Feladnátok ilyen esetben azt az életvitelt amit éltek? Mások szerint is jobb a gyerekeknek nálunk? Rámehet a házasságom ellenkező esetben?

Egyedül leszek a véleményemmel, de nagyon gondoljátok át. Nem biológiai okokból nincs közös gyereketek a férjeddel, hanem azért, mert így döntöttetek, nem vágytatok rá. Most meg kényszerből kapnátok két kiskamaszt. Nagyon szép lenne, ha bevállalnátok, de nektek is csak egy életetek van, amit nem véletlenül terveztetek gyerek nélkül. Én önző dög vagyok, de vállalom: ha én saját gyereket nem akartam volna, akkor ilyen módon se kellene. Neveljék a nagyszülők, én meg jó fej nagynéni/nagybácsiként időnként programokra vinném őket, meg segítenék anyagilag a nevelésükben, de azt nem engedném, hogy gyökeresen felforgassák az életemet, pláne, hogy elvileg apjuk is van, akiről eddig semmi szó nem esett. Nem tudom, milyen anyagi helyzetben vagytok, de ha a megszokott, gyerekmentes életetek helyett most majd a gyerekekre kell költeni (még majd most jön a java a költségek szempontjából, ha két kamaszfiút kell etetni, öltöztetni, sportoltatni, taníttatni), és nem futja esetleg arra, amire eddig nektek igen, vajon nem szakad-e el a cérna, hogy nem ilyen életet akartatok, nem erre rendezkedtetek be. Ha úgy érzitek, hogy ezt félre tudjátok tenni, és nem fog problémát okozni, csak akkor vállaljátok el őket.

Nekem anyu belehalt a szülesbe, apukam autobalesetben meghalt amikor 13 voltam... Apukam tesojaek neveltek fel, nekik sem volt gyerek es soha nem is akartak, de en valasztottam es Ök segitettek. A sajat gyereküknek tartanak a mai napig, pedig mar 35 eves vagyok. A legnehezebb korszakban vannak a gyerekek, hidd el, hogy pont eleg nekik feldolgozni az anyukajuk halalat. Kerdezzetek meg Öket, hogy mit szeretnetek es az alapjan döntsetek! En a mai napig kimondhatatlanul halas vagyok apu tesojanak es a ferjenek, hogy gyerekükkent neveltek es foglalkoztak velem es ezt ki is mutatom felejük! Pedig en igen problemas kis tini voltam :) Es megis szerettek es törödtek velem :)