Hogy viseltétek, dolgoztátok fel, hogy a testvéretek többre vitte, sikeresebb lett, mint ti?

Nálunk nem ez a helyzet (én vagyok az idősebb, én tartok előrébb az életben, ebből kifolyólag támogatom is a fiatalabb testvéremet), DE nem értem, hogy hibáztathatja magát azért valaki, mert a másik szorgalmasabb, ügyesebb, vagy netán jobb adottságai vannak? Nem inkább örülni kellene neki?

Engem boldoggá tenne, ha a testvéremnek nálam is jobban bejönne az élet, hiszen ha szeretteim boldogok, az nyilván nekem is örömet okoz! Nem önsajnálatot és irigységet...

Nekem nincs testvérem, szóval nem tudom, milyen érzés lehet. :D

De néha én is elgondolkozom rajta. Pláne ha olyan esetről hallok, ahol egészen kirívó a különbség, mondjuk az egyik testvér egy eurómilliókat kereső sportoló, a másik meg egy átlagos, minimálbéres irodai dolgozó valahol. :)

Önmagában nem érdekes, akkor tud nagyon gáz lenni, ha a szülők vagy a környező család nem győz hasonlítgatni.

Egyébként meg akárkin lehetne rugózni, aki többre vitte. Ha jobban megnézed, még egy testvér sem indul ugyanazokkal az adottságokkal, szerencsével, eséllyel, nem beszélve másokról. Úgyhogy nem sok értelme van a hasonlításnak - kár, hogy ezt nem minden szülő látja be.

Pl anyukám és a testvére között ez van.

Anyukám édesapja 2 éves korában meghalt, és az nagyim második férjétől is lett egy gyerek, aki ugye anyukám féltestvére.

Hát anyumat a mostohaapja állandóan piszkálta, és kis híján 20 évesen kidobták otthonról, így a sulit is ott hagyta és belemenekült apámmal egy rossz házasságba. Szóval most havi 90 ezerért dolgozik, és apámmal viszonylag rossz a viszonya.

A féltestvére meg mindent megkapott a nagyiéktól, főiskoláztatták meg minden, így ő meg iszonyat jól keres, a fősulin megismerte a férjét aki szintén kő-gazdag.

Szóval igazából anyu élete se így alakult volna, ha mamámék hozzá nem így állnak.

De annyira nem is foglalkozik anyu vele, hogy a tesója hogy él. 1 évben egyszer beszélnek és annyi.