Folyton beégek. Teljesen kivagyok. Van valami megoldás? Vagy tapasztalatok?

:)ezzel én is így voltam/vagyok:D most már 25éves vagyok, de úgy érzem nagyon könnyen beégek, fiatalabb koromban még több volt:)

Én úgy próbálom kivédeni, hogy rájöttem vannak olyan helyzetek, amik tuti beégések nálam.Pl ha messziről be kell valamit dobni pl a szemetesbe, vagy hasonlók.Rájöttem, hogy nekem nem megy, egyszer kétszer próbáltam "vagánykodni", de beégtem, most már tudatosan meg sem próbálom.

Vagy:visszaszólni nem tudok senkinek.Ezért ha valaki zrikál, csak nevetek, vagy poénra veszem.

próbáld megfigyelni mik a tuti beégős helyzetek, és próbáld elkerülni.

A húgom a suliban nagyon népszerű volt, neki mindig összejöttek ezek a vagánykodós dolgok, nekem soha sem.Egy ideig próbáltam csinálni, aztán abba hagytam, és így is lett sok barátom:)

És azt meg ne hagyd, hogy e miatt menjen el az önbizalmad!:)Vagyunk így szerintem egy páran, ne aggódj, nem olyan nagy gond:)

én is ilyen vagyok! az igaz, hogy ne hagyd el magad, legyen önbizalmad, nevess ezeken a helyzeteken. én szerencsés vagyok, 2 legjobb barátnőm pont ugyanilyen. egyszer egyik másszor másik harmadszor én égek be, de megtanultuk kezelni, és együtt szoktunk nevetni rajta. pl: (teljesen friss, mai sztori) megettünk ebédnél mindent, és egyik barátnőm nem vékony alkat, nem mondanám, hogy kövér, na de érted:D mindig cikinek érezzük, ha valaki látja mennyit mikor és mit ettünk. kivittük a tálcát a suliban, persze hogy a suli legjobb pasija látott minket. próbáltuk rejtegetni, hogy mennyit ettünk, de ő meg pont azt nézte, hogy vajon mi az ebéd. na a vége az lett, hogy barátnőm a nagy rejtegetésben elejtette a tálcáját. minden összetört, az egész suli minket bámult. de csak nevettünk, nem érdekeltek a többiek.

szerintem te is fogd fel így a dolgokat. nem baj, ha beégsz, mindenki járt és járhat így. nevess egyet, neked is jobb kedved lesz tőle, és mások is veled együtt fognak nevetni, nem rajtad:)

Én srác vagyok, de igazán sokat csetlő botló voltam mindig is. Szintén önbizalomhiányos voltam, kevés barátom volt, (mondjuk igazán sok most sincs, de akiket a barátaimnak mondok, bennük megbízhatok.) Viszont sosem hagytam meg senkinek azt a _luxust_, hogy a rajtam nevessenek, hanem a helyzeten! Én is mindig velük nevettem, és lehet, hogy ezen meg is lepődtek! Csak felfogás kérdése az egész. Legalább 4-5 sztorim van, amit el tudnék mesélni, és egytől egyig azt mondanád, hogy ennél nem lehet valaki szerencsétlenebb :D

Még akkor is el szoktam mondani, ha egyedül voltam, amikor történt!

Viszont pont emiatt nem érdekel, rájöttem, hogy kezemben az irányítás, az életemet én alakítom, és azóta nincs sem önbizalomhiányom, sem önértékelési zavarom, és nagyon is jól tudom merre tartok, mégha vannak ilyen kis döccenők is. Az élet nem mindig habostorta, de nevetni mindig jobb mint sírni!

F20

NAhááát erre én is kíváncsi vagyok:Dpont ilyen vagyok én is,engem utálnak is emiatt,csak 2 ember nem.azokat kell megbecsülnöd akik vannak!!

12/L