Titeket nem idegesit fel orbitalisan ha valaki allandoan elkesik? (Nem 5 perceket)

Igen, engem is zavar, ha valaki notórius késő, főleg ha szimpla hanyagságból teszi ezt.

A párom mesélte, hogy az egyik haverja is rendszeresen elkésett mindenhonnan, annyira, hogy már beszédtéma volt, úgyhogy egyszer egy közös program kapcsán összebeszélt a társaság és ezzel a sráccal direkt egy órával előbb fixálták le a találkozót. Gondolták, hátha egyszer megérik, hogy valahol időben ott legyen. És mit ad az ég, életében talán először pontosan odaért a helyszínre és csak nézett, hogy nincs ott rajta kívül senki. :D Na így legyen az ember okos. :D

Közben olvastam a válaszokat és én sem értem, miért számítasz arra, hogy a húgod hirtelen megváltozik. Ő így alakította ki az életét, komolyabb következménye még nem volt a késéseinek, legalábbis annyira komolyan még semmi sem hatott rá, hogy változtasson a hozzáállásán. Úgyhogy eleve ne is várd el, hogy egyszercsak hipp-hopp, minden előzmény nélkül pontos lesz. Fölöslegesen idegesíted magad.

Rendkívül idegesítő, amikor valaki mindig mindenhonnan elkésik.

Rendezvényen előre kell foglalni a helyet számára, szervezőknek szólni, hogy jajj hát ő 10-20 percet késik, mert... (mentegetni kitalálni valami indokot)...

Egy idő után megterhelő tud lenni bármilyen kapcsolat szempontjából az ilyesmi, nem mindenki bírja.

Mivel késik, rendszeresen otthon felejt valamit, vagy egyszerűen elveszt dolgokat, mert örökös késés miatt rohanni kell.

Hosszútávon ilyen emberrel nem tudnék együtt élni, de rövid távon se igazán.

Itt most párkapcsolatra gondolok.

Volt egy ilyen ismerősöm... Én vidéki vagyok, így mindig úgy számoltam ki a menetidőt, hogyha késik a vonat 20 percet, akkor is odaérjek időben (emiatt késünk kevesebbszer :D )

Ő budapesti volt, hozzá közel (max 20 perces út) beszéltük meg inkább a találkozót. Az a fura, hogy a késést csak középiskola végén vette fel, addig nem volt ilyen probléma.

10 perc után mindig felhívtam, hogy hahó, hol jársz? Jajj, ne haragudjak, de elaludt/még hajat akar mosni/túlságosan belebambult a gépbe/minden baromság és max 10 perc és ott van, ez valójában 40-50 perces volt. 6-7x csinálta meg ezt velem, aztán kijelentettem, hogy én többet nem találkozom vele így. A fene se fog várni rá 1-1,5 órát. Ő hisztizett be, hogy hihetetlen vagyok, mikor ő választotta pont ezért a helyszíneket és az időpontokat.

Én tanár vagyok nyelvsuliban, és van kollegám, aki szinte minden egyes órájáról elkésik. A magándiák (rosszabb esetben csoport) már bent ül a teremben 2-kor, és ő 2:10-kor esik be az ajtón... fejvesztve rohangál... még fénymásol... még kávét készít... panaszkodik, hogy már megint elbeszélgette az időt... megint feltartották... vagy csak elpepecselt otthon valamivel és eleve késve indult... És beesik a tanterem ajtaján 2:15-20 között, és annyival tovább is tartja az órát. Én ezt az egyik legrosszabb pedagógusi tulajdonságnak tartom.

És a legneccessebb, hogy hetente egy alkalommal együtt járunk ki egy külső helyszínre tanítani, ahová kocsival kell menni. És mivel ő rendszerint késik, késve indulunk el... amit a harmadik kollegánk 120-as tempóval akar behozni egy régi Suzuki Swifttel (nem autópályán). És még rosszul/veszélyesen is vezet.

Gyakorlatilag életveszélyben vagyunk a kollega kontrollálhatatlan késései miatt. Na, ezt hogy lehetne kezelni?

Engem is nagyon idegesít, szerintem iszonyat bunkóság, pláne ha valaki ebből rendszert csinál.

Párszor még oké, mert ez mindenkivel előfordul, főleg ha az illető nem is tehet róla (késik a busz, stb) de rendszeresen elkésni pofátlanság.

nekem is volt ilyen ismerősöm. Állandóan 15-20 vagy akár 30-40 perceket is képes volt késni, és mindezt azért, mert mindig az utolsó pillanatban kezdett el készülődni.

Akkor megmondtam neki, hogy nem pazarlom feleslegesen az időmet erre, és nem fogom megvárni, ha nem jön időben. Jó-jó persze ő ott lesz, ne hisztizzek...

Nem volt ott, nem vártam meg. Persze még ő volt felháborodva, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem is szóltam, hogy elmentem, mire közöltem a tuskóval, hogy nem fogok rá várogatni fél órákat pláne úgy, hogy nem is szól, hogy késik, felejtse el.

Munkatárs volt, akivel sokszor együtt mentünk dolgozni, de ezután mindig egyedül mentem. Mondanom sem kell, a főnök már 2-szer figyelmeztette, mert a munkahelyre is párszor késve érkezett, mert nem volt (én), aki siettette volna.

Felőlem annyit késik, amennyit akar, de az én időmet és türelmemet ne rabolja vele.