Hogyan értethetném meg a testvéreimmel, hogy feleslegesen próbálják rám erőltetni a hitüket?

Sosem hittem semmilyen istenben. Gyerekkoromban anyukám kényszerített, hogy templomba járjak, annak ellenére, hogy ő meg sem volt keresztelve. Mikor végre engedte, hogy a saját lábamra álljak és elzárkózzak mindenféle vallástól, alig volt néhány évig nyugtom. Mindkét testvérem megtért és csatlakozott egy baptista gyülekezethez, amivel az ég világon semmi bajom nem lenne, ha nem próbálnák rám erőltetni a hitüket és értékrendjüket. Már kezdek kifogyni a szép szavakból, és minden alkalommal, mikor a hit felé terelődik a téma, szinte remegni kezdek a dühtől, mert tudom, mi következik.

A másik dolog, ami rosszul érint, az a bátyám viselkedése. Rengeteg megjegyzést tett, hogy mennyire rossz hatással vagyok a kislányukra (aki még nincs másfél éves...), pusztán azért, mert más stílusú zenét hallgatok, és szeretem a horror műfaját. Ő próbál a legerőszakosabban "megtéríteni".

Hogyan kéne lereagálnom ezeket a kísérleteket? Lassan olyan leszek a saját testvéreim közelében, mint egy idegbajos, annyira feldühít ez az egész.

Előre is köszönöm a kulturált válaszokat.