Mit tegyek? Utáljuk egymást az anyámmal, tesóimmal ha ezt csinálom az a baj, ha meg nem az a baj -. - hosszú lesz, ha szeretnél segíteni akkor olvass :D 16/F

szerintem ne hagyd hogy megagyaljon! - hiába az anyád, ne üss vissza neki, menj el vagy nemtudom én tuti nemhagynám..

van egy lány tesőm, ő vele normálisan megvagyunk.. nekik se hagyd hogy üssenek ez a legfőbb! rá fogsz jönni

és ha felbosszant a tesód hogy mitcsinál pl: zabál meg lazul akkor szerintem hagyd békén

SZÓVAL: elhiszem hogy te normális vagy és úgy is viselkedsz, de próbálj mindent tisztalappal kezdeni de azt ne mondd meg nekik. Ha pl előhoz egy ilyet hogy mit flegmázol akkor mondd szépen azt neki hogy bocsi, és próbálj valamit tisztítani a hangodon, akárhogy is beszéltél

az ilyenekre ráfogsz jönni, pl a tesód elkezd ütni, akkor fogd le a kezét, és mondd neki hogy pl: jó oké, inkább hagyjuk abba és menj onnan...

ne szólj be neki! és hiába mondja hogy hülyegyerek.. meghogy lesz*r... ha azok alapján csinálod ahogy leirtam, akkor max 1 hétig lesznek ilyen beszólások.

ha megkér hogy segits neki: pl "gyere ide és csináld amit mondok!!" hangnemmel, akkor azt normálisan csináld meg, ha *valamin* felhúzza magát, és az szerinte az a te hibád, és nyakonhúz akkor ne csinálj semmit! (olyankor én sem szoktam) de ha pl nekedesik akkor tényleg ne hagyd, menj el!

de ha fejben tisztalappal kezdesz mindent, és úgy ahogy írtam, akkor beszólogatások eleinte lesznek, de nekedesni TUTI nemfog ;)

egy hónap és TELJESEN rendbe jön a kapcsolatod a családoddal :) - sok sikert

<utolsó vagyok>

az előttem szólóé is lehetséges, de csak akkor ha ilyen szép helyrehozás akarattal nem megy sehogy az agresszivitás miatt

tehát az is lehet, de előbb próbáld az én változatomat, mert ha az előttem szólóét megpróbálod és nemsikerül akkor egy életre tönkreteszed a kapcsolatodat!

ha az enyém nem jön be akkor próbáld az előttem szólóét :)

Anyád azzal próbál visszaélni, és a húgaidnak is ezt a példát mutatta, hogy ő nő. A pszichológiai szakirodalom elég bőséges a férfi és a női erőszak formáinak elemzésében. (pl Ranschburg Jenő) Jelenleg viszont az az értékítélet van a világba beleerőszakolva, hogy a dolgokat nem összefüggéseiben, habnem tételekben kell nézni. A férfi erőszak formái pedig jobban tételesítve vannak, mint a női erőszaké. Ilyen például az ütés. (a női erőszak általában az önbecsülést veszi célba, és megalázni próbál mások előtt) Vagyis a te helyzeted jelenleg az, hogy az egész családod veled erőszakoskodik, mert neked nincs legitim eszközöd arra, hogy megvédd magad. Cinikus arrogáns viselkedés. Azt teheted, hogy felveszed a kesztyűt. A húgaid verekedésére a következőt javaslom. Amikor éppen nincs konkrét helyzet, akkor tájékoztasd őket, hogy nem tűröd, hogy téged bármikor megüssenek. Most szólsz nekik, hogy ehhez tartsák magukat a továbbiakban. Amennyiben legközelebb megüt valamelyik, úgy ott rögtön megkérdezed tőle, hogy emlékszik-e, hogy mire kérted ezzel kapcsolatban. Ha pimaszul, pofátlanul, vagy tiszteletlenül válaszol, azonnal rárontasz és a falhoz kened, majd újra megkérdezed tőle, hogy mire kérted ezzel kapcsolatban. (igaziból mindegy hogy mit csinálsz, az a lényeg, hogy nagyon határozottan fenyegetően mozdulj felé, hogy megijedjen) Ha tovább provokál, akkor akkora pofont adsz neki, amekkorát még nem kapott soha. Majd közlöd vele, hogy legközelebb ha megüt, akkor automatikusan megy a válasz. (de ne legyen akkora, hogy sérülést komolyabb sérülést okozzon). De például elkezdheted húzni a hajánál fogva, és közben kérdezed tőle, hogy mire kérted ezzel kapcsolatban. Ha "eszébe jut" végre, akkor még mindig húzod a hajánál fogva, és megkérdezed, hogy akkor miért csinálta. Akkor szabad abbahagyni, amikor valami olyan jelet mutat, hogy végre megértette, hogy mi a problémád. Gondolom ezen a ponton elő fog kerülni anyád. Vele kapcsolatban az alábbi dolgokat kell tenned. Egyrészt minden utasítását semmibe veszed, vagyis nagyon keményen érezteted vele, hogy ő neked nem mond meg semmit. Ehhez meg kell tanulni egy cinikus hangnemet. pl anyád: "Menj a szobádba" te: "És miért, mert te azt mondtad? Miért, mi lesz különben te hülye k*rva?" Itt elérkeztünk a második részhez. "a hülye k*rvá"-hoz. Meg kell tanulnod női mivoltukban megalázni anyádat meg a húgaidat. Hülye züllött k*rváknak kell őket titulálnod, és amikor valamilyen sérelem ér, akkor rögtön ezzel kontrázni. Anyádnál még azt mindenképpen hozzá kell tenned, hogy ő egy hülye züllött k*rva, aki klimaxok, és ezért pánikszerűen próbálja magát tini k*rvának érezni, hogy még egy kicsit fiatal legyen. Ahhoz hogy ezzel őket hatásosan tudd kezelni először fel kell építeni azt az értelmezési keretet, hogy ők mindhárman egy hülye züllött k*rva, akik csak a szégyenei lehetnek egy embernek. Erre a viták a legjobb alkalom. Amikor például azt mondja neked, hogy ne sírjál mint egy dedós, akkor azt kell neki mondani hogy ő meg ne illegesse magát, mint egy k*rva. Aztán el kell kezdeni osztani, hogy micsoda egy ribanc, hogy az asztalon táncol, meg hogy mérgezi a gyerekét a dohányzással. Ki kell hangsúlyozni, hogy ő egy szégyenletes ember. Azt is kell neki mondani, hogy ronda, öreg, és idegbeteg. És hogy biztos a klimaxtól van. Aztán később amikor valamit beszólnak, akkor már csak ilyeneket kell visszaválaszolnod, hogy "na mi van, megint hőhullámod van?" Vagy a húgodnak: "megcsináljam a hajadat úgy mint a múltkor?" Amikor anyád próbál fegyelmezni, akkor mindig oltsd le valamivel. Erre rendszeresíts 3-4 állandó beszólást. pl: Ne dumálj te szerencsétlen! Nem veszed észre, hogy milyen káros vagy mindenkire? Mivel ők azzal próbálnak téged terrorizálni, hogy te egyedül egy kis hülye vagy, ezért neked azt kell feléjük meggyőzően sugároznod, hogy valójában ők vannak egyedül, és ha a világ látná a viselkedésüket, akkor megvetést érezne.

Magaddal kapcsolatban az alábbiakat kell betartanod: Anyád folyamatosan ellök téged, miközben te vágyod a szeretetét. Ezt kihasználva még jól meg is bánt. El kell tőle szakadnod érzelmileg. A problémáid jelentős része abból van ha jól értem, hogy te azt várnád tőle, hogy a te igazságodat is adja meg neked, amikor úgy van, és ő ezt nem teszi meg. Nem is fogja soha. (ez már egyébként egy olyanfajta viszony, ami a szülő és a felnőtt gyerek kapcsolatára jellemző). Saját hatáskörbe kell venned a családod fegyelmezését. Ehhez azonban csak azokban az esetekben van jogod, amikor téged sérelem ér, vagy zavarnak.És visszautasíthatod a kéréseiket is, mégpedig magyarázat nélkül. pl hajfonás. Ha elkezdik firtatni, akkor kikéred magadnak, hogy neked ők nem mondanak meg semmit. Ezeket a dolgokat összességében úgy nevezik, hogy el kell kezdened kialakítani a felnőtt személyiségedet, és meghúzni azokat a határokat, területileg és viselkedésileg is, amiknek az átlépését nem engeded meg, és a "határsértőket" hatásosan szankcionálod.

Egyebek: Puhatold ki, hogy apáddal mi van. Mondd el neki a sérelmedet egyszer nyugodt körülmények között. Van rá esély, hogy az ő számára is hasonlóan elviselhetetlen a helyzet, hogy neki is parancsolgatnak, csak ő a kitérés taktikáját választotta. Ha ez így van, akkor fel kell piszkálni a férfiúi hiúságát, hogy egy adott vitahelyzetben esetlegesen segítségül tudd hívni. Ha nem ez a helyzet, akkor anyáddal egy kalap alá kell venni. Ugyanis ebben az esetben ő elárul téged azzal hogy szintén nem törődik a te érzéseiddel, pedig szükséged lenne rá. Ebben az esetben hülye vén papucsnak kell titulálni. De ne engedd meg neki a semlegességet mert akkor ő lesz a mindent eldöntő tekintély, akihez majd anyád rohangálni fog, ő meg a legkisebb ellenállás törvénye szerint neki fog igazat adni, sőt lehet hogy anyád ellened fogja felpiszkálni a férfiúi hiúságát.

Összességében tehát az a taktika, hogy a legkisebb sérelmet is azonnal torold meg rájuk sütött negatív bélyegek emlegetésével és gúnyolódással, ne engedd, hogy egy helyzetben az ő értelmezésük legyen "az értelmezés", hanem mindig kommunikáld le a saját szempontodat. Ilyeneket mint "tisztelet", "én vagyok az anyád" és egyéb béklyókat, amik nem érvek, hanem érzelmi zsarolások egyszerűen lépj át, sőt röhögj ki (mint ahogy ők is kiröhögik a te érzelmeidet), és alapvetően azt kommunikáld le, hogy ha ők minimális együttműködést akarnak tőled, akkor úgy viselkedjenek, hogy az neked is megfeleljen, különben te teszed pokollá az ő életüket, és te ezt jobban fogod csinálni, mint ők valaha. A végén még a módszer két erősebb fejleményét megemlítem. Az egyik a "rendőrség". Sok olyannal találkoztam, amikor a szülő a gyerekét a létharcának egy szakaszában elkezdi a rendőrséggel fenyegetni. Ettől nem kell megijedni. Attól, hogy üvöltözöl az anyáddal és lek*rvázod még nem visz el a rendőrség. Alapvetően azt kell neki elmagyarázni, hogy kettőtök közül őt vinné el a rendőrség, mert a gyerekét rombolja a dohányzással a másikat meg veri. A későbbiekben stigmaként rá lehet sütni, és emlegetni, hogy nem elég, hogy dohányzik a gyerekével, a másikat meg veri, hanem még el is akarta vitetni a gyerekét a rendőrséggel. Ha előjön a "kidoblak itthonról" kártyával, akkor meg te jössz a rendőrséggel. Nem dobhat ki egy fiatalkorút. Esetleg fenyegesd meg, hogy elviteted a húgaidat a gyámüggyel, őt meg a börtönbe, ha megpróbál téged kidobni, mert ő dohányzik a gyerekével, meg veri a másikat. A rendőrségről még annyit, hogy mivel ott férfitöbblet van, és egy csomó olyan férfit visznek el, aki a nők folyamatos terrorizálása miatt átlép egy határt, pl megüti, ami már büntetendő, ezért ha nem lépsz át határokat, és mégis beszélned kell majd egyszer rendőrrel, akkor csak mondd el (egy pasi rendőrnek), hogy évek óta folyamatosan téged terrorizálnak. Hamar át fogják látni a helyzetet, és nem fognak nagyon problémázni, amíg nem lépsz át egy bizonyos határt. (sőt talán még anyáddal is tudatják, hogy nem respektálják). A határ pedig az, hogy ne üsd meg az anyádat, Max akkor, ha előtte ő durván megütött. (Ugyanis ez esetben önvédelem, és a verekedés rá is vonatkozik) A másik ilyen fejlemény a sírás. Anyád egy idő után, amikor rájön, hogy nem rettensz meg az erőszaktól, megpróbál majd érzelmileg zsarolni. Megpróbálja magát látványosan elsírni, amikor többen látják. Olyan hatása lesz, mintha mélyről fakadna ki, és próbálná elfojtani. Ez amúgy egy igazi sírás, de inkább a feszültség feloldására keletkezik, (ekkor vált át pszichikailag a kemény erőszakosból a gyenge összetörtbe, mivel az előzőben már elfogyott a játéktere). Gyenge összetörtként megpróbál úgy csinálni, mintha ő igaziból szeretne, és te pedig indokolatlanul gonosz vagy. Ennek az a lényeg, hogy visszaszerezze fölötted a hatalmat. Ha ezt a figurát beveszed, akkor onnantól kezdve folyamatosan szemrehányásként fogja emlegetni, hogy te őt megríkattad, és az fogja eljátszani, hogy igaziból ő addig szeretett téged, de akkor annyira megbántottad, hogy már nem is tudja. Ezzel minden helyzetben meghunyászkodásra fog kényszeríteni. Ha ezt el akarod kerülni, akkor ebben az esetben úgy kell reagálni, hogy nyugodtra de hidegre veszed a figurát, és elmondnod, hogy szerinted ő most érzelmileg zsarolni próbál téged, és hogy ebben és ebben a korábbi helyzetben teljesen figyelmen kívül hagyta a te igazságodat, méltóságodat, nyugalmadat, igényeidet stb, és hogy ezek után most milyen alapon vár bármit. Ezzel ez a helyzet le is van tudva. Lehet még egy olyan folytatása, hogy mivel érzelmesként is elfogy a játéktere, ezért visszavált agresszívbe, és hihetetlen intenzitással rád zúdít mindent, amit szokott, mert azt hiszi,hogy ez az össztűz végre megtör. (pánikszerű meggondolatlan reakció) Ilyenkor tehát magát leplezi le. A legjobb ha a pofájába röhögsz, és otthagyod.

Ezeket a dolgokat a saját tapasztalatomból mondom. Engem apám egész gyerekkoromban terrorizált, és vert, illetve zaklatott is, továbbá 20 négyzetméteren éltünk négyen 20 évig úgy hogy nem volt fürdőszoba, miközben a pénzét perzsa szőnyegekre és egyéb dolgokra költötte, amiknek raktárat bérel, és anyám állandóan elárult azzal, hogy mindig megígérte, hogy mellém áll, aztán amikor mellém kellett volna állni, akkor szembefordult velem, hagyta apámnak, hogy bántson, meg olyanokat mondott, hogy apám azért bánt, mert mindenkit idegesít, hogy én ordítok (vajon miért ordítottam), aztán amikor újra kettesben voltunk, akkor letagadta, hogy ilyeneket mondott. Így én már 12 évesen "sátán" és "diktátor" voltam meg "apámnak azért volt agyvérzése, mert én meg akartam ölni" stb. Apám állandóan vert és fojtogatott (volt olyan, hogy nem engedtek óvodába, mert tiszta kék-zöld voltam) aztán utána erőszakosan megöleltette magát, meg zaklatott is, a bátyám vastárgyakkal dobált (olló, tűzőgép, kés stb)anyám meg erre az egészre állandóan ilyeneket mondott, hogy "a gyerekek veszekednek" meg "a fiúk veszekednek" (amikor apámmal volt a balhé) meg hogy "ő nem tudja, hogy kinek van igaza". Bár néha rászólt apámra, amikor nagyon fogdosott. Ennek olyan 16 éves korom körül lett vége, amikor elkezdtem visszaütni. Először jött a rendőrséges duma, meg hogy én úgy megütöttem, hogy mentőt kell hívni (ilyenkor ki is hívták) meg hogy úgy megütöttem, hogy kizáródott a sérve, és meg kellett műteni (a sérv ilyentől nem tud kizáródni) de aztán egyszer amikor provokált, hogy "üss meg, üss meg ha mersz" akkor akkorát behúztam neki, hogy kitört két foga, és azóta nem mer verekedni. (a bátyámnak is behúztam egyet, amikor egyszer nekem jött, hogy miért ment be a macska az ágy alá, aztán két évig nem beszéltem vele, miközben ugye laktunk a 20 négyzetméteren egy szobában, aztán azóta ő sem mer verekedni)Ezeket azért írtam le magamról, hogy amennyiben a te helyzeted is ennyire súlyos, akkor ez a módszer működik, mert kipróbáltam, ha meg nem, akkor tekintsd az egészet egy történetnek.

Erőszak erőszakot szül. Légy higgadt, mond el a téged aggasztó problémákat a családnak. Nem egyesével, hanem üljetek le együtt megbeszélni. Hallgass meg mindenkit(akkor is ha úgy találod nincs igaza), érezzék, hogy valóban megoldást akarsz és nem veszekedést provokálsz. Ha a fellépésed nyugodt, megfontolt akkor át fogják ők is ezt venni. Mond el mit nem akarsz ezentúl a családi életben(pl nem megütni egymást) akkor ezt mindenki következetesen tartsa be. Amennyiben mégis megtörténik egyezzetek meg "egy büntetésben". (pl 100 Ft a családi kasszába) Gyerekes módszer és lehet pont ezért jó. Eléggé gyerek módjára gondolkodik a családod.

Ha most visszaütéses módszernél maradsz megeshet az, hogy mikor majd te leszel szülő alkalmazni fogod a testi fenyítést, mint jól bevált módszert. Gondolom nem ilyen szülő akarsz lenni, viszont a rossz szokások beidegződnek és ide vezethetnek. Felvetheted ötletként szakember segítségét is. Valószínűleg el fogják utasítani, de legalább "meglepődnek". Sértőnek fogja egy felnőtt érezni, hogy a gyereke neki akarja megmondani mit tegyen és mellé kritizálja a nevelési módszerét, de el is fog gondolkodni a helyzet súlyosságán. Ez pl. olyan mint az az ember aki tudja hogy gond van egészségével, de orvoshoz menni nem akar és elkezd egészségesen étkezni és mozogni. A felismerés, szégyenérzet és félelem fogja azt eredményezni, hogy magától akarjon megoldást a problémára.

Remélem sikerül harmonikus családi kapcsolatot kialakítanod és nem agresszióval, veréssel fogod érvényesíteni akaratod!

első vagyok.

Miért lennél dilis, agybajos attól hogy elzárkózol a családod elől, és nem szólsz senkihez? Esetleg apádhoz, mert vele nem veszekedsz. Hosszú a nyár, elmész dolgozni. Veszel egy tévét hogy a húgoddal ne kelljen veszekedj. Ha nem szólsz senkihez, hamar észreveszik magukat.