Elvált szülők gyermekeivel, testvéreimmel beszéljek erről?

Nem vagyok valami jóban a féltestvéreimmel. Bátyámmal szerintem közel álltunk egy ideig egymáshoz aztán ez megváltozott. Nővéremmel is van egy két jó emlékem de általában mindig hideg volt velem. Ők ma már mind a ketten nagy családosok. Felszínesen tartjuk a kapcsolatot.

Mindig is töprengtem rajtuk hogy miért nem viselkedhetünk egy családként. Ezt ma már felnőttként (26 évesen) belátom hogy lehetetlen. Nővérem van apai részről, bátyám anyai részről.

Szóval tudom, hogy a kiskori vágyam nem fog működni, de az utóbbi hónapokban lelkiismeret furdalást érzek miattuk. Miért nem én kaptam taslikat helyettük, miért kellet nekik átélni a válást, miért nem én születtem hamarabb stb.

Én érzem magamban hogy van közöm hozzájuk, egy lüktetést. Hasonló velük az ízlésem, meglátásaim, humorom is talán. Olyan jó lenne ha legalább az egyikkel összebarátkozhatnék. Jó lenne egy igazi tesó.

Mind a kettő kinyilvánította a tetteivel a szüleimnek hogy ők sok sebet kaptak ezért távolságtartóak...ami az én esetemben azt jelenti hogy valahányszor találkozom velük szégyenkezem hogy az én életem könnyebb volt mint az övéké mert én voltam a szüleim kedvence a támogatott.

Annyira szeretném megmondani legalább bátyámnak hogy hogy érzek iránta. Hogy szükségem van rá mert tudom hogy a szüleim nem egyszerű esetek de már nem tudják visszacsinálni amiket elkövettek az életben, de legalább mi testvérek összetarthatnánk.