Nektek milyen a kapcsolatotok a testvéretekkel?

1 hugom van, nagyon jo a kapcsolatunk. Idonkent vitazunk, de nagyon szeretjuk egymast.

34N es 33N

Elso vagyok, bovebb kerdeseidre valaszolok most:

-Milyen időközönként veszekedtek? Veszekedni nagyon ritkan szoktunk, evente 1-2alk,

-Szoktatok verekedni? Erdekes lenne,ha 34 evesen verekednek a 33 eves hugommal... :)

-Mennyi a korkülönbség? Ez közrejátszik a viszonyotokban? 1 ev, nem jatszik kozre.

-Vannak titkaitok egymással szemben? Igen

-Vannak olyan dolgok amiket szégyelltek a testvéretek előtt? Nem szegyellek, de nem is osztok meg vele mindent, van, ami maganugy.

Gondolom a korosztályod tapasztalata kell.

Én már felnöttem de emlékszem a hugommal töltött idöre. 2 év volt köztünk(sajnos meghalt 18 évesen)

és amig el nem érte a 16-17 éves kort(én akkor voltam 18-19) addig öltük egymást.mert 14-15 évesen ö még hozzám gyerekesebb volt,nem értettük meg egymást,verekedni nem verekedtünk de veszekedni nagyon sokat.heti többször is.

de ez azért van mert még nem alakul ki öszinte szeretet csak az uralkodás van, ki a jobb a másiknál, ki kapott több nasit,ki segitett anyunak többet.Ha fiatalabb az ember akkor milyen mesét nézzünk, milyen játékot játsszunk...folytonos ellentétek,kevés megegyezés. Ezért vannak a viták a legtöbb esetben.

Aztán felnövünk lehiggadunk és megszeretjük egymást.Nálunk is igy volt, szerettünk együtt lenni, megosztottuk egymással azt amit a szüleinknek nem mertünk elmondani stb.

Nagyon jóban vagyunk a testvéremmel, öcsém van.

Amikor veled egyidősek voltunk kb akkor agyon sokat, napi szintem veszekedtünk verekedtünk vitáztunk.

De akkor is nagyon szerettük egymást nagyon jóban voltunk, csak le kellett fájtolni az erővisznyokat.

Sok dologban nem egyeztünk, és mindketten rosszul viseljük ha nem nekünk van igazunk.

A szüleink persze prőbáltak kimaradni, hogy oldjuk meg egymásközt..

Hát kötöttünk ki balesetin, amikor 2.o és 6.osztályosok voltunk:)

Szerencsére nem lett nagyobb baj, csak a tesőmra csaptam az ajtőt, ő pedig belökte az üveget, 15 öltés...nekem kapocs:)

De ezek is szép emlékek..

Néha nagyon utáltam, de nem igazából

Amikor kicsit idősebbek lettünk, akkor nagyon sok mindent megbeszéltünk. Van olyan amt nem tud rólam, de nem azert mert titkolom, hanem csak mert nem.

Velem beszélte meg mindig a kérdéseit, akár a szexualitásrólm akár más dogokról.

Viszont ebben az időszakban én már elkerültem kollégiumba.

Kicst eltávolodtunk, nem volt egyszerű senkinek, de még mindig egymással beszéltük meg az ügyesbajos dolgainkat.

16-17 évesen teljesen elfordult mindenkitől, ekkor mi sem beszéltünk sokat, prőbáltam észheztéríteni (majdnem kicsapták a suliból a lógásai miatt.. Összebalhézott az ofőjével, kicsinálta érettségin, úgyhogy mégegyszer vizsgázott.. Amgy 4,3 as átlaga vot. Előtte, 16 évesen romlott az átlaga...

Amiből buktatták érettségin új vizsgán 4 esre teljesített, majdnem 5-ösre, de hiába a pontok ugye nem kaphatta meg...nah mindegy)

Ezeknután még jobban befordult, szgép függősége tetőzött, nem dolgozott nem tanult tovább.

Majd alkalmi munkái lettek..

Mindig segíteni prőbáltam neki, en

EBben az időszakban nem nagyn akart meghallgatni. Az életmődjából kifolyólag túlsúlyos lett..

Aztán 1,5 éve jött a változás

48 kg -ot fogytt,medzéssel.. Szerzett munkát stb

Nyitott végre felém, megérte kitartani, jobb a kapcsolatunk mint valaha

Sajnos nagyon keveset találkozunk, ő most 24 éves én 27

Már nem élek velük (14 éves koromtól amikor koliba kerültem, csak nyárra költöztem haza, aztán amikor végeztem az egyetemen akkor már nem, és férjhez is mentem)

De hetente minimum felhíbpv, vagy rámír neten, sokat dumálunk... Eljön hozzám moziba (bp-i vagyok, ő nem)ide-oda vásárolni engem hív el, mert egyedül nem szeret..

Tehát nekünkis volt rossz időszakunk, de akkor is jóban voltunk, csak az élet ilyen nehézdpségeket adott.

Most is szoktunk vitázni, de nem nagyon, ilyen a habitusunk

/panyukám is dobott fejbe tojással, amikor veszekedtünk és enyegetett h megdob, én meg bevállaltam, hgy ugyse meri:):) ilyen angosak és balhésak vagyunk, de végtelenül szeretjük egymást, és mindig számíthatunk a másikra, ez igaz a testvéremre, és a szüleimre is.