Ti hogy jöttök ki a testvéretekkel? Mit csináljak ezzel a helyzettel?

Ja velem is így volt, elviselhetetlen, nem veszi észre magát, én próbáltam mindég jó lenni mindent megcsinálni, ha nem főztem az volt a baj, ha főztem nem ették meg. Borzasztó rosszul éreztem magam miattuk.

Az volt, hogy nem ettem az ételből amit csináltak, előttük nem is ettem, csak akkor ha elmentek. Ki takarítottam mielőtt elfoglalták a konyhát, aztán miután szétpakoltak mocskosan mindent szintén. Csak a saját ruháimat mostam és a szüleimét, az övéket intézzék maguk (ők sem mosták az enyémet). Nem kértem már tőlük semmit, megszoktam, hogy hiába kérek csak leshetem, ha ők kértek tőlem valamit (hozzak a boltból ezt azt) megtettem (nem fizették ki, ha én akartam valamit, azonnal kérték a pénzt rá, visszajárót nem adták vissza). Ők mehettek a kocsival minden nap mindenhova én egyszer egy héten nem tehettem meg vele 10km-t. Nagyon rossz kapcsolatunk volt.

Annyit csináltam, hogy lemondtam arról, hogy nekem valaha is szerető testvéreim lesznek és elköltöztem. Hetente megyek haza a szüleimhez, nekik köszönök, ők beszélnek a saját dolgaikról, én máig nem osztok meg velük semmit (nem érdekli őket). Akkoriban próbáltam rendes lenni, néha ha rossz kedvük volt meg kérdeztem mi a baj, de miután sorozatosan az volt a válasz, hogy SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!!! leszartam őket.