Nektek jó a kapcsolatotok a testvéretekkel?
Lány vagyok, a testvérem fiú. Én amolyan szabad szellem vagyok, sok mindenben szeretem kipróbálni magam, azt jól teljesíteni amit rám bíztak. Én sokat görcsölök(tem) a sulin, a munkahelyen (sajnos pont főiskola után vagyok, állás nélkül..), pár barátom megmaradt, de mind-mind távol (főleg még iskola, VAGY munkahely miatt). Párom van, bár túl vagyok már egy-két nagy csalódáson, a sors sem volt túl kegyes hozzám, de jelenleg nagy a szerelem. Üröm az örömben hogy jópár óra távolság választ el kettőnket. De megígértük egymásnak, mindvégig kitartunk.
Tesóm más. Rendszer szerint él, talán olyan mintha jópár évtizeddel túlszülette volna magát. Fiatal még ő is, alig 30, de semmi vidámsága nincs (ahogy látom), barátnője sosem volt, szórakozni nem járt, és nem is fog. Alig maradt barátja, egy-kettő aki megmaradt, a többivel vagy össze veszett, vagy a háta mögött hallom a leszólásait róluk. Mindenkivel csak a baja/kritikája van. Nő sem jön össze neki, akit akar(na) az se. Neki nincs pénze, még egy mozira sem elvinni senkit, de közben szüleink segítenek bennünket, engem azzal, hogy itthon lakhatok, amíg nem találok állást, vagy nem folytatom a tanulmányaim, őt pedig azzal, hogy nem kérnek tőle semmilyen támogatást a rezsibe. Lényegében ingyen él, úgy, mint ha iskolás lenne. Semmire nem költ, még szüleink etetik-öltöztetik is. Egy (szűk) 6 számjegyű összeget félre tud rakni havonta.
Ez még nem lenne baj, én jó kapcsolatot is ápolnék vele, de nem lehet. Mióta nem találok állást (de már iskolás korom óta érzem) hogy fúrja az anyagi támogatásom a szüleinktől. Ne adjanak nekem, miért adnak, mit kapok, miért kapok, itthon élek, ingyen, menjek, keressek munkát (mintha az olyan könnyű lenne, ő is volt munka nélküli, elég sokáig!).
Folyamatosan fúr ellenem, néha sikerrel, néha nem, szerencsére apánk nagyon reálisan gondolkozik ebben a témában, sosem engedi magát befolyásolni, nem úgy mint édesanyánk.
Mit tehetnék? Már nem tudom elnézni neki, annyi a tüske bennem! És még példákat nem írtam. Amit ő tesz, az nem testvéri szeretet... ez már nem fog változni, igaz?
Nekem is bátyám van és jó a kapcsolatunk.
A gyerekeim (már felnőttek) velünk élnek, és nekik is jó a kapcsolatuk.
Sosem volt anyagi vita sem a testvérem és közöttem, sem a gyerekeim között. Ha jutott, kapott az, akinek szüksége volt rá; ha nem jutott akkor senki nem kapott.
Apukámat viszont fiatal korától kihasználta a két testvére (az anyjuk segítségével) Végül aztán sikerült úgy intézniük, hogy az örökség is kettejüké lett. Amíg hasznát tudták venni apukámnak (anyagiakban, szülők ellátásában) addig úgy-ahogy kedveskedtek vele, de miután meghaltak a szüleik teljesen megszakadt a kapcsolat közöttük. Szóval változott a helyzet, de nem mondhatnám, hogy javult.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!