Ha az ember elmegy pszichológushoz és elmondja, hogy utálja az embereket akkor tényleg csak két opció van?

33: Mit vártál? Azt, hogy előadod, hogy te mennyire kiábrándultál ebből az erkölcsileg romlott, rút emberiségből, és az önjelölt hippik nekiállnak annál szorosabban ölelgetni, minél nagyobb hévvel lököd el az értelmes segítséget? Nem lehet valaki ennyire naiv / buta / egocentrikus.

Ja, érzéketlen a hölgy, azokkal a többségi társadalmat alkotó bohócokkal szemben, akik felnőtt ember létére egy ötéves mentális érettségével rendelkeznek. Ilyenek azok az emberek, akiknek tényleg bajuk van az emberekkel.

Te figyelmet akarsz, és a visszacsatolást, hogy különb vagy náluk, hogy ok nélkül bántanak. Mártírkomplexus, mint a kéréskiírók 90%-ánál. Eljátszod a hercegnőt, aki azt akarja, hogy mentsék meg a sárkánytól, de kéreti magát, amikor megérkezik a lovag, mert miért ne. Nem kell a műsor, gondolkozni kell. Kaptál hozzá bőven elég információt.

Az érzéketlen vagyok:

Nekem is állandó állapotom, hogy úgy érzem magam, mint egy földönkívüli, akit itt hagytak, és nem tud hazatelefonálni. Vannak emberek, akiket végigkísér bizonyos üresség és kitaszítottság-érzet. Ez a skizoid típusok egyik jellemzője, - több altípus van, érdemes rákeresned, hátha valamelyik leírásban magadra lelsz - náluk ez nem feltétlenül múlik el; a pszichológus abban segít, hogy ha érzik az űrt, az ne szippantsa be őket annyira, hogy rontsa az életminőségüket vagy önsértést kövessenek el, stb, és hogy megtalálják azokat a dolgokat, amikkel betölthetik ennek az űrnek a nagy részét. Az ilyen típusú emberek jórészt nem is a klasszikus életpályától várják a kiteljesedést, így ha az alternatív életminta működésbe lép, akkor nem is fog hiányozni a klasszikus, nem élik meg hiánynak.

Aki az idézőjelesen vett átlagembereket utálja, annak magához hasonló embereket kell keresnie, nincs értelme se magát átszabni, se a többséget megkísérelni a saját képére formálni. Nekem a szociális intelligenciám nagyon alacsony, - ahogy tapasztaltad már, arrogáns vagyok, nyers és érzéketlen, - viszont vannak olyanok, akik elfogadják, hogy én ilyen vagyok, ameddig én elfogadom, hogy ők meg érzelgősebbek. Velük nem minden nehézségtől mentes kijönnöm, és nem is érzem azt, hogy jé, mi hasonlítunk, de van valamennyi kapcsolódás. Meg vannak olyanok is, akik olyanok, mint én, így ez fel sem merül, mint problémás pont. Ha magányos vagy, akkor esetleg érdemes beszerezni egy háziállatot, ha úgy érzed, képes vagy ellátni.

A pszichológus nem fog kicserélni, és új emberré tenni. Ahogy írták, a munka több, mint 90%-át neked kell elvégezned. Elsősorban abban segít, hogy megtaláld, mi a probléma, és elérjétek, az ne rontsa az életminőségedet. Tőlem pl. legutóbb kérdezte, hogy azzal, hogy ilyen vagyok, én ki vagyok-e békülve. Mondtam, hogy igen. Tehát nem azon dolgozunk, hogyan lehetek kevésbé racionális és nyers, hanem, hogy megtaláljam azt a kört, ahol nem szekálnak érte halálra, amiért nem bőgök egy szép virágtól.

Szóval felmerül a kérdés a te esetedben is: Mi zavar? Az zavar, hogy ez a véleményed az emberekről és meg akarod ezt változtatni? Vagy az zavar, hogy nem találsz olyan embereket, akikből nem ábrándulsz ki rövid úton amiatt, mert olyanok, mint az általad megvetett réteg? Ennek fényében lehet a megoldási alternatívákon dolgozni. Egy problémát nem egyféle úton lehet csak megközelíteni.

Viszont mindenek előtt azt is el kell dönteni, hogy mit akarsz: Megoldást? Ha megoldást akarsz, akkor itt vannak a válaszok, és számtalan cikk az interneten, amikben utánanézhetsz bizonyos mentális betegségeknek, feltérképezheted a számításba jöhető szakemberek bemutatkozását, és képet kaphatsz arról, hogyan zajlik egy terápia. Az egymástól független, objektív forrásokból lévő információkból levonhatsz egy következtetést, hogy kell-e ez neked, és kihez mennél, aztán elmész, elkezded. De, ha abban a stádiumban vagy, hogy elsősorban azt akarod, hogy sajnáljanak, győzködjenek, akkor nem fog javulni a helyzet.

Tudom, hogy utálod ezt a megfogalmazást, de én és többen is, azért hajtjuk az OBJEKTÍV szempontokat, mert minden ember más, és a szubjektív véleményekkel szemben ezeket a személyes preferenciáid fényében vizsgálhatod. Én hiába kezdem el sorolni, hogy ezt és ezt és ezt éreztem, ezt kéne csinálnod, mert nekem ez vált be, elvégre nem te vagyok.