Hogyan értethetném meg a testvéreimmel, hogy feleslegesen próbálják rám erőltetni a hitüket?

Szia!

Anyukádnak mondtad már esetleg (nyomatékosan), hogy ennyire zavar a dolog? Illetve ahogy olvasom, a nővéreddel rendeződött a helyzet, mert megértette a dolgot, talán rajta keresztül is megpróbálhatnád elérhetni a bátyádat. Lehet, ez csak olaj lenne a tűzre, de megkérdezném tőle, hogy akarja-e, hogy megromoljon a kapcsolatotok azért, mert ő ráderőlteti az álláspontját és világnézetét. Vagy hogy szeret-e és tisztel-e annyira, hogy ne akarja megváltpztatni a véleményeket. Nem tudom, hogy állsz ehhez, de van egy olyan dolog, hogy ima... Azt is lehetne mondani neki, hogy nem csak szóval lehet ám térítgetni, hanem lehet imádkozni mások lelki békéjéért ist. Ha ezt megérti és nem az egyházba való berérésed érti alatta, akkor nyugtod lesz és talán még jobban is érzed majd magad, aztán kiderül.

Amúgy nem értem a tesódat, én sem szeretem másokra ráerőltetni (azt ki tudja, mennyire sikerül, hosszú sztori), meg azért jól meg tudna férni egymás mellett a vallás és az ateiuzmus is, ha egyik sem térítgetné vagy nézné le a másikat...

Bocs a végén levő offért, remélem javul a helyzet! (Kis +: őt is meg lehet érteni, hiszen a maga módján jót akar neked, de ez nem írja felül azt, hogy ez neked nem jó)

Ez nagyon zavaró dolog, az a helyzet, hogy aki az én véleményemet, nyugalmamat ennyire nem tiszteli, az inkább ne jöjjön a közelembe. Bezárkóznék a szobámba vagy még inkább elmennék egy jó hosszú túrára, amikor jönnek.

Polgárpukkasztóbb elemek elkezdhetik térítgetni a tesókat valami érdekes vallás vagy életmód kapcsán, csillogó szemekkel ("kár", hogy a sátánisták nem térítenek, az biztos poénos lenne) vagy valami. De te nem vagy olyan, mert akkor nem lenne szükséged segítségre. Gyerekként leléptem volna, manapság már vitáznék és megpróbálnék valami érdekes kis botrányt kavarni...

"Anyumnak mondtam, csak annyit mondott, hogy legyek türelmes és tiszteljem a hitüket"

Mondd meg neki, hogy majd akkor, ha ők is tisztelik a tiedet.