Igazságtalannak érzem, hogy haragszik a terhességem miatt. Mit csinálhatnék? Mit mondjak neki?

Valaki Karácsony előtt kiírt egy kérdést, pont ugyanez volt a bevezető szöveg... a kérdés volt más: bejelentsem a terhességet Karácsonykor? (Nem szó szerint ideztem...)

Ha azt is Te tetted fel, akkor egyetértek: bántani akarod a Tesód s gyerekes vagy. Ott többen leírták, hogy ne mondd el Mindenkinek, a Karácsony ne erről szóljon.

Nem értem, minek bulizni, amikor babát vársz s főleg nem értem, hogy miért a nővéred szervezze meg Neked! Pontosan tudod, hogy rosszul érzi Magát emiatt!

Értem, Neked most ez a legfontosabb, de légy tekintettel másokra is! Tudom, 19 évesen azt hiszed, hogy Te pisilted a Golf-áramlatot s mindent jobban tudsz, de nem így van. Gondolj bele a Tesód helyzetébe!

Nagyon meggondolatlan ötlet volt rábízni egy ilyen buli szervezését, miközben tisztában vagy vele, mit érez. Jelen lelkiállapotában normális reakció volt, hogy végül visszamondta.

Mondd meg neki, hogy nem akartad kínozni, csak előfordul, hogy először beszélsz, aztán gondolkodsz.

látszik hogy nem érted a lényeget!

Rábíztad a buli szervezését, amiben minden kis apró vacak dísz stb. a babáról szól és miközben ö beszerzi a bab témájú dolgokat lehet hogy kisírja a szemét, hogy a kishúga aki még egy normális diplomát se tett le és valszeg hülye a gyerekneveléshez annak hopsz összejött(házasság nélkül ráadásul), míg ő aki már készen áll mind anyagilag mind érzelmileg a babára neki sehogy sem akar összejönni. Így is rendes tőle, hogy nem hisztériázik minden egyes alkalommal, hanem szimplán addig nem találkozik veled amíg ezt érzelmileg le nem zárja. Itt te vagy az érzéketlen és szemmel láthatólag naív is.

"szeretném, hogy ne csak otthon üljön, hanem kimozduljon és lefoglalja magát?"

Akkor max. ajánlj neki valamilyen programot, amit szeret. Színház, koncert, mozi, kiállítás stb. De ne olyasmit akarj rábízni, amiről tudod, hogy csak méginkább felerősítené a fájdalmát.

Egyébként meg felnőtt ember, hadd döntse el ő és ne a szinte még gyerek hugica, hogy milyen módon birkózik meg a problémájával.

El sem tudod képzelni, hogy mekkora fájdalom egy felnőtt nőnek, ha nem jön a baba, ilyenkor minden terhes nő és minden babákkal kapcsolatos dolog olyan, mintha kést forgatnának a szívében. Végtelenül tapintatlan és ízléstelen dolog volt egy ilyen ostoba, öntömjénező bulit rábízni...

Az élet ezt dobta, sajnos ez egy ilyen faramuci helyzet, neki ez most nagyon fáj, egyébként jogosan, mert az élet részéről nem igazságos, hogy egy éretlen gyereknek csak úgy megadja a babát, neki meg nem. Erről persze nem tehet senki.

Nehéz lesz ezt kezelni mindkettőtök részéről. Te sem áshatod el magad nyilván, neked is jogod van örömmel várni a babát, de tudd, hogy ez neki nagyon fáj.

Nem haragszik, ez más... Tudom. Anno én is gyűlöltem minden kismamát. Nem tudatos, nem önzőség. Aki ezt nem élte át, az nem tudja, milyen. Kifelé nem mutattam. Az én testvéreim attól nem lettek volna ilyen tapintatlanok.

Ezt nem lehet megmagyarázni, és felülemelkedni sem lehet rajta. Ne akard kimozdítani, ne kínozd ezekkel a dolgokkal. Várd meg, hogy ő nyisson!