Feladnátok ilyen esetben azt az életvitelt amit éltek? Mások szerint is jobb a gyerekeknek nálunk? Rámehet a házasságom ellenkező esetben?

Már megbocsáss, de egy iszonyat egoista és értéktelen nő vagy.

Nem lenne kérdés, hogy magához vegye a gyerekeket a társad-ha én lennék a helyedben. Nem lenne kérdés, és nem idős emberektől várnám el.

Azért ők már nem olyan kicsik, hogy akkora kötöttséget jelentenek, de ezt érdemes család szintjén megbeszélni. Én úgy gondolom, hogy amíg az anyukájuk beteg, addig semmiképpen ne kezdeményezzetek olyat, hogy magatokhoz veszitek őket és kész. Persze segítsetek mindenben, amiben csak tudtok, de az anyának nincs mibe kapaszkodni, csak a gyerekeibe, amíg él, addig ez maradjon is így. Nagyival segíthettek közösen, pl amíg az anyuka kórházban van lehetnek néha nálatok is a gyerekek, avagy szervezhettek nekik programokat, stb.

Ha eljön az idő és anyuka érzi, hogy nincs már tovább, akkor úgy elő fog hozakodni ő a témával, de ha látszólag feladta ti is rákérdezhettek, hogy ő mit szeretne, ki nevelje fel a gyerekeket!? Én ez alapján döntenék és felelősség, illetve szabadság ide vagy oda, bevállalnám őket. Nyilván a nagyszülők is segítenének amennyit csak kell.

Nem lenne oda a szabadságotok, ez biztos :)

Szerintem nem kérdés az, hogy magatokhoz vegyétek-e a gyerekeket. Ennyivel tartoztok a férjed tesójának és a fiúknak, hogy rendes családban nőjenek fel és ne a nagyszülőkkel.

Amikor terhes lettem, akkor a férjem is a szabadságát féltette :) de ez butaság. Ugyanúgy el tudunk menni vacsizni, moziba, bárhova minden szervezés kérdése és a ti esetekben fiúk már nem kicsik szóval a nagyik tudnának segíteni, ha pl ti buliznátok, vagy elmennétek nyaralni nélkülük.

Az ember kire számítson, ha nem a családjára? És ebben az esetben nem a te és a ti érdeketeket kell nézni hanem a gyerekekét, hogy nekik minden rendben és zökkenőmentesen menjen, ha esetleg az anyukájukkal történik valami

Valós és nagy probléma, amiről írsz. Mindenki, mielőtt megszületne a gyereke, tele van ilyen aggodalommal: jó leszek? nem rontom el? minden rendben lesz? A helyzet az, hogy valójában 3 születés történik: egy gyerek egy apa és egy anya születik -és közben alakul. Most nálatok is van- csak eltolódott évekkel. De hidd el: a legnagyobb kérdés: a szeretet rendben van- szeretettel fogadjátok őket- és a többi ennek fényében alakul. Emberek vagyunk, nem tökéletesek, hibákat követünk el, de -és ezt már a kis csecsemő is érzi- az a jó, hogy javíthatjuk a hibáinkat, vagyis alakíthatjuk az eseményeket. És a gyerekek toleránsak azokkal, akik szeretik őket.

Van egy zen buddhista mondás:

Ami jön, azt fogadjuk, ami megy azt engedjük.

Akik akarnak, azoknak javarészt fogalmuk sincsen, mekkora áldozat a gyermekvállalás, és igenis a szabadság, a spontaneitás elveszik az ember életéből. Így, nem releváns egy csomó vélemény, ami ide születik.

Azt kell mérlegelnetek, hogy a nagyszülők mennyire fittek, megélik-e a kisebbik 18. születésnapját.Mert hiába lelkiismeretes a férjed, az kevés a gyerekek felneveléséhez.

2-es válaszoló vagyok. Még annyival kiegészíteném, hogy igen, nagy trauma lesz a gyerekeknek, hogyha elveszítik az édesanyjukat, de abba is bele kell gondolni, hogyha a nagyiék nevelik őket a továbbiakban, akkor hozzájuk fognak eszméletlenül kötődni és sajnos az élet rendje az, hogy ugyan nem tudom hány évesek a nagyszülők, de hamarosan őket is elfogják veszíteni. Az lenne itt a fő kérdés szerintem, hogy tudom csúnyán hangzik, de mérlegelni kell, hogy jó-e ha ennyire szoros, szinte szülő-gyerek kapcsolat alakul ki a nagyszülőkkel is. Egy gyereknek nehéz elveszíteni a nagyszüleit és még nehezebb, ha szüleit már elvesztették, majd néhány évre rá a nagyszülőket is, akik szüleik helyett voltak szüleik.

Ezt most jól megmagyaráztam, de remélem érthető. Eszméletlenül megrogynának lelkileg, ha sorra mindenkit elveszítenének, aki neveli őket.

Viszont ha az anyukával nincs is alkalmatok ezt megbeszélni, ha elmenne, akkor üljetek le a nagyszülőkkel és a gyerekekkel megbeszélni azt, hogy hogyan tovább! Legyen ez közös döntés ész érvek alapján, amibe a gyerekeket is bevonjátok. Ha ők a nagyszülők mellett döntenek és a nagyiék ezt elfogadják, akkor is igyekezzetek segíteni őket, olyan programokra elvinni őket, amit a nagyiékkal nem tehetnének meg. Korcsolyázni menni, szánkózni, moziba, vásárolni, állatkertbe, bárhova... Illetve ez is furán hangzik, de kövessétek figyelemmel az anyagi helyzetüket, mert ahol két nyugdíjasra jut, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy két gyerekre is sajnos.

Én kérek elnézést a rosszindulatú kommentekért, ha az írójuk nem fog.

Miért ne lehetne racionálisan gondolkozni?

Két kiskamasz nem fog túl nagy teher lenni. Nem két 24órás kisbabáról beszélünk. A szabadságotok sem lenne oda.