Egyre jobban kivagyok idegileg már fél éve :S Mi a megoldás?
Májusban volt abortuszom,de egyre rosszabbul viselem idegileg! Bele gondolok,h pár nap múlva a kezemben tarthatnám...május óta minden este sírva fekszek és amikor egyedül vagyok akkor meg azon gondolkozok,h mi lett volna,ha..Nem bírom ezt a terhet! Nem bírok azóta úgy magamra nézni ahogy előtte,nincsen már annyira boldog és önfeledt pillanatom! Egyre jobban kezdek a párom agyára menni és ezért mind őt hibáztatom,mert őt nem is érdekli a téma és a baba se érdekelte!
Annyira félek attól,h újra terhes leszek hogy egy hónapja minden nap hányingerem van és szédülök és eléggé labilis lett az idegem!
Nem arról szeretnék választ kapni,h miért tettem ezt meg h megérdemlem,mert senki nem tudja,h mi volt az oka!
Segítsetek nekem,h mit csináljak...már nem bírom így az életemet és a párom se akar erről beszélni és nincs kivel megosztanom ezeket a dolgaimat!
Mit tanácsoltok? Mi segítene rajtam?
fogadd el, hogy így alakult. valamiért így volt jó a babának is, és nektek is, hogy nem született meg.
nektek most még más dolgokkal kell foglalkozni, nem a szülői szerepekkel, így döntött a sors.
keress egy jó pszichológust?
A fájdalmad, a bűntudatod jogos, így talán pont az lenne a nagyobb baj, ha érzelem nélkül vagy úgy gondolnál vissza erre, mintha egy helyes döntés lett volna. Nem is azt mondom, hogy ne bánkódj, hanem azt, hogy tisztességgel sirasd meg a gyermekedet. A párodat meg hagyd ott a fenébe, ha ilyen érzéketlen tuskó.
Köszönöm szépen a válaszokat és azokat is,h nem vágtatok semmit a fejemhez!
Próbálok tovább lépni,de nem megy...főleg nem egyedül!
Ő nem hallgat meg soha és nem is érdekli a téma!
Amikor megtudta,h terhes vagyok,annyit mondott,h gondoltam...mielőtt feltették a tágítót,azelőtti nap elhagyott,mert úgy volt vele,h nem az ő gyereke és megcsaltam! Másnap amikor megkaptam a tágítót akkor átjött,de semmi extra...az abortuszra se kísért el,mert állítólag nem adtak neki szabadnapot (de máskor indig kap)...és amikor megtörtént az egész semmit nem láttam rajta,a mai napig...mintha semmi se történt volna!
Én ezt nem bírom...őt mért nem érdekli??? Mért csak nekem jut ennyi szenvedés???? Mért nem szeret annyira,h akkor legalább meghallgasson??? Nem értem :S :(
Köszönöm!
Karácsonyig adtam neki haladékot,ha addig nem változik meg akkor karácsony után elválnak az útjaink!
Pár dologban már változtatott,mert megint kezd olyan lenni,mint az elején...4 éve...de a baba téma még mindig tabu :S Nekem ez így nem jó :(
20 évesen nem olyan emberre vágyok akivel nem tudok egy ilyen fontos témát megbeszélni!
Szia. Szedj Magne B6-ot, csodát tud tenni a szétzilált idegekkel. Még nagyon fiatal vagy, 20 éves, még sok gyereked lehet (lesz). Amúgy tudom min mész át, mert én 34 évesen vetéltem el (elhalt a baba) és azért volt missed ab-om. Én sem tudtam feldolgozni a dolgot, ráadásul az idő is "szorított", hogy anya lehessek. Egy évig csak lézengtem mint egy élőhalott, nem emlékszem túl sok mindenre abból az évből. Semmi nem érdekelt, a munkám sem, a barátaim sem, a családom és senki és semmi. Aztán mégiscsak született egy babánk, két évre rá, és már megértettem, hogy azt a szenvedést át kellett éljem, hogy tudjam, "mit" (kit) veszíthettem volna, ha nem lett volna gyerekem.
Ha nem változik a pasid, keress más. Nem érdemled, hogy ennyire semmibe vegyen!
Megkérdezhetem, hogy miért vetettétek el a babát? Mármint egészségügyi oka volt (pl beteg volt a baba) vagy csak nem alkalmas időben jött? A párod miért hitte azt, hogy nem az övé?
Egyébként szerintem is pszichológushoz kellene fordulnod. A pasitól meg mondjuk elbúcsúzni, ha ekkora tapló.
Oké, hogy ő nem tudja annyira átérezni...hisz nem benne növekedett egy élet, nem ő volt kórházban, nem ő szenvedett...
De akkor sem így kellene viselkednie.
Azért kellett az abortusz mellett döntenem,mert anyukámékkal élek és nem volt stabil a munkahelyem,ami azóta meg is szűnt! Anyukám egyedül nevel engem és öcsémet és úgy éreztem,h nem tehetem meg vele,h ő nevelje és vegyen mindent a babának is,mert a barátom annyit nem tett volna,h összeköltözünk és felneveljük együtt! Meg ugye ő 21 éves és neki a barátok,bulik többet jelentenek! A barátai ültettek bogarat a fülébe,főleg azok akikkel nem vagyok jóba és utálnak! Nyáron szakítottunk 3 hónapja,de mivel szeretem és nagyon hiányzott kibékültem vele!
Annyit tudtam meg tőle,múlt héten h nem akar még gyereket...de ezt a terhesség előtt soha nem mondta,mert akkor az volt,h ha terhes lennék akkor összeköltözne velem és felnevelnénk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!