Hogy mondjam meg anyámnak hogy pelenkára van szükségem?

sztem is keress fel egy pszichológust,mert ez nagyon nem normális dolog

valakinek msuzáj lesz elmondanod a problémád, ha nem is a családtagok de legalább egy orvos

és ne szégyeld, nincs rá okod, aki ezn röhög az debil

Szia. Szerintem ez elég, komoly probléma ahhoz , hogy meg tudd beszélni anyukáddal. Nem kell attól az egész családban szét kűrtőlni, és erre megkérheted anyudat is. Sztem első körben háziorvos, aki 2 helyre utalhat be. Egyig pszihológia, a másik hely ahol megint kivizsgálják, nincs-e szervi elváltozás vagy betegség. Nem tudom annó kiskorodban , hol vizsgáltak, proktológián, vagy belgyógyászaton.

Hidd el ennek érdemes utána járni, mert még fiatal vagy ahhoz, hogy ez egész életedben kellemetlenségeket okozzon. Csak vissza fog vetni a csajozásban, abban , hogy közösségbe járj stb.. Lehet, hogy most ciki, és kényelmetlen, de végy erőt magadon, és kérj még idejében segítséget. Szurkolok neked. Üdv.31N.

Szia!

SZTK-ban is van pszichológus:

[link]

Szia

Egyetértek az előttem szólókkal. Ha nincs szervi bajod, - márpedig a jelek erre utalnak - akkor a pszichológus, pszichiáter segíthet.

Nyilván vannak kétségeid és aggódsz, hogy mi lesz veled, hogy lesz így normális életed. Hidd el, még nincs késő.

Én a te korodban (bár most sem vagyok olyan sok évvel idősebb) totál szét voltam esve, minden bajom volt. Képtelen voltam kicsit is hinni benne, hogy valaha jobb lesz és lehet még rajtam segíteni. De hidd el, nem vagy elkésve. A terápiához persze idő kell, de még csak 17 éves vagy, bőven ráérsz. Én kb. 19 voltam, amikor úgy tényleg elkezdtem az életemet, addig csak szenvedtem.

Úgyhogy nyugi, nem maradsz így örökre.

De a vizsgálatok elől ne zárkózz el.

Ez nem szégyellnivaló dolog, én nem vagyok orvos, mégis tökéletesen felmértem, hogy ez egy komoly probléma. Az orvosok, nővérek ugyanígy fognak hozzáállni a dologhoz, senki nem fog téged kinevetni vagy lenézni emiatt. Haverjaidnak nem kell tudni, mert az ilyen fiatal srácok komolytalanok és nem fognák fel valószínűleg.

Anyukádnak pedig mondd el, mert csak jó, ha áll melletted valaki, pláne ha olyan dolgot kell elintézned, amit egyedül nem tudsz. Ráadásul ő biztos kifizetné (vagy megpróbálná kifizetni, ha nem álltok annyira jól anyagilag) az esetleges kezeléseket/gyógyszereket. Ez egy komoly probléma, amivel foglalkozni kell.

Hívd félre anyukádat és mondd el neki, hogy emlékszik-e még a régi problémádra. És mondd el, hogy azt hiszed megint aktuális. Tudom, hogy nehéz de már voltam hasonló helyzetekben párszor. Nem túl jó a kapcsolatom szüleimmel és én sem mondok el semmit, csak ha már muszáj. De hidd el, ha belekezdesz és mondod akkor már az idegesség is elmúlik és sokkal könnyebb. MIndig arra gondoltam utólag, hogy nem is volt nehéz, nem értem mit idegeskedtem ezen x hónapig, hogyan mondjam el. Szóval állj oda anyukád elé és mondd meg, hogy beszélned kell vele aztán valahogy kezdj bele a dologba és kb. túl is leszel rajta 2 perc alatt.

Aztán megmondod neki, hogy a család többi tagjának ne mondja el, mert ez neked kellemetlen. Ígértesd meg vele, hogy titokban tartja, mondd el, hogy ez neked fontos, mert ha hugod megtudja szétbeszéli és akkor elrontja az életed stb. Ha ennyit magyarázol neki tuti megígéri és nem szól róla senkinek. :)

Másrészről tudom, hogy ez neked komoly gond, de kívülről nézve abszolút nem egyedülálló probléma (más emberrel is előfordult már) és lehet is rajta segíteni.

Nemsokára már emlékezni sem fogsz a dologra. Még szinte gyerek vagy, el fog múlni és rendes életed lesz, nyugi.

Csak mindenképp menj el orvoshoz. Nem tudom, hogy gyógyszert fognak-e adni vagy inkább csak beszélgettek. Javaslom, hogy ha kapsz is gyógyszert a beszélgetősterápia részét ne hanyagold, mert az nagyon fontos, hogy megerősítsen téged és helyretegyen.

A pelenka dolog miatt pedig ne érezd magad bűnösnek vagy hasonló. Érthető, hogy kialakult nálad ez a fétis.

Az pedig jó, hogy most, hogy felmérted a helyzet súlyosságát már nem szereted. Így már nem egy kellemes dolog, hanem olyasvalami, ami megkeseríti az életed. Legalábbis amihez társul.

Ez az egész egy bizonyos értelemben logikus és a bajodra is biztosan van magyarázat. Ez nem a te hibád, hallottam már ilyenről, szóval nem vagy egyedül. S mivel a sok idegeskedés miatt van, ha egy kicsit megnyugszol és lelkileg rendben leszel akkor ez magától el is fog múlni.

Igen ad beutalót a háziorvos is. Nekem is kellet annó , de más okból. Nem olyan könnyű a tinikort túlvészelni :-)))

Ne mondd, hogy csak pszihológust engedsz. Ha szükséged van esetleg másra nem szabad el bagatelizálni. Gondolj arra ha így maradna a dolgok mi lesz később. Pelusban ébredsz majd a barátnőd mellet, vagy abban mégy Discóba??? Hidd el mindenki meg fogja érteni. Anyud biztos tud titkot tartani.