Miért érzem igazságtalannak az alább leírt életvitelt?
A férjem nagyon jól keres, biztos a munkahelye. Gyakran mondogatja nekem, hogy nagyon örülne, ha nem kéne nekem is dolgoznom. Jelenleg tanulok, de abból a diplomából nem tudnám magamat eltartani(teológia). Férjem ezt egyáltalán nem bánja, ilyen téren nagyon maradi; a férfi dolgozik a nő meg dolgozhat, de csak amennyit szeretne és amihez kedve van. Régebben nagyon sok szabadidőm volt, olyankor tudtam főzni egész nap és takarítani. De a férjem még ettől is "megóvott": napi 12 óra munka után, 3 műszakban, nekilátott főzni, mosni, takarítani. Kezdem rosszul érezni magam...amikor nincs itt, mindent megcsinálok, hogy neki már csak pihennie kelljen, de azt is rossznéven veszi. Sokszor mondja, hogy megérdemlem a kényelmet, pedig egyáltalán nem csinálok semmit, csak az alapvető háztartásbeli dolgokat. Az ösztöndíjamból is szeretnék neki adni, havi 40 000, de nem fogadja el. Sehogy sem tudok az életünköz mérvadóan hozzájárulni, csak azzal, hogy szó szerint vagyok, létezek.
Remélem nem tűnők arrogánsnak! De furcsán érzem magam. Nem tudom neki a szeretetét visszafizetni, magamat pedig kevésnek tartom ehhez. Túl sok jót ad nekem, én meg szinte semmit! Szerinte egy igazi férfinak nem a felesége kiszolgálásán kell függenie. De akkor mire vagyok jó? Annyira haszontalannak érzem magam...
válasza:Én erre csak azt tudom mondani, hogy szerintem ez szép. Az is ahogy ő áll hozzád és az is, hogy eszedbe jut ez a kérdés és hogy értékeled azt, amit tesz érted. Ezen túlmenően nem haszontalan dologgal foglalkozol, hiszen tanulsz és ez tök jó hogy önmagadért szeret!
Hogy mi igazságtalan meg mi nem... Azt is mondhatnám, hogy Isten gondoskodik a tanulmányaidról. Szerintem bízd rá az igazságot.
válasza:A férjednek igaza van!
Őszintén,nőként,teológia diplomával mit,hol és mennyiért tudnál dolgozni? A havi 40-eket amit neki adnál tedd félre,és majd egyszer közösen vegyetek valamit.
Ő azért a leghálásabb, hogy létezem és hogy megismert. Ennyi. Ő akkor boldog, ha én az vagyok. Ugyanakkor nem függ tőlem; ha találnék mást, aki engem boldogabbá tenne mint Ő, akkor saját kezűleg hozná be az életembe azt a személyt. Pedig szerintem pont fordítva van a helyzet, mert Ő érdemel jobbat...
Nagyon szeretek tanulni, de azt csak nem csinálhatom életem végéig!
Közben meg olyan lelkiismeret-furdalásom van, hogy pl. Anyukám egyedül él, sosem volt tartós kapcsolata. És így valamiért bűntudatom van, hogy nekem ilyen jó sorsom lett.
Sosem csaltuk meg egymást, már kimondani sem szeretem ezt a szót. Mindkettőnk szerint egymásnak lettünk teremtve, bár már túl vagyunk a rózsaszín ködön.
Írtam is, hogy teológiával a mai világban nem fogok tudni elhelyezkedni. Ezt is csak azért tanulom, hogy én is csináljak valami fontosnak látszó dolgot...hobbiból, mert az Istenkereses már gyerekkorom óta érdekel.
Ha meg elteszem a pénzt mondjuk gyűjteni, akkor ad egy csomó pénzt, hogy ne én tartóztassam meg magam. Az ajándékokat meg nem szereti, csak ha ő veszi. Egyszer vettem neki egy telefont, hónapokig bűntudata volt, és kamatosan fizette vissza a rá szánt összeget...
válasza: válasza: válasza:"De a férjem még ettől is "megóvott": napi 12 óra munka után, 3 műszakban, nekilátott főzni, mosni, takarítani."
Mondjuk ne hagy neki se takarítani- se mosnivalót és főzz meg te, mielőtt hazaér, vagy reggel, mint bármelyik másik háziasszony.
Ha meg nem szereti az ajándékokat(?) akkor ne neki, hanem közös ajándékot vegyél. De szerintem csak azért nem szereti, mert nem jól csinálod, nem azt veszed, amire szüksége lenne, hanem amire szerinted vágyik, a kettő gyakran nem ugyanaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!