problémájának a megoldásában, de én azt érzem a kérdező írásából, hogy ez inkább egy ilyen "egy hónapig még támogatunk, de most már oldd meg valahogy, mert már elegünk van belőled"-hozzáállás, ami minden, csak nem támogató.
#11: Mert a mindennapokra ugye az a jellemző, hogy jön egy hurrikán vagy más természeti/gazdasági katasztrófa, esetleg háború. Megsúgom, hogy ilyenkor az emberek kiszakadnak a mindennapokból és teljesen máshogy kezdenek el viselkedni, mint normális esetben. Példának okáért elmarad a hétvégi sorozatnézés, az esti facebookozás vagy a szex az asszonnyal, mert az állandó készenlét teljesen lefoglalja az embert. És egyébként tönkre is vághatja lelkileg, nem véletlen, hogy egy ilyen csapás után nagyobb eséllyel alakul ki az emberben PTSD. Hasonlóan az ember szorongása és depressziója is a háttérbe szorul, de amint visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba, visszatér a depresszió és a szorongás is.
Nyilvánvaló, hogy lövésetek sincs arról, hogy mit jelent a major depresszió, vagy a generalizált szorongás, de az észt nagyon tudjátok osztani. Szerintem a kérdező és a válaszaitokat olvasók is jobban járnának, hogy ha nem adnátok tanácsokat hozzáértés nélkül, mert ez elég veszélyes. Tipikus áldozathibáztatás, önsajnálat feltételezése, a klasszikus jó magyar mentalitás, szeddösszemagadfiam, amit jól megtanultunk a szüleinktől.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:#17: "ez aztán a támogató család... én mindenesetre nem nevezném annak. Támogató akkor lenne, ha segítenék a problémájának a megoldásában"
Mit értesz ez alatt? Tolják be a zuhany alá?
válasza:Szerintem teljesen felesleges ezeken a dolgokon vitatkozni. Én ismerek olyan embert, aki hihetetlenül mélyen van (mindenféle szempontból, szorongás, depi, öngyilkossági gondolatok, anyagi problémák, párkapcsolati gondok, az emberi kapcsolatai felszínessége, stb.) és mégis minden nap felkel és elmegy dolgozni.
És itt vagyok én, aki látszólag sokkal jobb helyzetben van (oké, vannak súlyos, elég súlyos diagnózisaim) és mégsem tudok elmenni dolgozni, teljesen magam alá esek, nem tudok segíteni magamon, stb.
Ezek a dolgok mind egyéniek, mindenkinél máshol van a tűréshatár, mindenki másként képes az életét élni.
Van, akinek a gyógyszer segít, van, akinek a terápia, van, akinek a kettő együtt, van, akinek egyik sem! Van, akinek támogató a családja, mégsem elég, van, akinek nem az, mégis képes valahogy funkcionálni.
válasza:TB-s pszichológus nem fogad mert magán orvoshoz járok. Hogy gondolták? Járjak oda sokmal kisebb tudású orvoshoz, 1-3 havi 10 perces kontrollra, ha ez nem elég kórházba?
Magánban pszichiáter és terapeuta orvosom van. 50 perces alkalmak.
5 alkalom van pszichológusnál ingyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!