Azért utáljuk egymást, mert össze vagyunk zárva?

A testvéremmel (15/F) mindig is egy szobában voltunk és mindig utáltuk egymást. 10 éve új házba költöztünk, amit a szüleink terveztek és építtettek meg. Mi egy kb 45 négyzetméteres szobát kaptunk, ahova eredetileg a húgunk (11/L) is be volt passzírozva, de úgy az ágyakon kívül semmi nem fért be a szobába. Ő kiköltözött másik szobába (ott sincs hely az ágyának, matracon alszik), mi pedig öcsémmel ketten maradtunk, de képtelenek vagyunk elviselni egymást. Nem állunk rosszul anyagiakban, nem emiatt van ez a nyomorgás, nem tudom, miért kellett 3 gyereknek egy szoba.

Én mindig is csendre, nyugira vágytam, szeretek aludni, így szívem szerint 9-10 órakor már ágyban lennék, de sokáig nem tudok aludni, mert valaki biztos, hogy felzörög. Illetve nagyon nehezen tudok elaludni, bármi apró zajra felébredek.

Öcsémnek valamiért kényszeresen kopognia, csörögnie, zörögnie kell valamivel mindig (ez pedig eléggé idegesítő, főleg, mikor tanulni próbálok, ő meg képes kockulás közben az asztali lámpájából kicsavarni az izzót, hogy azzal kopogjon és észre sem veszi), mindig este 10-11 órakor kezd el tanulni, ami nagyon lassan megy neki, így van, hogy éjfél utánig várom, hogy végre mehessünk aludni. Ő nagyon gyorsan elalszik, hangosan horkol, mocorog, vergődik, az ágy meg mozog alattunk, lehetetlen mellette normálisan aludni. Így alszok napi 5 órát kb, napi 3-4 kávéval tudok csak túlélni egy napot.

Van egy párom, akivel nem találkozok sűrűn, mert a szüleim nem engednek el hozzá, ha pedig itt vagyunk nálunk nagy ritkán, öcsémtől nem tudunk csinálni semmit, mert hárman vagyunk bent mindig, kiküldeni meg nem lehet.

Tesómmal sokat veszekedünk ezek miatt, semmi légteret nem hagyunk egymásnak, magánélete nincs így az embernek, személyes tér nulla, a feszültség pedig folyamatosan növekszik. Azon is képesek vagyunk marni egymást, ha süt a nap, kinyitom az ablakot, vagy csak szellőztetek, ő pedig máris támad, hogy húzzam le a redőnyt is, mert nem látja a monitort, mindig sötét van a szobában és meleg, sokszor büdös is...

Sokszor nekem esett már, megvert, a halálomat kívánta, azt mondta meg fog egyszer ölni, ha nem én ölöm meg magam, a párnája alatt tart egy nagy kést is. Megváltás, ha legalább 10 percre kimegy az egyikünk, de hát az is majdnem, hogy semmi.

Lerajzoltam a szobánkat, látszik, hogy semmi hely nincs, az egész olyan zsúfolt:

[link]

A folyamatos összezártság miatt utáljuk ennyire egymást, vagy ez csak véletlen egybeesés, esetleg emiatt szívózik velem állandóan, csak én kötöm össze a közös szobával? Lehet valami kompromisszumot kötni, alábbhagyni az agresszióval?

Mi erről a véleményetek? Más is közös szobában van/volt a testvérével? Hogy viseltétek?

17/L