Mit kezdjek a testvéreimmel, ezzel a helyzettel?
Előrebocsátom, hogy pénzről is lesz szó, akit ez felháborít és dicsekedésnek venné, azoknak most szólok, hogy ne erre hegyezzük ki a témát.
Tehát öten vagyunk testvérek, 30-50 éves kor közöttiek, hol jobban, hol rosszabbul éltünk, úgy kb. átlagosan. Nekem pár évvel ezelőtt nagyon megváltozott, a férjem cége meglódult, hirtelen lett viszonylag sok pénzünk. Testvéreim, akik addig nem nagyon kerestek minket, de mindig előszeretettel pletykáltak a hátunk mögött (amit a szintén pletykafészek anyukánk mondott vissza nekem) hirtelen nagyon érdeklődni kezdtek, mézesmázosan viselkedtek, majd egyik a másik után kölcsönkért. Mind. Sokat. Gyanús volt persze, de olyan emberek mondták nekem, akiknek adok a szavára, hogy legyek nyitott, ne váljak paranoiássá, ne hagyjam, hogy a pénz megváltoztasson, adjak esélyt hogy legalább így felnőttként jó kapcsolat alakulhasson ki köztünk... így adtunk mindegyiknek. Én szívesen, a férjem meg az én kedvemért egyezett bele.
Hát a pénzt egyikük sem jól használta fel, nincsenek előrébb az életben, gyakorlatilag semmit nem változtatott, hogy odaadtuk, holott négyen együtt -egyszer "mókából" kiszámoltam- egy budapesti lakás árát kérték el, abból már lehetett volna hasznosan, jól megforgatva építeni egy plusz szintet a meglévő helyzetükre, de ez tulajdonképpen nem az én dolgom. Ami ezután történt, az viszont vérlázító: a négyből három kiprovokált velem 1-1 vitát, ezt úgy kell elképzelni, hogy felhívtak/emailt írtak, amiben őrjöngtek nem létező dolgok miatt, majd ezek után nem állnak szóva velem, de még a férjemmel sem, aki a pénzét firtatja, mert arról nagy szemérmesen nem beszélnek. A negyedik még rendes volt, ő nem játszotta ezt el, csak szólt, hogy nem tudja visszaadni, valószíműleg soha. Könnyű dolguk van, nem egy országban élünk, tehát megkergetni biztos nem fogjuk őket, nyugodtan bújkálhatnak, elég nem reagálni a levelekre és nem felvenni a telefont.
Hát jelenleg itt tart a helyzet, nekem viszont több dolog is rágja a lelkemet. Egy dolog, hogy kihasználtak, de vajon előre így tervezték? Volt pofájuk szándékosan sorban becsapni? Eszükbe jutott valaha, hogy ha a férjem olyan lenne, aki ezt felhánytorgatja nekem, akkor erre simán rámehetett volna a házasságunk?! És most halál komolyan azt is érzik, amiket mondanak, hogy én vagyok a szar ember, amiért vissza merem kérni a KÖLCSÖNadott pénzt? Szó szerint ugyanaz hangott el mindhármuk szájából, más-más időpontban: pont erre a pénzre van szükségem, kenyérre kell, vagy nem tudjuk megtankolni az autót..? Összebeszéltek? Mert ennyire nem járhat egy kaptafára az agyuk!
Huh, ez jó hosszú lett, de jól esett kiírni, komolyan rágódok már ezen egy ideje. Konkrétan másfél éve mindennek, azóta csak azzal az eggyel tartom a kapcsolatot, vele is csak úgy, ha én keresem őt. Én hajlanék rá, hogy hazautazzunk és mindenkinek a képébe mondjam, hogy milyen embernek tartom azt, aki így képes a saját testvérével viselkedni, de a férjem azt mondja, hogy attól ugyan nem változna semmi, hiszen az egész szarság csak a pénzre ment ki, megkapták, vége, mondhatok amit akarok, nekik mindegy. És hogy inkább felejtsem el az egészet, tekintsem jó leckének az emberi kapzsiságról, meg örüljek, hogy kimutatták, milyen emberek is ők a szívük mélyén...
Mi most karácsonyra hazamegyünk, tavaly nem voltunk, talán emiatt jött elő bennem megint ennyire a téma. Engem felháborít, hogy ezt csak így meg lehetett tenni velem, velünk, kihasználnak és még mi vagyunk szemétnek beállítva.. igenis szeretném odavágni, hogy mennyire alantas jelllemű, pénzéhes embereknek tartom őket. Még akkor is, ha ettől nem változik semmi. Tanács..?
én már kicsiben megtanultam az élettől, hogy kölcsön kapcsolatokat tesz tönkre, (ismerősbarátnőmnek adtam, nem adta vissza, amikor kértem, azóta kerül nagy ívben és megszűnt a barátság..)szóal én már jóelőre gondoltam volna erre is, hogy mit tehetek már jó előre, ha nem adnák meg, ne mérgesedjen el a helyzet. mert én már tudom hogy ez ezzel jár.
így utólag magamban annyiban nyugtáznám, hogy akkor is én vagyok felül, és addig jó, míg tőlem kérnek és nem nekem kell.
Tudod, a legtöbb ember Magyarországon azt hiszi, hogy aki vagy külföldön él és/vagy aránylag jól elboldogul, az nem gyözi a pénzt lapátolni - és ebböl neki "jár", mert rokon/családtag.
Sajnos elég sokan járnak úgy, mint ti, ilyenkor derül ki, hogy melyik mennyit ér emberileg.
A tisztességes az lenne, hogy ha tényleg megszorulnak, akkor kérnek (és NEM kölcsönkérnek) valamennyit, ha elöre tudják, hogy nem lesz lehetséges visszaadni.
Így ti el tudjátok dönteni, hogy akarjok-e/tudtok-e ajándékba adni X összeget, vagy sem.
A testvéreid kifogásai valószínüleg nem összebeszélés eredménye, hanem csak eddig terjed a fantáziájuk.
Az a testvéred, aki becsületesen megmondta, hogy nem tudja visszaadni, megérdemli, hogy megbeszéljétek vele, nem haragszotok emiatt rá (mert lehet, hoyg azért nem nagyon jelentkezik, rossz a lelkiismerete veletek szemben), de a többivel nem tartanám a kapcsolatot.
A férjednek igaza van, nem érdemes balhét csinálni belöle, mert ezzel csak magadat idegesíted, nekik nem lesz emiatt egyetlen rossz pillanatuk sem.
Mellesleg a helyedben/helyetekben én egyszer adtam volna csak, és ha nem adják vissza, amit kölcsönkértek, akkor több nincs.
Nem fogsz szeretni, de talán segít, amit írok.
1. Én még olyan emberrel nem találkoztam, aki őszintén elismerte volna, hogy mennyivel több szerepe volt a szerencsének -akár több lépcsőben-, mint a tehetségnek-szorgalomnak-kitartásnak a sikerében. De rajtuk kívül ezt mindenki látja, aki belegondol.
2. 30 és 50 között lenni a testvéreknek azért óriási szórás, szinte biztos -és teljesen természetes is- ,hogy a gyerekek egészen mást kaptak a szülőktől is, egymástól is. Könnyen lehet, hogy amit adtál -vagy elvileg kölcsönadtál- m még közel sincs a kompenzáláshoz.
3. Családon belül nem nagyon van "pletyka". Az a jó, ha beszélünk úgy, hogy nem hallja az, akiről beszélünk. Az baj, ha nem így gondolod, mert wezzel mintha kívülállónak tekintenéd magad.
4. Amikor valakinek pénzre van szüksége, nem kérhet úgy, hogy örökbe, akármennyire szegény. Nem adhatja fel már a reményt is, hogy vissza fogja tudni adni!
Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne, hogy anyagiak miatt így lehordd őket.
Tanács nincs; csak azért akarnál találkozni velük, hogy bosszút állj, hogy rosszul érezzék magukat? Karácsonykor, a családjukkal, a gyerekeikkel esetleg az unokáikkal?
Utolsó, borzalmasan rossz válasz.
1. Sosem tudhatod, hogy attól függetlenül, hogy a kérdezőnek mondjuk a fellendülésven szerencséje volt, lehet hogy most keményen is kell olgoznia,hogy ne szúrja el, kvázi megdolgozik a pénzéért.
2. Szerintem attól, hogy mondjuk nem voltam kiskedvenc a nagyszüleim részéről, és a testvérem is gonosz volt velem, semmi jogom igényt tartani arra, ami a másiké, milyen dolog ez?
3. Egy családban tényleg nincs pletyka, de csak azért, mert mindent NYILTAN MEGBESZELUNK olyan nincs, hogy én valami sz*rt keverjek, vgy kibeszéljek a háta mögött egy családtagnak. Ez gerinctelen és gyávahozzáállás.
Kérdező! Minden jogod meg van arra, hogy dühös legyél, viszont szerintem nyugodtan menj oda, és küldj el másokat a búsba. Aki meg azt mondja, hogy legyél tekintettel az ünnepre, az egyszerűen képmutató! Ahogy a párodat sem csak valentin napon szereted, úgy a családoddal sem kell kivételt tenni, ha aljas módon bántak veled. A kedves család sem volt tekintettel semmire, ha jól értem, tehát neked sem kell. Sőt, szerintem, ha én tartoznék valakinek, és egyszer csak megjelenne teljesen összesz*rnám magam,már bocsánat. Egyet ne tegyél, ne gyere dühbe, mert akkor talán még élveznék is, hogy de jól fel tudtak téged húzni. A legtöbb ember a hűvös genyózásból ért a legjobban.
Azért érdekes lenne a többieket is hallani, hogy mi az ő véleményük.
Hanyadik gyerek a kérdező, a 30 éves, vagy az 50 ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!