Hogy mondjam el anyámnak?

elég szánik vagytok fiúk, hogy féltek egy két perces 'műtéttől', ami aztán pár nap alatt teljesen begyógyul. az isten szerelmére, legyetek már 'férfiak', és szedjétek össze magatokat, orvoshoz menni normális, és aki emiatt nem csajozik, az LÚZER.

ijesztgetés nélkül pedig annyi, hogy egy nagyon jó barátomnak, még kisiskolás korában volt ilyen, de aztán annyira begyulladt, vagy mittomén mi történt, hogy a sürgősségin műtötték meg, és a doki azt mondta neki, hogy még pár napot vár, és az egészet lenyasszonytották volna a tövéből, mert elhalt volna a szöveg...

hát, 13 évesen elmentem volna, de valószínűleg megkértem volna, hogy ő most menjen ki, amíg megvizsgálnak, bár szerintem ő ezt magától tudta volna.

te is megkérheted anyukádat, hogy legyen diszkrét, és ha úgy tetszik, meg is makacsolhatod magad.

mellesleg nem hinném, hogy bármelyik orvos az anyukád jelenlétében akar vizsgálgatni.

anyukádnak is megmondhatod, hogy segíteni kell, de ugyanakkor előre megkéred, hogy majd amikor jön ez a rész, akkor fáradjon ki. nem értem, ezen mi olyan bonyolult... nem lehet, hogy csak kifogásokat keresel?

egyébként már lassan kamasz vagy, önálló akaratod van, jogaid és kötelességeid vannak... semmi mást nem kell tenni, ha az anyukád akaratoskodik, mint a sarkadra állni. az elején, ha makacs, nehezen fogja megemészteni, de mindenképp meg fogja.

ezen mindannyian átmegyünk, a szülőkről le kell vállni.

felnőttél, nem vagy már kisgyerek, tessék határozottan viselkedni!

a tizenhét éves fiúnak meg azt üzenem, hogy példát vehet rólad, mert benned legalább a szándék megvan... istenem, mi lesz az életben azzal, aki a világ legegyszerűbb műtétére se mer elmenni :(

az én anyám is ilyen, ne aggódj. semmi mást nem tehetsz,mint hogy higgadtan közlöd vele, hogy márpedig itt senki sem tol le semmit, amíg ő itt van. tudom, még nehéz elképzelni ezt, de MINDEN szülő túlteszi ezen magát.

a legjobb, ha előre megmondod neki, hogy négyszemközt akarsz maradni az orvossal.

ő egyébként sem szükséges a vizsgálathoz.

nehéz az embernek a sarkára állnia, főképp az ilyen makacs és akaratos szülőkkel szemben, igazából ő sokkal többet árthat, mint amennyit használ, ezzel a hozzállással. minél hamarabb önállósodsz, annál könnyebb lesz később... hidd el nekem, megéri az a kis kellemetlenség. nem kell rögtön persze mindent akarni, legyél fokozatos, de tűzd ki azt célnak, hogy önálló leszel... különben még 30 évesen is anyád fogja mosni az alsógatyáidat, az pedig sokkal cikibb, mint amennyire kényemes : ))