Ti hogyan fogadnátok ha kiderülne, hogy a testvéretek leszbikus?

Hála a jó égnek, hogy sose leszek olyan, mint Te "kedves" 19-es :D Szerintem senki más sem szeretne olyan lenni :D

tavaly nyár végén mondtam el a hugomnak. jól fogadta, érdeklődött, nem valtozott a kapcsolatunk. kiáll mellettem, és nagyon jó ezt tudni, és tudom, hogy segíteni is fog, ha kell (pl. unszolni, hogy beszéljek már anyuval is) :)

Oh a kérdésre még nem is válaszoltam. Hogy mit tennék? Azt mondanám, nem érdekel, kiket tart vonzónak, ha boldog úgy, ahogy van. Elvégre csak ez számít, nem?

Én már csak azokat az időket várom, amikor senki sem fűzi bele a mondókájába hogy ,,a homoszexuálisok is ugyanolyan emberek''. Én kérem, szeretek sörözni télen, mégsem kérdőjelezem meg soha, hogy más vagyok-e emiatt. Ha úgy vesszük, ugyanolyan vagyok: van két kezem, két lábam, szoktam sétálni meg aludni ahogy minenki. Ha úgy vesszük nem vagyok ugyanolyan, mert kevesen söröznek hidegben. Mi a különbség? Mi a viszonyítási alap? Ki dönti el hogy mi a viszonyítási alap? Aki folyton hangoztatja hogy a melegek ugyanolyan emberek, valójában a kívánt hatás ellenkezőjét érik el, mert azt sugallja hogy ez nem nyilvánvaló tény, és jóformán elismeri hogy a melegeknek nem egyenlőek! Hogy kiváltságos, akit melegsége ellenére emberként kezelnek. Így nem csoda, hogy betegségnek, valamiféle fogyatékosságnak tűnik. Ha valaki egy kicsikét belegondol, hamar rájön hogy ha magát egyenlőnek érzi és másokból is ezt a hozzáállást szeretné kiváltani, arra a legjobb módszer ha kihúzza magát és nem hagyja, hogy az egyenlősége vitatéma legyen. Próbálna csak engem valaki másságom(értsd: a nagyátlagtól eltérő bármilyen tulajdonságom) miatt megkülönböztetni! Meg lehet próbálni, sőt szeretem is ha valakinek van vér a pucájában hogy megvitassa, de a végeredmény mindig az, hogy az illetőnek nem is számít igazán, vagy hogy semmi köze hozzá. Én kérem, büszkén állítom hogy nem vagyok ugyanolyan mint a többi ember. Egyrészt alacsony vagyok, és nem minden ember alacsony. Másrészt zöld szemem van, ami az emberek többségére nem jellemző. Aztán sorolhatom hogy RH- vérem van, ami megintcsak ritka, szeretem a ruszlit, sose csípett még kullancs, felnőtt létemre gyerekfogkrémmel mosok fogat, kedvenc állatom az egér, kedvenc színem a fehér, beszélek angolul, és csak a sokadik a sorban, hogy csak azonos nemű emberbe voltam eddig szerelmes. Éppenezért nem is tudom pontosan hogy bi vagyok-e vagy teljesen meleg, vagy csak háromnegyedrészt... Dendrofil nem vagyok, az biztos. Elég fát láttam már és egyik se izgatott különösen. Kicsit hosszúra sikeredett, ahoz képest hogy tökéletesen nem a kérdésre válaszolok, de remélem néhányan hasznát veszik valahogy.

Elfogadnám, semmi nem változna. A testvérem örökre a testvérem marad, és támogatnám, hogy legyen, aki akar lenni.

Nem örülnék, de azért még a testvérem marad és nem beszélnénk róla, hacsak ő nem akar

Ha kiderülne, hogy a Ti testvéretek leszbikus, és is nagyon elfogadó lennék, de ha az enyém, vagy az én gyerekem, azért nem örülnék neki..

Nekem a nővérem (23 volt akkor, én 19), elég konzervatív, mégsem változott semmi. Ugyan olyan jóban vagyunk. Sokszor meglátogat minket, vannak közös programjaink (vele és a barátnőmmel együtt), és nagyon szeretjük egymást. Eleinte többször mondta, hogy nagyon félt, nem akarja, hogy emiatt a pokolra kerüljek, és megkérdezte biztos boldog vagyok e így, de tudom, hogy ezt is őszinte szeretetből tette. Azt mondta nehéz elfogadnia, mert nem akarja, hogy szenvedjek, és szentül hiszi, hogy ez bűn, mégis szeret!